Budapest, 2017. (40. évfolyam)
9. szám, szeptember - BLOGBARÁTOK - Csillaghullás
BUDAPEST 2017 szeptember 5 ve a hóhatár fölé emelkedő öv, valamint a lábazat burkolására csiszolt labradorit lapokat és norvég gránit lapokat használtak. A kupola belseje minden hangot nagyon erősen visszhangozna, így a zenei aláfestés, a beszéd élvezhetetlenné válna. Ezért a vetítőfelületet alkotó alumíniumlemezekre több millió (!) lyukat fúrtak, mögöttük pedig tíz centinél is vastagabb üveggyapot réteg nyeli el a hang több mint kétharmadát. A 400 fős nagyterem mellett a kiállítótérként funkcionáló előcsarnok további 800 főt tud befogadni. A ruhatárat 1000 főre méretezték. A kör alaprajzú csarnokhoz és előtérhez nyaktaggal kapcsolódik az adminisztráció számára épült, téglalap alaprajzú épületrész. Ez utóbbi teljesen alápincézett, mivel ez tartalmazta az olajtárolót, a hőközpontot és a szellőzőgépházat. A szellőztetés különleges rendszerrel épült ki, mivel a vetítőterem levegőjének pormentesnek kell lennie – a porszemek a vetítéskor zavaróan csillognának a levegőben. Az előcsarnok fehér padlóburkolattal, görög márványlapokból készült, sugaras szerkesztésben, a sugarak mentén vörösréz elválasztó csíkokkal. A mennyezet luxalon álmennyezet volt, ebbe rejtették el a 800 darabból álló villanykörte-rendszert. A belső fal mentén beépített bútorokat és vitrineket helyeztek el. A kupolaterem 23 méter átmérőjű. A nézőtéren epicentrikus elrendezéssel, a déli irányba néző széksorokat helyeztek el. A széksorok tehát nem egy középpont körül, hanem különböző központok körüli ívek mentén helyezkedtek el. Ezzel a kialakítással az volt a cél, hogy a nézőknek kevesebbszer kelljen hátrafordulniuk. A vetítőgép (planetárium) a kupolaterem középpontjába került, a jénai Zeiss művek UNIVERSAL modellje. Az északi oldalon helyezték el a vetítő vezérlőpultját. A műsorok előállítását külön hangstúdió is segítette, amelyet hanglemez- és szalagtár egészített ki. A vetítéshez különleges technikára is szükség volt: „A bonyolult feladat a vetítés során várható vertikális és horizontális torzulásoknak már a diafelvételek alapját képező grafikai rajzokban való kiküszöbölése volt. A rajzokat Szántó András, a TIT Természettudományi Stúdió hivatásos fotósa fényképfelvételei alapján Fejes István és Fejes Márton grafikusművészek készítették. A vetítéshez szükséges torzításokat is magukba foglaló speciális, rombusz alakú diapozitíveket, amelyek a projektorokban találhatók, a jénai Zeiss Művek készítette el grafikák alapján. Panorámarendszerünk 360 fokos Budapest-körképe 72,22 m hosszúságú, vagyis a projekciós kupola kerületével azonos. Egy-egy 45 fokos szekciója ennek nyolcada: 9,02 m. A vetítés során az egyes panorámarészek folyamatosan mennek át egymásba, és a teljes körkép illúzióját keltik.” (Schalk Gyula, 1977) Csoda a Népligetben A budapesti már „harmadik generációs” planetáriumnak volt mondható. Kezdetben elegendő vonzerőt jelentett a fura kinézetű vetítőgép és a vetítés térbelisége, később a televízió, a mozi térhódításával már csak változatosabb műsorokkal lehetett a közönség figyelmét megtartani. A korai csillagászati vetítések megmaradtak, de színházi produkciók, lézerszínházak egészítették ki a programkínálatot. Az épületet 1977. augusztus 17-én adták át. Nagyon praktikus okokból: augusztus 20-ára már az összes politikai nagyságnak tele volt a naptárja, így azt előbbre kellett hozni. „Szerdán a Népligetben ünnepélyes keretek között avatták fel a TIT nagyplanetáriumát. Az ünnepségen megjelent Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyettese, Pozsgay Imre kulturális miniszter, Katona Imre, a budapesti pártbizottság első titkára, Gosztonyi János oktatási államtitkár; ott volt Gerhard Reinert, az NDK budapesti nagykövete is.”(1977. augusztus 18, Népszabadság) 1980-tól működik itt a Lézer Színház, akik koncertek, musicalek adaptálásával színesítették a Planetárium műsorkínálatát. 2005–13 között, hosszas pereskedések során szorultak ki az épületből. A ma is használt készülék matuzsálemi korúnak mondható, a hasonló szerkezeteket Nyugat-Európában már régen újabbakra cserélték. Planetáriumokat (vetítőgépeket) gyárt az amerikai Spitz, a japán GOTO és a Minolta is, de a legjobbakat továbbra is a német Zeiss állítja elő. 2003-ban már készült egy tanulmányterv az igencsak elavult szerkezet és elöregedett épület kiváltására egy újabb planetáriummal. Az új épület 3 ütemben épülhetett volna fel. Először a vetítőt és az egyéb berendezéseket cserélték volna újra, második ütemben egy második kupolát is tartalmazó építészeti fejlesztés következett volna. Ennek keretén belül már – látványliftek tetején – csillagászati műszerek és kupolák kerültek volna elhelyezésre. A harmadik ütemben egy rácsos szerkezettel egy hatalmas fedett csarnok épült volna az egész létesítmény fölé, jelentősen kibővítve ezzel a kiállítói tereket, és helyet adva oktató-szimulátoroknak is. A meg nem valósult terveket Szász Mária és Labádi Zoltán építészmérnökök készítették. Az egészből persze nem lett semmi, ma is hetvenes évekbeli hangulat járja át a Népliget e szegletét. Az elmúlt évek pedig egészen szomorúak. 2015 júliusában, a nagy viharban úgy elázott az épület, hogy átmenetileg be kellett zárni. 2016 augusztusában újabb vihar, újabb beázás, újabb bezárás jött. Ősszel még reménykedtek a helyreállítás utáni újranyitásban. A helyreállítás azonban a tulajdonos TIT pénzhiánya és az állami akarat hiánya (?) miatt várat magára. Az sem könnyíti a helyzetet, hogy a Népliget a X. kerület, a főváros és az állam osztatlan közös tulajdona. Csak reménykedni lehet, hogy lesz állami döntés a megmentésére. ● fovarosi.blog.hu Budapest. A város, amely nek a rövidítése egy sör márkája. A város, ahol a bezárt reptéri terminálnak van vasútállomása, a nyitva levőnek pedig nincs. A város, ahol cukrászdában üldögélt Kurt Cobain. A város, ahol autóval nem szabad balra kanyarodni. A város, ahol van Kispest, de nincs Nagypest; van Újpest, de nincs Ópest. Ahol a Városháza nem a város felé néz. Ahol lelátóról nézhetünk élőben egy plázát.
