Budapest, 2017. (40. évfolyam)
7. szám, július - Horváth Júlia Borbála: SÉTÁLUNK, SÉTÁLUNK - Muszlima
BUDAPEST 2017 július 12 marad a legalább annyira aktuális hírkör: a házasodás. A közönség annyit tud, hogy a muszlim nők eltartottak, és a feleség(ek), gyermekek a családi hierarchiába simulnak. Most viszont csodálkozva hallgatják, hogy amennyiben a nő munkába áll, az abból származó jövedelem a magánvagyonát képezi. Na, és kit választanak házastársul? A válasz most sem késik, miszerint muszlim férfi elvehet zsidó vagy keresztény nőt – azaz a Könyv népéhez tartozó hölgyet –, ahogyan a zsidók is. Muszlim nő viszont kizárólag muszlim férfihoz mehet hozzá. A főúton dübörögve kocog végig a villamos, fújtatnak a buszok, a belső sávban vad motorosok és hószínű nénik dacolnak a városi forgataggal. Megindul a csapat, majd a mellékutcában megállnak egy aprócska zárvány előtt. Poros kirakatok és összevisszaság odabent; a boltocska kedvelt gyros-sütő volt, talán az épület felállványozása miatt mellőzték a látogatók, ezért bezárt. Elkeseredésre nincs ok, hiszen Budapesten tucatnyi halal étterem működik, ahol ízletes, a muszlimok szerint Isten nevében levágott húsból készítenek étkeket. A sétálók lassan feloldódnak, és saját történeteiket mesélik. Én zsidó vagyok, de sajnos nekünk tilos az óvodába bevinni az otthon készült ételekből... Másutt viszont éppen hogy örülnének. A következő állomás a két utcával arrébb található csemegebolt. A tulajdonos évekig saját kezűleg végezte az állat levágását, Tímeáék is hozzá jártak. Már messziről érezni a tömjénillatot. Ne bolondozz már, az a temetőben van... A fiatal pár szőnyegboltban szerzett tapasztalatait kamatoztatva végül azonosítja az általános füstölő és a vaníliás vízipipa kipárolgását. Középkorú barátok vonakodva lépnek be, a kínálat alapján amolyan női helynek gondolják a vegyes-centrumot. A nyájas invitálásnak viszont nem állhatnak ellen, elvégre azért jöttek, hogy vékony pénzükön pár órára Közel-Keleten kalandozó turistának érezhessék magukat. Odabent fokozódik a színesség: csörgődob, babkonzerv, csillár, olajbogyó, Aladin lámpája, mézes puszedli, sivatagi tűzalágyújtó és sakk-készlet – hogy csak a legszembetűnőbbek íródjanak ide. A sétán szó kerül a böjt idején alkalmazandó önmegtartóztatásról: a muszlimok napközben nem esznek, nem isznak és nemi életet sem élnek, valamint kerülik a haragot és az élvezeti cikkek fogyasztását (pl. rágógumi). Alkoholt inni, pletykálkodni viszont egész évben tiltott számukra. Sok mindent nem szabad, mégis csinálják... Végül a téma ellép az étkezési szokásoktól, mert a következő állomás a Néger fiú szobra, amely a vezető szerint mára jelképes alkotássá vált. Vigyázat, nem politizálunk... A művet Kárpáti Anna szob rászművész készítette, a modell kongói fiú volt, aki az ország gyarmati felszabadulása után, a hatvanas években érkezett Magyarországra, tanulni. Abban az időben szerettek egymásba, s a szobor szerelmük emlékműve lett. A csoport gyöngéden szemléli a törékeny fémet, többen eltűnődnek, miért is lett a régi alkotás új címe a Sokszínűség . A séta utolsó helyszíne, a közeli „Budapest mecset”. Inkább irodaháznak néz ki, mint mecsetnek... A társaság óvato san körbenéz, de belépés előtt mosdót kell igénybe venni, hogy utána zavartalanul átadhassák magukat az újabb történeteknek. Ámulva figyelnek, bezzeg-kezdetű mondatok hangzanak el, s hogy: ah, mily normális tanítások hangzottak el ma délután; mintha könyvből szólt volna a lec ke. Odakint közben összeborul az ég, az éjszínű délutáni felhőket fény világítja, és hatalmas dörgéssel valahová lecsap egy villám. Egy az Isten. ●
