Budapest, 2017. (40. évfolyam)
6. szám, június - Szémann Richárd: FÉNYÍRDA - Egy monoklis nyaralótulajdonos
BUDAPEST 2017 június 23 a Waltherr Gida által készített ólomüvegab lakok közül az egyiket ők szponzorálták. Strelisky Sándort mai nyelven „sztárfotósnak” vagy sztárok fotósának nevezhetjük, aki gavallér volt, színészek, színésznők között mozgott, közülük választott feleséget – s haláláig kitartott mellette. Gyermekük nem lévén, örökbe fogadták Ligeti Juliská t, aki szintén színész lett, és gyakran szerepelt a jótékonysági bálokon Mátyásföldön. Jól menő fővárosi műterme mellett maradt ideje (és nem utolsó sorban pénze) a „provinciális” mátyásföldi nyaralótelepen közéleti szerepet vállalni és jótékonykodni templomépítésben és egyéb nemes célokban. Eddig úgy tudjuk, ha a „hóhért akasztották” is, róla nem maradt értékelhető fénykép. Ebből az írásból talán mégis képet kapunk róla, milyen is lehetett Strelisky Sándor, a neves fővárosi fényképész és mátyásföldi nyaralótulajdonos, aki „még monoklit is hordott” és a vicces kedvű Má tyásföldi Hirlap szerint csak kétnaponta borotválkozott. Szinte pontosan száz éve, 1917 áprilisában, a Színházi Életben, Harsányi Zsolt író, színházigazgató (1887–1943) rovatában (Utazás a súgólyukon túl, Major Henrik rajzaival) jelent meg a fényképészt bemutató két és féloldalas írás, A színházi fényképésznél címmel. Álljon itt belőle néhány pillanatkép. „Az üzleti életnek minden ága, a mely megteheti, szereti a színház nyilvánosságához és népszerűségéhez kapcsolni a maga portékáinak kelendőségét. Az a legjobb divatkereskedés, ahol a színészek vásárolnak, az a legkeresettebb divatszalon, hol a primadonnák dolgoztatnak, az a népszerű kávéház, ahol a színházi embereknek van törzsasztaluk és ugyan e norma szerint az a fényképész a leghíresebb, akihez a színházi emberek járnak levétetni magukat. Budapesten par excellence Strelisky Sándor a színházi fényképész. Ő éppen úgy hozzátartozik a slágerdarab érdekes és óriási szervezetéhez, mint akár a színházi titkár, vagy a fővilágosító. (...) A cikkben itt követke zik a történet kezdetének leírása, tudniillik hogy a színházi fotózást hősünk édesapjától, Strelisky Lipót fényképésztől örökölte, aki a színészek levételéért két állandó zsöllyét kapott fizetségül a színháztól. „A műterem mostani főnöke, Strelisky Sándor – mondhatni – ezen a két zsöllyén nevelkedett fel és mikor később a műtermet az egész színházi klientélával átvette, úgy építette meg a színházi fotografálások Gizella-téri új helyiségét, hogy a szalonok mellé egész sor öltözőt tervezett az építész. Ezeken a falakon lóg és albumokban itt látható a magyar színészetnek hetven esztendős története. A színházi fényképezés ma már igen fontos dologgá nőtt, s a színházak ezreket költenek az újdonságok fotografálására. (...)Az első országos kiállítás, ahol a fényképészetnek is külön tere volt az ipari termékek között, körülbelül összeesett azzal az idővel, ami-