Budapest, 2017. (40. évfolyam)
9. szám, szeptember - Daniss Győző: A NAGY HÁBORÚ - Kisparcellákon krumpli, az erkélyen borsó és bab
BUDAPEST 2017 szeptember 23 című könyvében: „Most nem az a kérdés, mit szeretünk, hanem mit lehet ennünk.” Az első háborús tavaszon a főváros a maga e célra fordított 300 holdnyi területéből félholdas parcellákat bocsátott a jelentkezők rendelkezésére. Segített azzal is, hogy önköltségi áron, öt havi részletre kínált vetőmagot. A Fővárosi Közlöny (1915. 18. szám) összefoglalója szerint: „Művelés alá vettek a III. kerü leti Táborhegyen... 20 holdat, amely 60 családot foglalkoztat, a VI. ker. Palotai úton 40000 négyszögölet mintegy 100 család, a IX. kerületben a) a Kén utca és a Gubacsi út között 14620 négyszögölet 34 család, b) a Gyáli út mellett 10 magyar holdat 36 család, c) a Vágóhíd utcai szükséglakástelep mellett 1400 négyszögölet 14 család, végül d) a Hungária és az Üllői út sarkán 1 és fél holdat 10 család.” A megtermelt burgonyát, kukoricát, babot, borsót és más zöldség- és főzelékféléket elfogyaszthatták a családtagok vagy árusíthatták kijelölt piacokon – de csak magánvásárlóknak adhattak el, viszonteladóknak nem. E dologban is voltak persze olyanok, akik fanyalogtak. A Népszava (1915. május 16.) közreadta egy 3000 négyszögölet birtokló telektulajdonos írását: „Éppen most olvasom, hogy a fővárosi magisztrátus mit akar: Budapest népét plakátokon akarja alföldi szántóvetőkké, bolgárkertészekké vagy rác ültetvényesekké kiképezni. Egy kicsit nehéz lesz. Ez a publikum a szántás-vetés mesterségéből csak a községi kenyeret és a konyhakertészet titkaiból mindössze a Mauthner-árjegyzéket ismeri. Be akarnak ültetni minden beépítés nélkül maradt területet, hogy Budapestből igazi főzelékvárost csináljanak. Bizonyos, hogy az én telkemre is rákerül a sor.” Más vélekedés szerint e szokatlan fővárosi elfoglaltságnak egy nem kis létszámú lakosságcsoportot illetően hármas haszna is van (Tolnai Világlapja, 1915. augusztus 5.): „A jó vidéken már réges-ré gen előszeretettel kertészkednek, különösen ilyenkor a vakáció alatt a kisebb-nagyobb fiúk, ámde a fővárosban csak a háború miatt lettek olyan szorgalmasak, hogy ásóval-kapával, vizeskannákkal felfegyverkezve nekiláttak a kerti munkáknak. És ez az eszme, bárkitől származott, szerfelett okos. Először igen egészséges mozgás a kertészkedés, de másodszor a szorgalmas fiúk pótolják a katonának bevonult embereinket, és harmadszor az itthon maradottaknak módot nyújtanak az olcsóbb vetemények bevásárlásához.” A főváros nemcsak magánosokat sarkallt konyhakertészkedésre. Nagyrészt a Az 1917-es plakát Vadgesztenye a konyhában Élelmicikkeink pótlószerei címmel Doby Géza tollával adott tanácsot olvasóinak a Ter mészettudományi Közlöny (1916. november 1-15.): „Tudjuk, hogy a búzaliszt pótlására nagyon sok más növény lisztjét használják, így rozs-, árpa-, újabban kukoricalisztet, sőt a kenyér készítéséhez éppen nálunk már régóta burgonyalisztet is vesznek. Egészen új vadgesztenye lisztjének alkalmazása, melyet Serger H. német kémikus ajánlott. Serger oly lisztből, melynek negyedrésze vadgesztenye lisztje volt, nagyon jó ízű süteményt sütött. Ha a megőrlött vadgesztenyét előbb vízzel kifőzzük s azután 50%-os alkohollal kivonjuk keserű ízű vegyületeit és édeses, karcoló ízű glükozidáit távolítjuk el belőle, mire a liszt fölötte alkalmas arra, hogy gabonafélék lisztjének szaporítására használjuk.” – Hogy ez a leírás hány házias z szonynak volt elegendő emberi fogyasztásra alkalmas vadgesztenyeliszt előállításához, nem tudhatjuk. Az azonban bizonyos, hogy a vadgesztenyés kenyérnek nem volt nagy sikere Magyarországon. forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény
