Budapest, 2017. (40. évfolyam)
10. szám, október
BUDAPEST 2017 október BUDAPEST nemcsak szereti a Duna-partját, hanem büszke is rá. Aligha van közöttünk olyan, aki külföldi vendégét elsőként ne a Vigadó elé vagy a Margit híd könyökébe cipelné, hogy aztán széles mozdulattal tárja elé a pompás látványt, nem titkolt elégedettséggel, mintha csak ő maga teremtette volna. Ráadásul a világ vissza is igazolja ezt a büszkeséget, és nem csupán a turista-ajkakról felhangzó óh-k és ah-k formájában: Duna-parti panorámánk idén karácsonykor épp harminc éve a világörökség része. Ennek fényében különösen meglepő, hogy Budapesten milyen nehezen lehet közel jutni a folyóhoz, és ha egyáltalán, hát legfeljebb korlátok szorításában, kőlépcsőkről, macskaköves rakpartokról bámészkodva, esetleg az átkelőhajók dízeldohogása közepette. Aki meg akarja érinteni a Dunát, hallani akarja, hogyan locsog lustán a kavicsokon, annak ki kell mennie a Római-partra, jóformán az egyetlen olyan fővárosi szakaszra, ahol még a maga természetes mivoltában látható. Talán túl naturális is ez a part – mondhatják persze erre Önök –, már ha a város természete a gondozatlanság és a leromló épített környezet. De valóban, az a 20. századi kispolgári lidó, amelyet mindnyájan ismerni vélünk a régi filmhíradókból és felmenőink elbeszéléséből, mára erősen megkopott. A csónakházak elnéptelenedtek, a sólyák jó részét felverte a gyom, ijesztő épületcsontvázak pöttyözik a nem ritkán szemetes partot. Igaz, továbbra is lehet itt evezni, üldögélni, fürdeni, a lángos forró, a fröccs pedig hideg. Kell ennél több a napról napra a betonrengetegben aszalódó városlakónak? Hullámtér. A városi döntéshozók szemszögéből viszont ez a Római, nem pedig a panellakók aziluma. Egy hullámtér, amelyet tavaszonta garantáltan elönt a Duna, évtizedenként egyszer – és ki tudja, mit hoz a jövő – pedig megrohamozza, és ijesztő magasságból fenyegeti a mögötte elterülő várost. Amivel még mindig nem volna semmi baj, ha az elmúlt évtizedekben a hivatali tehetetlenség és a jóféle hazai korrupció nem tette volna lehetővé, hogy ebben a hullámtérben az odavaló bódék, csónakházak és lábakon álló vityillók mellé csodapaloták is nőjenek, a dolgok természetéből fakadóan erős érdekérvényesítő képességű tulajdonosokkal. Így született meg a Római-probléma, így vált eldöntendő kérdéssé, hogy azon a nyomvonalon védje-e meg Budapestet az árvíztől a városvezetés, ahol eddig, vagy már magán a parton, egy úgynevezett mobilgáttal, amely árvízmentes időben is igen stabil alapokat kíván. Megépítése tehát a fáknak, bokroknak, kavicsos barangoló helyeknek garantáltan a végét jelenti. Mi sem egyszerűbb ennél, gondolnánk, kérdezzük meg a szakembereket. Városunk azonban már jó ideje nem az a hely, ahol ne lehetne viszonylag könnyen találni hozzáértőt bármilyen álláspont sziklaszilárd alátámasztására, ahogy az ellentétes vélemény szigorúan tudományos képviseletére is. Más kérdés, hogy míg a parti védmű mellett kardoskodók elfogadható tervek híján legfeljebb az ígéretekről nyilváníthattak véleményt, a meglévő nyomvonal megerősítését képviselők maguk álltak elő egy meggyőző elképzeléssel. (Vázlatát elolvashatják Bardóczi Sándor írásában e lapszámunk 2-6. oldalán.) Így született meg az a helyzet, hogy miközben a várható költségek és a társadalmi hasznosság szempontjai mind ez utóbbiak igazát támasztják alá, lassan-lassan kiderül: az előbbi megoldást csak az a fényes jövőkép teszi vonzóvá, hogy egy árvízmentes parton bármit lehet építeni. És ezt a bármit valahol valaki nagyon szeretné már betonba-téglába önteni. Ezt a szomorú történetet csak azért nem kiáltjuk ki példátlannak, mert a közelmúltban láttunk már néhány hasonlót. Ugyanez a logika vette rá a Fővárosi Közgyűlést, hogy saját szabályait semmibe véve engedélyt adjon egy toronyház felépítésére, mit sem törődve azzal, hogy a felhőkarcoló belelóg majd a világörökségi panorámába. És ugyanígy gondolkodtak azok is, akik szégyentelenül hatalmas összegért engedtek parkolóházra emlékeztető uszodakomplexumot emelni a Rómaival átelleni pesti Duna-parton, meg betonkolosszust önteni a folyómederbe pár tucat ugrás kedvéért, csak mert a röpülő sportolók mögött jól fest a Parlament. A Római történetében csak az a különleges, hogy ebben az esetben a polgárok felvették a kesztyűt, és megpróbálnak tenni azért, hogy a városuk sorsáról ne a pénz és a politikusi akarnokság döntsön, hanem a józan ész. Tiltakoznak, élnek a demokrácia kínálta eszközökkel, megtalálták azokat a támogatókat, akik mögött kikezdhetetlen szakmai teljesítmény áll, és ennek köszönhetően messzire elhallatszik a hangjuk. Mindez természetesen még nem garancia a sikerre, de minden civil mozgalom egy lépéssel közelebb visz a városi közösség egészségesebb működéséhez. Az éjszakai nyugalmat követelő hetedik kerületi lakosok lázadása és a Római-partot kavicsos-fás természetes környezetnek megóvni akaró polgárok mozgalma ugyanarra figyelmezteti a választott vezetőket: minél kézzel foghatóbb egy jogsérelem, annál könnyebben látják át az emberek, hogy visszaéltek a bizalmukkal. A következő esetnél talán a gondolkodás végre megelőzi majd a döntést – és ezzel csak nyerhet BUDAPEST BUDAPEST a városlakók folyóirata Pro Cultura Urbis díj 2007 XL. évfolyam, 10. szám megjelenik minden hónap 15-én Alapítva: 1945 I–III. évfolyam: 1945-1947 szerkesztô: Némethy Károly, Lestyán Sándor IV–XXVI. évfolyam, 1966-1988 szerkesztô: Mesterházi Lajos, Fekete Gyula, Vargha Balázs, Jávor Ottó, Szabó János Fôszerkesztô: Buza Péter Olvasószerkesztô: Saly Noémi Szerkesztôbizottság: Angelus Róbert, Buza Péter, Csontó Sándor, Hidvégi Violetta, Kirschner Péter, N. Kósa Judit (publicisztika), Saly Noémi, Sándor P. Tibor (archív fotó), Sebestyén László (fotó), Török András (Simplicissimus Budapestje) Facebook oldalunk szerkesztője: Vadász Ágnes A szerkesztés mûhelye a Nagy Budapest Törzsasztal A szerkesztôség levelezési címe: 1054 Budapest, Honvéd utca 3. E-mail: budapestfolyoirat@summa-artium.hu Honlap: www.budapestfolyoirat.hu Kiadja Summa Artium Nonprofit Kft. Felelős kiadó: Török András 1054 Budapest, Honvéd utca 3. Telefon: 318-3938, fax: 318-3938 Lapigazgató Szűcs Andrea A BUDAPEST partnere a Városháza Kiadó Kiadóvezető: Csomós Miklós Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár 1088 Budapest, Szabó Ervin tér 1. Telefon: 411-5000 Terjesztés: Magyar Posta Reklamáció: 318-3938 A folyóirat megjelenését az NKA támogatja Tördelés: Görög Gábor Nyomdai munka: Pharma Press Kft. 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121. telefon: 577-6300, fax: 323-0103 ISSN: 1785-590x Nyilvántartási szám: 2.2.4/237/2004 A borítón: Távlatok a rézkarcasztal felett (26. oldal) A hátsó borítón: Ahogy lett, úgy lett (6. oldal)
