Budapest, 2017. (40. évfolyam)

8. szám, augusztus - Szentpály Ágnes: Nekem - Aradi Péter: Gyógy- és tudásforrás – könyv a Gellérthegyről

BUDAPEST 2017 augusztus 29 KÖNYVJELZŐ ● KÖNYVJELZŐ ● KÖNYVJELZŐ Kötetünk híres emberek (írók, költők, színészek és tudósok) iskolai kudarcaival – olykor si­kereivel – ismerteti meg az ol­vasót. Életsorsuk példaértékű számunkra, mert bár jelen­tős hátránnyal indultak útnak, akaraterejüknek, megszállottságuknak köszönhetően rendkívüli hírességekké váltak. Ára: 4990 Ft CSIFFÁRY GABRIELLA: „MAGYARÁZOM A BIZONYÍTVÁNYOM...” Corvina Kiadó A Kiscelli Múzeum 2016-ban rendezett időszaki kiállítása mellé készült tanulmánykötet bemutatja a Moszkva tér né­ven ismertté vált terület törté­netét a középkortól napjainkig. Tanulmányokat olvashatunk a tér közlekedéstörténetétől kezdve a vendéglátáson, illet­ve az egykor itt működő piacon át a szocializmus idősza­kában született rendezési tervekig. A legutóbbi átépítésről, valamint az új óráról pedig maguk a tervezők, illetve az al­kotók mesélnek. A gazdagon illusztrált kötetben bemutatjuk a kiállításra ösz ­szegyűjtött tárgyakat, a hozzáju kapcsolódó személyes tör­ténetekkel. Ára: 2910 Ft SIMONOVICS ILDIKÓ, MACZÓ BALÁZS (SZERK.): #MOSZKVATER – A SZÉLL KÁLMÁN TÉR TÖRTÉNETE Budapesti Történeti Múzeum – Kiscelli Múzeum URBS MAGYAR VÁROS­TÖRTÉNETI ÉVKÖNYV X–XI. (2015–2016) Budapest Főváros Levéltára A külső megjelenésében meg­újult évkönyv a 2015 novem­berében Városok és természeti erőforrások címen megrende­zett V. Magyar Várostörténeti Konferencia előadásainak egy részét tartalmazza. A nemzet­közi történetírásban már az 1990-es évek óta egyre inkább a természetes és mesterséges környezet sokoldalú kölcsönha­tásának tanulmányozása került előtérbe. Jelen kötet a számos értékes kutatási eredmény közlése mellett a hazai várostörté­net-írásnak ezen irányba történő mind sürgetőbb nyitását is ösztönözni kívánja. Ára: 2500 Ft Megvásárolható Budapest Főváros Levéltára titkárságán (1139 Budapest, Teve u. 3-5.) megint csak rendkívül információgazdag, tudományos alapossággal, ám igen olvasmányosan megírt, képanyagát tekintve is változatos és izgalmas kötettel. A Gellérthegy (mint városrész) – avagy a Gellért-hegy (mint a 235 méter magas hegy) – hálás téma: természeti, balneológiai, történelmi, vallási, építészeti, művészeti, gasztronómiai szempontból szinte kime­ríthetetlen anyaggal szolgál, amelyből bőségesen merítettek a könyv szerzői. Összesen tizenegyen írták a hol rövidebb, hol esszényi terje­delmű szövegeket, amelyek közül a legtöbb Götz Eszter (16) és Holló Szilvia Andrea (13) nevéhez fűződik. A fejezetek nagy része egy-egy épület, intézmény, kert vagy emlék­mű részletes, sokoldalú bemutatását tartalmazza, de vannak tematikus blokkok is – a Gellért-hegy növény- és állatvilágáról, természetvédelmi területéről, régészeti emlékeiről, továbbá boszorkányokról és rosszlá­nyokról, a hajdani szőlő- és borkultúráról, valamint a vendéglátásról. Műfajából adódóan ez a könyv többféle olvasási módot kínál. Olvas­hatjuk a szövegeket sorrendben, elejétől a végéig – ennek többek között az adja az élvezeti értékét, hogy egyes adatok, információk akár többször is felbukkannak, különböző kontextusban, kiegészülve további adalékok­kal, s így a végére összeállnak bizonyos történetek. Hogy csak egyetlen példát említsek a sok közül: a Ménesi út 21. alatti Saxlehner-villáról elő­ször csupán egy fél mondatot találunk a szomszéd ház kapcsán, és ebből kiderül, hogy az 1944–45-ös ostrom idején a villába beköltözött a német hadparancsnokság, így a bombák és aknabelövések célpontjává vált, ám azok gyakran a mellette álló Krompecher–Schulek-villába csapódtak be (90. o.). Jó száz oldallal később, a villák híres lakóiról szóló fejezetben már fél oldalon kapunk bővebb tájékoztatást a Saxlehner családról és villájuk ­ról (198. o.). Talán azért nincs névmutató a kötet végén, hogy ne fosszák meg az olvasót az ilyen jellegű felfedezések örömétől. Természetesen útikönyvként is forgathatjuk a kötetet, hiszen a soro­zatcím és a fejezetek elrendezése is arra ösztönöz, hogy mozduljunk ki, és egy-egy séta során ejtsünk útba minél több látnivalót, s a helyszí­neken járva olvassuk el a megfelelő részeket. Ezt is kipróbáltam – je­lentem, működik. Csontó Sándor a Gellért, a Rudas és a Rác fürdőről értekezik, vagyis azokról, amelyek a hegyből feltörő források vizét hasznosítják. A Gel­lértről szólva talán érdemes lett volna néhány mondatban kitérni az egykori gyermekmedencék újrahasznosításával 2013-ban megnyílt kert­helyiségre, a Pagonyra – bár lehet, hogy ez reklámnak minősült volna, ezért nem volt rá lehetőség. Ilyen jellegű dilemma azonban biztosan nem merülhetett fel a Szabadság-szoborral kapcsolatban, amelynek le­írásából hiányolom a szobor modelljéről szóló történetet. A láthatóan gondos szerkesztés ellenére maradt néhány hiba a könyv­ben, amelyek egy részét annak reményében sorolom fel, hogy a sorozat második kötetéhez hasonlóan ennek is lesz majd második, javított kiadása. A már említett Krompecher–Schulek-villa történetébe az egykori tulaj­donos család két leszármazottja, Korompay Judit és Korompay Katalin avatja be az olvasót. „A tetőtéri lakást 1919-től 1927-ig, haláláig Szabó Ervin, a fővárosi könyvtár létrehozója, mai névadója bérelte” – írják (90. o.). Itt valami tévedés lehet, Szabó Ervin ugyanis 1918-ban meghalt. A Ménesi út 79. lakója volt Mészáros Ági színésznő, aki „olyan legendás alkotásokban szerepelt, mint (...) a Keleti Károly rendezte Mágnás Miska, az Úri muri...” (200. o.) A Mágnás Miska rendezője Keleti Márton , az Úri murié Bán Frigyes . 59. o.: nem Legfelsőbb, hanem Legfőbb Ügyész ­ség; 69. o.: nem Szűcs, hanem Szüts Miklós a Műteremház egyik lakója. E hibák azonban mit sem vonnak le a könyv értékéből. Aki kézbe ve­szi a kötetet, olyan imponáló ismeretanyagot kap, amely biztosan ma­gával ragadja, és – akár a végén megadott irodalomjegyzék segítségével – további kutatásra, búvárkodásra ösztönzi. ● Fekete Sas Kiadó 2017. 271 o., 3500 Ft

Next

/
Oldalképek
Tartalom