Budapest, 2017. (40. évfolyam)
1. szám, január - ÖTVEN ÉVE - Lássuk a medvét!
BUDAPEST 2017 január 23 – A hatvanas évek elejétől Kondor Béla baráti köréhez tartozott. Kikből állt ez a társaság, akikkel összejárt? – A Quint presszóban jöttünk össze heti rendszerességgel. A Szervita téren, szemben azzal a szörnyű parkolóházzal. Tulajdonképpen a Városháza hátsó épületsorában. Mellette valami festékbolt és egy zöldséges. Hosszúkás teremszerűség... Varázsához igencsak sokat hozzátett, hogy maszek működtette: Kovács Pál olimpiai kardvívó kapta meg erre a szinte kivételes lehetőséget. Az első magánpresszó volt akkoriban. Bécsből hozatott kávéfőző gépet, Budapesten az első krémkávét ott lehetett kapni. A másik belvárosi maszek a Kígyó utcában egy elegáns butik. Az olimpiai bajnok Bozsik , a focista feleségének volt a boltja, a legjobb divat szerinti pulóvereket és kardigánokat árult. Szóval mi a Quintbe jártunk le hetente, talán kedden vagy szerdán – nem emlékszem pontosan. Amikor aztán bejött a szabad szombat, akkor délutánonként találkoztunk. Nem tudom most már, hogy meddig volt nyitva a Quint, hatig vagy hétig. De ez nem zavart bennünket, mert akkor mentünk tovább a Nárciszba. Aztán a Finom Falatba a Kristóf téren és más helyekre. Nagyon ritkán, de a Juhász Feri is előfordult itt, és Nagy László . Három-négy évig jártam oda, aztán egyre több lett a munkám, az elfoglaltságom. – Milyen emlékeket őriz a hatvanas-nyolcvanas évek irodalmi életéről? – Az 1970-es évektől igen népszerű és fontos irodalmi összejöveteleket szervezett Fogarasi Ági a Kossuth Klubban. Néhány év után itt készült felvételekkel indult volna Magyar Sorskérdések címmel új sorozata a rádiónak. Még akkor is figyeltek bennünket. S ezen nem voltam meglepődve. Az Illyés Gyulá nak szentelt esten a verseiből is előadtak. Ott ült az első sorban, ünnepelték. Odaállt ő is az előadók mikrofonjához. Egy kocsihoz hasonlította a magyar népet. Azt mondta: a kocsinak a kerekei akkor forognak egyformán, akkor oszlik meg a súly elöl és hátul, hogy ha a főtengely nem akadozik. Mindenki pontosan értette: a lényeg a főtengely. Azt mondta még, ne legyünk kishitűek. Észnél volt mindenki! Domo kos Mátyás, Czine Mihály, Fekete Gyula. Mindenki tudta azt, hogy ezt a műsort a Kossuth Rádióban sok lektor cenzúrázza majd. E szerint kell fogalmazni, de nem mellébeszélni. Vártuk aztán ezt a műsort hogy elhangozzék. Kérdeztük az Irodalmi Osztályon. Érdeklődtem, betelefonáltam, hogy mikor lesz az adás. Azt mondták, még gondolkoznak rajta. Egy következő alkalommal azt mondták, hogy majd egy egészen más időpontban fogják adni, amikor csak kevesen hallgatnak rádiót. Végül a nyár közepén, valamikor éjféltájt tűzték műsorra. Nagyon jól tudták, hogy a gőz már kifújt. – Készített képeket Veres Péter temetésén 1970. április 21-én? – Döbbenetes volt az a búcsúztató. Rengetegen voltunk a Kerepesi úti temetőben. Közel volt a munkásmozgalmi panteonhoz, egy nagy téren, a művészparcellába temették. Kállai Gyula bíráttal kezdte a ravatal előtt állva. Nem tudom neked pontosan visszaidézni, de valami olyasmi volt, hogy olykor eltévelygett, meg nem mindig találta meg a megfelelő utat, a helyes irányt. Viszont Illyés Gyula szigorú, összefogott búcsúbeszéde rehabilitációval ért fel. Aztán maga a sírba helyezés, abban nem volt semmi protokolláris. A felesége, Juliska néni zokogott: „Péter, Péter, hát itt hagytál Péter.” Amikor eresz tették le a koporsót, a két fia fogta a mamát. Azok is sírtak, mindenki sírt. Veres Péter tulajdonképpen fiatal volt, amikor meghalt, 72 éves. A búcsúztatás olyan drámai volt, nagy igazságokat mondott ki Illyés... Lássuk a medvét! Az irodalmi életről folytatott beszélgetést Molnár Edit Balázs Béla-díjas fotóművésszel Tüskés Anna irodalomtörténész bő öt esztendeje. Epizódokat válogattunk az anyagból, olyanokat, amelyek sorozatcímünk tematikai körébe sorolhatóak. Hogy egyszersmind mi is mesélhessünk ezekről az évekről, amelyekben (1966-ban) egyszer már megszakított folyama új számaival ismét nekilendült a BUDAPEST. A visszaemlékezés jeleneteit természetesen Molnár Edit fotói gazdagítják. ÖTVEN ÉVE Illyés Gyula, Németh László, Dobozi Imre és Simon István Veres Péter ravatalánál (1970)
