Budapest, 2017. (40. évfolyam)

8. szám, augusztus - Róka Zsuzsa: Világszám lehet: sokadalmi nevezetesség újratöltve

BUDAPEST

2017 augusztus

9

tavaszától pedig már az idén még kopár tér helyett ősfás parkkal találkoznak a látogatók. Az óriás földlabdákban áthozott, nagy árnyékot adó, koros, lombos fák is idekerültek már a leendő Biodóm helyéről. Merthogy itt a kisgyermekes családoknak létesül egy állatos élménypark, amelynek a magva a Holnemvolt Vár lesz. De épül itt állatsimogató és póni lovarda, sőt a hajdani populáris szórakoztatótelep, a vurstli arculata köszön majd vissza, persze megszépülve-megifjodva, a történelmi Körhinta mellett. Ami idén megszépítve működik, összes lova és hintaja kijavítva, újrafestve, a letört fülek pótolva, s ha ősz

szel bezár, következik a homlokzati stukkók és a mennyezeti szekkó rendbetétele. Visszaépítjük a Molnár Ferenc-i vurstli hajdani fényíró műtermét, a kisvasutat, a céllövöldét, mindezt az új várnépnek is, vagyis a gyerekeknek a 3 éves korúaktól a 8–10 évesekig és családjaiknak. Visszatér az óriáskerék is, de persze az egy törpe óriáskerék lesz. A Holnemvolt Vár kertjében és a várudvarban kézműves műhelyekkel, különleges háziállatokat bemutató Magyar Majorral, karámokkal és tejbáros kávézóval sok meglepetés várja a kicsiket és nagyokat. Ide kétféleképpen lehet bejutni: egyrészt egy – természetesen megmászható – várbástyákkal övezett kapun, amely előtt Bambi szobra állít emléket „a városligeti Istvánmezőn” még Salzmann néven született írójának, Felix Saltennek

. De ennél izgalmasabban is megközelíthető a Holnemvolt Park várudvara, ahol korábban évtizedeken át takarmányistállók, szolgálati lakóház, irodák és szocialista kultúrterem között lovaskocsi hordott szénát, irodaszert, trágyát, kerti szerszámot, állatkerti dolgozót: a bátrak az Elvarázsolt Kastélyból örökölt Hordón át is betántoroghatnak. Lesz bent Manó Kert kerámiamanókkal, Kő Boldizsár

nak a Holnemvolt Parkból becsomagolva áttelepített Tündér Ilona-játszótere közelében. A hajdani szénapajtában létesül a Cápanevelde, az itt cseperedett állatokkal fedezzük majd a Pannon Tenger Akvárium cápaszükségletét. Égigérő Paszuly is lesz, a régi műszaki épület kéményéből, mellette a Malachídon lehet eljutni az új Szavannaház emeletére a Tengerimalac Városhoz. Visszajövet betérhetünk a Madárkórházba, ahol kis vércsék, bagolyfiókák, évente összesen kétezer mindenféle állat gyógyulását követhetjük figyelemmel, üvegfal mögül, hogy ne zavarjuk őket. Ennek az emeletén állatvédelmi kiállítást rendezünk be. Magában a Holnemvolt Várban pedig 2500 négyzetméteren lehet bejárni másfél-két óra alatt azt a páratlan élményházat, amelynek állandó lakói a magyar animációs meseirodalom hősei: Vuk, Süsü a sárkány, Doktor Bubó, Mekk Elek, Pompom, Frakk, a macskák réme. Minthogy a Vízipók Csodapókkal nem sikerült a szerzői jogokról megállapodni, őhelyette a Nagy Ho-Ho-Horgásszal találkozhat a Brekk-Berekben az, aki Csukás István verses instrukcióit követve, kütyük

kel fölszerelve, kalandjátékként kiállja az állatkerti hét próbát. Megnyugtató, hogy az is játszhat, aki már elmúlt tízéves. Amint az is megnyugtató, hogy mennyire becsülik a történeti elemeket – ez egyik elve az Állatkert meg-megújuló fejlesztési koncepciójának. Új attrakciókat kigondolva a történeti előzményekre alapoznak: terveznek például Angolpark-emlékhelyet is a Budapesti Állat- és Növénykertben.

Az Állatkert teljes egészében műemlékké nyilvánított „régi” részén mindent alárendelünk az örökségvédelemnek, kivéve persze az állatok jólétét. A nagyrészt Kós-Zrumeczky-féle műemlék épületek térsége intenzíven értékőrző karakterű tér marad. Beruházás-szervezés szempontjából itt is sok a teendő. Az Elefántház párnafái elkorhadtak a húsz évvel ezelőtti nagy rekonstrukció óta, és a Zsolnay-majolika cserepezést is meg kell újítani. A Nagyszikla beázik, a tervezési hibáinak kijavítása hat-hét éves folyamat, nem kevesebb, mint kétezer négyzetméteren. A Kós-Zrumeczky-féle gyönyörű Fácánház fa szerkezete is megérett a cserére. Az „új” műemlékeinkre sem jut kevesebb figyelem: a Körhinta mellett a Hullámvasút térsége is örökségvédő zóna lesz, s míg az előbbi a Vurstli, az utóbbi az Angolpark emlékeit idézi majd. Ahol most beszélgetünk, az Állatkert új irányítási központja az év eleje óta, benne az én irodám is. 122 éve épült, és az utóbbi évtizedekben az Országos Toxikológiai Intézetnek adott otthont. A Millenniumkor rendőrkaszárnyának építették, aztán meg egy ideig büntetés-végrehajtási raktárként használták ezt az eredetileg a Liget peremvidékére bújtatott, szép, klinkertéglás egyemeletes épületet. Úgy alakítottuk át az Állatkert céljaira, hogy még jobban kiemeljük békebeli jellegét. Nagy vívmány, hogy körülötte most már működik az idén áttelepített kiszolgáló zóna, már felépült az új üzemépület a műhelyekkel, öltözőkkel, takarmánykonyhával és raktárakkal, miközben a csaknem kilencven százalékában lebetonozott és beépített Vidámpark helyén végigvergődtünk a bontásokon és a közműkiváltásokon. Az irodájából a valóságban is rá fog látni a Holnemvolt Vár kertje mellett készülő Pannon Parkban arra a Biodómra, ami ma még a legnagyobb álma az Állatkertnek, egyúttal – mi tagadás – az egyik legtöbb vitával és ellentmondásos vélekedéssel övezett fejlesztési beruházása is. A Pannon Park tervei alapos indoklással, több alternatívában kerültek a döntéshozók elé, és valamennyi politikai erő választott képviselői, pártállástól függetlenül, elfogadták a javasoltakat – minden arra feljogosított fórumon és minden esetben ellenszavazat nélkül. Persze ez egy nagy projekt, és Magyarországon minden tervnek akadnak többé vagy kevésbé kompetens ellenzői is. Személyesen is tanulmányoztam a néhány kétkedő szövegeit, amelyekből egyértelmű, hogy nem vették a fáradságot a valóságos program megismerésére, általában még azt sem olvassák el, ami mindenkinek évek óta elérhető a hon-