Budapest, 2017. (40. évfolyam)
1. szám, január - Abszolút zene éjjel nappal! - Zappe László: Egy estét megér
29 BUDAPEST 2017 január EGY ESTÉT MEGÉR Zappe László A régi hiedelem szerint újság és színház Budán nem él meg. Ezt az élet már régen megcáfolta. A Népszabadság most éppen nem látszik a legszerencsésebb példának a sikertörténetre, de a jelen nem változtatja meg a múltat: a lap legeredményesebb időszakát az új rendszerben a Bécsi úton élte meg, és a Corvin negyedben érte a végső csapás. És az Átrium is elég jól megvan a Margit körúton – igaz, mindössze két megállónyira a Vígszínháztól, tőle néhány száz méterre meg a Jurányi inkubátorház, számos nagy sikerű és kevesebb hamvába holt próbálkozás keltetője telepedett meg, jól csengő színházi célponttá téve az addig ismeretlen budai utcát. És az is igaz, hogy a Bartók Béla út és a Bertalan Lajos utca sarka sincs messzebb Pesttől, csak éppen a Szabadság hídon kell átmenni. Márpedig itt, a B32-nek nevezett „galéria és kultúrtérben” mutatták be A fura című legújabb Orlai-produkciót. Új játszóhelyet talált tehát Orlai Tibor , bár lehet, hogy csak a bemutatóra, az előadást ugyanis később a Jurányiban játsszák. A terem nem is igazán alkalmas színházi célokra, a nézőtér nem emelkedik, a pódium sem túl nagy. A fura előadásához azonban nincs is többre szükség. A főszereplő egy pincelakásban él, ahonnan csak esti kóborlásokra ruccan ki. Egyébként regényhős ő, aki történetesen regényt ír, illetve írt, amely elbírálásra, kiadásra, de az sem kizárt, hogy alapos átírásra vár. A szerzőről bizonyára elég annyit tudni, amennyit az eredeti regény kiadója tudat: „Az 1984-ben született német Benedict Wells 2003-ban Berlinbe költözött, de nem iratkozott be az egyetemre, hanem inkább megírta első, Beck utolsó nyara című regényét, és azonnal hangos sikert aratott vele egész Európában. Friss, pimaszul szellemes, éretten önironikus hangvételű történeteivel azóta is a német nyelvű irodalom élvonalához tartozik. A Különc második regénye.” A fura címmel ebből készített Fekete Ádám színpadi változatot, amelyet Fehér Balázs Benő rendezésében mutattak be a minap. A szöveget még a helyszínnél is kevésbé izgalmas felfedezésnek érzem. Az előzetes szerint a következőtől kellene lázba jönnöm: „A húszéves Jesper Lier már csak egy dolgot tud: változtatnia kell az életén, mégpedig radikálisan. Hiszen író szeretne lenni, és a nagy áttörést tervezi készülő regényével. De a sorsfordító mű csak nem akar elkészülni, már több mint ezeroldalnyira dagadt és ott hömpölyög a pincelakásban, ahova szerzője bezárkózott vele.” Ennél azért több is történik a fiatalemberrel. Olykor kimozdul, máskor barátai törnek rá, barátnőre is szert tesz, jóakaratú támogatóval is tárgyal. Más kérdés, hogy mennyire érdekel mindez engem a nézőtéren. Alkalmas címszereplő és érdekes mellékalakok nélkül bizonyára semennyire. Ám Rada Bálint arra min denképpen képes, hogy megnyerje a néző rokonszenvét. Mindannak ellenére, amit erről a lusta semmittevőről, ködevő ábrándozóról tudatnia kell. A színen elhangzottak alapján ugyanis alig feltételezhető, hogy összeírkált egy ötszáz oldalas regényt (a színpadon már felére csökkent a terjedelem). De mutogatják a kéziratot, a mentornak véleménye is van róla, tehát feltételezhetjük, hogy hősünk valójában egy szorgos munkával telt időszak után omlott össze. A színpadon meg amúgy is sokkal érdekesebb dolgok történnek, mint a cselekményben. Pedig eleinte fölöttébb egyhangúnak látszik minden. Fekete háttér előtt fekete ágy és fekete fürdőkád, fekete frizsider Izsák Lili díszlete, amelyet némi képp megbolondítanak a körben sorakozó neoncsövek. Minden itt történik, a főhősnek tehát akár ki se kellene mozdulnia. A képzeletvilágában is történhetne minden. De mégis valószínűbb, hogy amit látunk: valóság. Valóságosak a függöny mögül érkező személyek. Többé-kevésbé bizarr figurák meggyőző, plasztikus színészi kivitelben. Vázlatosan felskiccelt, sablonos jellemeket elevenítenek meg, de igazán egyénítenek kitűnő színészek. Radnay Csilla, Rába Roland több mellékalak ban is hatásosan tűnik fel, Nagy Dáni el Viktor a jóbarát szerepében túlhabzó életkedvvel igyekszik segíteni a megkeseredett írópalántán, László Lili precíz szemüveges bölcsészlány-portrét nyújt: rokonszenvesen csúnyácska és utálatoska. Bán Bálint remekül adja a félénken, szülői engedéllyel lázadni akaró kamaszt. A színészeket jó nézni, tehát semmi baj. Egy estét megér – ha éppen nincs más dolgunk. ● Próbálta már, milyen egy teljes napon át egyetlen zeneszerző műveit hallgatni? Tetőtől talpig, kívül-belül megismerni? A Müpa és a Budapesti Fesztiválzenekar január 22-én tizedszer rendezi meg közös maratonját, ezúttal Johannes Brahmsról szól a zenerajongók piros betűs ünnepe. Zongoradarabok, szimfó niák, kamaradarabok és kórusművek, a nap pedig a Fesztiválzenekar meglepetéskoncertjével zárul. Családoknak, barátoknak, időseknek, fiataloknak is akad csemege. Az 50 perces koncertekre a jegyek csak 990 forintba kerülnek. ● További információ: www.bfz.hu ABSZOLÚT ZENE ÉJJEL NAPPAL! Fusson le egy Brahms-maratont a Müpában! Müpa, 2017. január 22. ÁRNY A KÖVÖN Ország Lili művészete Magyar Nemzeti Galéria, 2017. március 26-ig
