Budapest, 2017. (40. évfolyam)
1. szám, január - Szántó András: Feltámad a csőposta?
BUDAPEST 2017 január 21 novemberi keltezésű. Az oldal szerkesztői szokásuk szerint nem adják meg a lapok címét, így én sem tudok pontos hivatkozással szolgálni.) Hát a fentebb ismertetett gyakorlathoz képest úgy tűnik, a mai áruházak vagy száz évnyit visszafejlődtek, különösen ha a karácsonyi csúcsforgalmat nézzük... A csőposta postai használata szorosan kapcsolódott a régebbi távírdákhoz, annak fejlettebb változatát jelentette. Budapesten 1907 májusában jelent meg egy tudósítás a központi távírda megnyitásáról: „E napokban adták át a forgalomnak az új távíró géptermet, mely a főposta épület harmadik emeletének Párizsi- és Koronaherceg utcai oldalát foglalja el. Az új gépterem teljes hossza 93 méter, szélessége 16 méter és magassága 10 méter; tetőszerkezete Zielinszky tanár tervei szerint vasbetonokból készült: belső berendezése úgy technikai, mint higiénikus szempontból páratlan. A táviratok felvételére és továbbítására 80 db Hughes (betűnyomó) gép és 120 Morse készülék szolgál, szükség esetén azonban többet is fel lehet szerelni. Úgy az érkezett és kézbesítendő, valamint a gépteremben az egyes csoportok között a gépekhez továbbítandó táviratokat légnyomású csőposta szállítja (...) A mellékhelyiségek méltán sorakoznak a gépterem mellé; a bútorzat itt is, mint az egész berendezés, festés stb. magyar stílusban van tartva, a hálóteremben 20 ágy áll az éjjeli szolgálatban egymást felváltók rendelkezésére. Miután a távírdánál állandóan körülbelül 300 hivatalnok van szolgálatban, szükség van étkező helyiségre is, mely szintén a legjobban van berendezve. Az építést Ray Rezső műépítész s a technikai építését Paskay Bernát posta- és távírda mérnök vezette. Büszkeséggel mondhatjuk, hogy ilyen távíró központja egy országnak sincs!” Továbbszolgálók... A mai Budapest egyik ékessége és érdekessége az újjáépített, korszerű Continental Hotel, mellyel az alkotók helyreállították és újrateremtették a 20. század eleji Budapest egyik legszebb szecessziós szálloda- és fürdőépületét. (A ház történetéről és megújulásáról részletes cikket közölt a BUDAPEST 2009/1. száma. A Dohány utcai szálloda története névrokonáétól (Nádor u. 22.) teljesen eltérő szálon indult. Elődje az 1820-as években született. Ekkor a Hungária fürdő helyén lévő telek tulajdonosa, Gamperl András selyemkereskedő kútásás közben ásványi sókban gazdag hideg vizet fedezett fel, s 1827. május 23-án megnyitotta a Gamperl-féle Vasfürdőt. Az 1838-as pesti árvíz azonban elmosta ezt az első épületet, a helyén emelt újat az 1840-es évektől kezdték Hungária néven emlegetni a pestiek. 1897-ben a Ringer család vásárolta meg a több fürdőszobával, négy vendégszobával és pihenőkerttel is rendelkező intézményt, és a kor követelményeinek megfelelő, modern komplexummá alakította át. A Nyár utca felől nyílt a kő-, a hatvan kád- és a négy gőzfürdő, a Klauzál utca felől pedig a gyógyvizes népfürdő várta a vendégeket, ezerötszáz kabinnal, büfével és külön, úgynevezett „divatosztállyal”. 1907-ben Ágoston Emil készített terve ket a 44. számú telken felépítendő impozáns, korszerű palotához, de a többemeletes, bécsi szecessziós stílusú épületet csak 1910-ben adták át. A technikai berendezésekben is a legkorszerűbb újdonságokat igyekeztek alkalmazni. Feltehetően ekkor valósult meg az új csőposta berendezés is, melynek nagyon sokan a csodájára jártak. A konkurens fürdők és szállodák vezetői a legtöbb esetben csak irigykedve nézték a „masinát”, mert az
