Budapest, 2017. (40. évfolyam)
8. szám, augusztus - Horváth Júlia Borbála: SÉTÁLUNK, SÉTÁLUNK - Kint vagyunk a vízből
BUDAPEST 2017 augusztus 3 folyamatosan úszó elő- és középfutamok; minden nap döntő! A helyszíneket lehetőség szerint naponta, illetve eredménytől függően járjuk be. Csúcspont az óriás-toronyugrás lesz, amelyre ugyan már elkeltek a jegyek, viszont a Batyin megfelelő helyezkedéssel teljes pompájában láthatjuk, világhírű sportolók hogyan mennek fejjel a Dunának. A belépőkre 500–1500.- Ft/fő összeget, a zárónapra pedig 5500.- Ft/fő költséget tudok elkülöníteni a háztartáspénzből. Szállás otthon, félpanzióval... A magam részéről hat aranyérmet várok... Ez profi beharangozó volt, anyóca... Nem kellene az idegenforgalomban kamatoztatni képességeidet? Elismerően biccentenek a tagok, s anyastratéga a hétköznapi élet bíbelődéseiből vett rutinnal folytatja a szervezést. Először is: a megnyitó... Cél szerű otthon, karosszékből nézni, mivel a látványtervezők sok millió tévénézőre komponálták az előadást; majd’ ötven méter széles szökőkút a Dunán, fényjáték a Budavári Palota falán, drónokból kirajzolódó békegalamb a levegőben, és sok száz fellépő költemény. Holnap reggel viszont valóban útra kelünk... Második állomás: Margitsziget, Hajós Alfréd Sportuszoda... Sokan mások is követték az elgondolást, szorgalmasan telnek a terek, utak, vizek. A vendéglátósok és a biciklikölcsönzők virágkorukat élik; alig van pár kies fatörzs, bejárati ajtó, amelyhez ne támasztottak volna legalább két járgányt – és ugyanannyi sörös dobozt. Ürest... A bejáratnál nyájas önkéntesek felfújható tapsikolót osztogatnak (nézőként két darab hosszúkás, fehér vagy nemzeti színű nejlon zsákocska, amelyet szívószállal lehet felfújni, majd egymáshoz ütögetve visítani közben, hogy hajrá magyarok!). A rendezők több mint lelkiismeretesen segítik a túravezetőket és a csoportokat. Tessék továbbhalad ni, a beléptető pontnál balra fordulni... a főkapunál repülőtéri szigorral vizsgálják a népet. Legyenek szívesek levenni a nap szemüveget... Táskát kinyitni... Érzékelő kapun átkelni... Vonalkódot szorosan a leolvasóra helyezni... Szívja fogát a szur koló, mások türelmesen tűrnek. Maguk az elsők, akik helyeslik a szigorúságot... A beléptető kolléga hálásan néz Anyára, aki két serdült fiacskájával próbálja elkerülni a katonai létet, majd a csoport ünnepi hangulatban a medencetérbe lép. Ég és víz között finom pára lebeg, s egy leereszkedő bárányfelhő kékítőt old a medence vizében. Ah, mily irodalmi véna... Apa is kitesz magáért, és a többi nézőhöz hasonlóan sokat adna érte, ha a legkisebb ujját vízbe márthatná. Végül az újonnan érkezők is elhelyezkednek, és mindenki megtalálja a szalmakalapját. Góóól... A medencében küzdő pólósok nem gatyáznak, férfiús határozottsággal törögetik az ellenfél védőrendszerét, s néhány keresetlen lóbálás után megszerzik a vezetést. Góóól... Góóól... Lendületbe jönnek a ki rándulók, sok más idegen társsal immár együvé kovácsolódva szurkolnak. Azért jobb lenne kevesebb pofon a medencében... A láthatatlan lábmunkáról nem beszélve... Az érzékenyebb lelkűek elfordítják fejüket, amikor az egyik center vérző orral kiszáll a csatából, de végül minden hapi happy lesz. Síp... síp... síp... És vége. Ez jó volt... Pödri kétfelé tejfölbajszát az egyik kislegény, mert a megérdemelt győzelem után, ünnepi lángos-evés következik. Túl sok idő nincs ejtőzésre, a séta következő állomása a Duna Aréna; ugrószámokkal. Nem úgy van az... Igazít a túravezető, kezében a kinyomtatott programfüzettel, amelyben neonszínű karikákkal előre kijelölte az optimális megközelítési sorrendet. Először még benézünk a szinkronú szókhoz... Kérdés van, de mégsincs, mert ugyan ki értené meg, hogyan lehetne víz alatt szinkronizálni. Ez nem volt valami jó poén... Inkább haladjunk tovább... S a csoport átmenetileg szünetelteti a további viccelődést. A városligeti fák rejtekéből előbukkanó Vajdahunyad váracska előtt ezúttal nem jégpályát fagyasztanak és nem szerelmespárokat csónakáztatnak, hanem egy üde medencében leányokat tornáztatnak. Azta! Férfiak, az ő nőik, s a hozzájuk tartozó gyerekek nagy szemet meresztenek a sajátos vízi-balett láttán. Legnépszerűbb figura a fejjel lefelé elvégzett spárga, szétterpesztett combokkal a vízfelszínen. Még szerencse, hogy fiaim vannak... Anya fel sóhajt, és hagyja, hogy a serdülőfik élőben tanulmányozzák a női test számukra rejtett hajlatait. A látvány egyöntetű sikert arat; de figyelem, bokák záródnak, és a szigorú spiccek elegáns spirálvonalban a víz alá süllyednek. A közönség elalél, és ütemes tapssal hergeli imádottjait, néhányan a saját és gyermekeik ifjúkorát idézik. Ha akkor kicsit szigorúbban vesszük a sportolást, most ki tudja, hol tartanánk... De egyszer mindennek vége szakad, a sétacsapat tagjai letörlik homlokukról a drukkcseppeket, és továbbállnak a következő helyszínre: Duna Aréna. Nem is átlátszó az oldala... Tán kevés volt az üveg? Vagy túl gyorsan épült... A szakértők pilledve másznak fel a csőlépcsőkön; félúton hűtött sörhab és pereces só kapható. Ó, de nemzet közi... A tengernyi lépcsőfok után a néző szeme elé tárul a légkondicionált küzdőtér. A látvány lélegzetelállító: több emeletnyi magasságból a csodakék medencék furfangos megvilágítással nyűgözik a vendégeket. Azért ezt nem gondoltam volna... Így az egyik tábor. Mindenki rólunk beszél... Így a másik. Na, és a kiadások? Na, és a bevéte lek? Végül most sincs idő igazságtevésre, legföljebb a szokásos morgolódásra. Egy szer élünk, és kész... A családtagok nem hagyják, hogy holmi gazdasági bohócság elvegye kedvüket a szórakozástól, s a túravezető, egyben családanya a szakadatlan takarékosság jegyében összegzi a történteket; lásd: cím. ●
