Budapest, 2017. (40. évfolyam)

7. szám, július - Új, állandó kiállítással nyílt meg a budapesti Vasarely Múzeum - Zappe László: Operettnek is elmenne a Szerelmes Shakespeare

31 BUDAPEST 2017 július OPERETTNEK IS ELMENNE A SZERELMES SHAKESPEARE Zappe László Alighanem szerencsém volt, hogy eddig nem sikerült megnéznem filmen a Sze­relmes Shakespeare-t. Ahhoz képest talán még kellemetlenebb élmény lett volna a Madách Színház előadása. Csalódásról ugyan ezúttal nem lehet beszélni. Nem csalódhat az ember, ha nem vár semmit. Márpedig mit várhat a finnyás kritikus, ha beteszi a lábát a körúti szórakoztató monstrumba. Szuperprodukciót természe­tesen, még ha a címben minden idők leg­nagyobb hírű színpadi szerzője szerepel is. Ha műveiből születhetett opera, operett, musical, életéből miért ne íródhatott volna népszórakoztató film, színdarab? Született is. Előbb film John Madden rendezésében 1998-ban, Marc Norman és Tom Stoppard forgatókönyve alapján, brit-amerikai pro­dukcióban, 25 millió dolláros költségve­téssel, ami közel 290 millió dollárt fialt. A szerzők örök színházi közhely szto­rit sóztak a nagy író nyakába: éppen vál­ságban van, semmi sem jut eszébe, mi­közben két színigazgató is szorongatja, akiknek némi előlegért egyaránt eladta következő darabját. Egy szerelmi vígjá­tékot, amelynek csak a címe van meg: Rómeó és Ethel. Fölbukkan viszont egy fiúcska, aki fölöttébb alkalmasnak lát­szik a lány szerepére, és történetesen az a mániája, hogy színpadra lépjen. A fiú természetesen valójában leány, Viola a neve, csak éppen akkoriban nők nem­igen léphettek színpadra. Megtiltotta a királynő. Ezért adja ki magát ambiciózus fiatalembernek. Ezzel mellesleg a szerzők még egy legyet is leütnek, érintik, sőt meg is oldják a Shakespeare homoszexualitá ­sáról szóló, főképp szonettjeire alapozott filológiai pletykákat. Noha ezekkel nem is terhelik az esetleg kevésbé tájékozott nézőket. A jó nevű szerző ugyanis bele­szeret a színpadra törekvő fiús leányba. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy az ifjú hölgynek nemcsak apja van, akinek egészen más tervei vannak vele, mint a színházi karrier, hanem vőlegénye is, egy folyton a színház körül lebzselő lecsú­szott, elszegényedett arisztokrata. Csak idő kérdése, hogy belebotoljon, felis­merje és leleplezze a menyasszonyát. A hatalmas színpadi rutinnal bíró szer­zők természetesen ügyesen bogozzák és oldják sok-sok menetben az összekuszá­lódó szálakat, mégpedig úgy, hogy mind világosabban fölismerhető legyen az író szerelme és íródó darabja, a Rómeó és Júlia sztorija közötti párhuzam. Részle­tek bukkannak föl a közismert tragédiá­ból Mészöly Dezső remek fordításában, a darabzáró kriptajelenet egy részét el is játsszák, bár a címszereplők halálánál abbahagyják, a vetélkedő családok ki­engesztelődését elengedik a túlzott bo­nyodalmaktól elszoktatott nézőknek. Ők cserébe megkapják a konkurens barátot, Marlowe-t, akinek egy szorongatott pil ­lanatában Shakespeare kiadja magát, így amikor a közismert krakéler verekedőt egy kocsmai csetepatéban ledöfik, róla gondolják, hogy meghalt, ami megint csak alkalmas feszült drámai pillanatok teremtésére. Szirtes Tamás rendezésében Rózsa István hatalmas és mozgékony díszle ­tei között, Rományi Nóra látványosan történelmies jelmezeiben folyik a sab­lonos, szöveghez tapadó játék. Talán mondanom sem kell, hogy a címszerepet alakító Nagy Sándor on sok minden lát ­szik, csak a zsenialitás nem. Ügyes szer­zőnek nyilván kifogástalanul elmenne, ha nem kellene folyton jelentősebbnek, mélyebbnek, igazabbnak lennie a kö­rülötte nyüzsgőknél. Akik között ráadá­sul ott ágál ellenlábasként Debreczeny Csaba, barátként meg Zöld Csaba , akik mindketten jelentősebbek nála, termet­re éppúgy, mint színészi intelligenciára nézve. Tompos Kátyá val semmi baj nincs, szépsége, karcsúsága teljesen elegendő a fregoliszerephez. A nagy sokadalom­ból még kitűnik Tóth Enikő érdesen gon ­doskodó és ha kell falazó Dajkája (nem Júliáé, hanem Violáé) meg Szerednyey Béla mint örök optimista színigazgató, valamint a kutya, akit első renden sze­retne a készülő darabban látni. A Szerelmes Shakespeare-nek egyet­len igazi meglepetése van: az, hogy nem musical. Ez pedig mostanában szokatlan a körúti épületben. Szinte prózai darab­nak látszik, bár szól benne zene (szerző­je Gulyás Levente ) és táncolnak is néha (koreográfus Tihanyi Ákos ). Ám a törté ­net operettnek is elmenne. ● Egyéves felújítás után megújult épületben és újragondolt állandó kiállítással június 20-tól ismét látogatható a Szép­művészeti Múzeum Vasarely Múzeuma. A múzeum, amelynek gyűjteményét Victor Vasarely a nyolcvanas évek elején adományozta a magyar államnak, 1987-ben nyitotta meg kapuit a közönség előtt az óbudai Zichy-kastély épületében. A rekonstrukció egy éve alatt új állandó kiállítási koncepció is készült, így a mintegy 150 műtárgyat és számos dokumentumot bemutató tárlat új megvilágításba helyezi Victor Vasarely életművét. A kiállítás különleges­sége, hogy 13 sokszorosított grafika is látható abból a 118 darabos kollekcióból, amelyet Vasarely 1968-ban ado­mányozott a Szépművészeti Múzeumnak. Ezeket a műveket utoljára 1969-ben láthatta a közönség. A kiállítást egy egyedülálló „virtuálisvalóság-élményen” alapuló múzeumpedagógiai program egészíti ki, mely Vasarely műveit a lehető legközelebb hozza a látogatókhoz. ● ÚJ, ÁLLANDÓ KIÁLLÍTÁSSAL NYÍLT MEG A BUDAPESTI VASARELY MÚZEUM Szépművészeti Múzeum Vasarely Múzeuma Victor Vasarely: Peer-rouge, 1977 ©Vasarely Múzeum

Next

/
Oldalképek
Tartalom