Budapest, 2017. (40. évfolyam)
1. szám, január - Simplicissimus Budapestje
olvasható, egyáltalán nem Fortepan-konform, fel is paprikázta az ingyenes portál önkénteseit, akik csak egyetlen dolgot kérnek: tüntessék fel, honnét van a kép...) „Nosztalgikus képek, a régi, 1990 előtti időkből, a szép Budapestről! Köszönet az eredeti feltöltőknek, a képek mindenhonnan, sok éves gyűjtőmunka eredményeképpen jöttek össze. Külön köszönet, az elveszett villamosvonalak, fortepan, egykor.hu, HamPLÓ, hamster, hampage, és még rengeteg helynek, köszönet az eredeti feltöltőknek!!! Teljes listát nem tudok írni, hisz a sok év alatt összegyűlt képek már átmentek a NET olvasztótégelyén!” De az évek során sokat finomodott a szabályrendszer. (Bár leírásban ma is ott virít az olvasztótégely.) A szabályzatban ma ez olvasható: „Ebbe a helytörténeti csoportba gyűjtjük a régi Budapest képeit 1990-ig. Kérjük, hogy az alábbi szabályokat tartsátok be! – Csak 1990 előtti, budapesti képeket rakjatok fel, és Budapest alatt a város mai határait értjük. – A képeket visszakeresés érdekében és érthetőségi szempontból címmel kell ellátni, a címnek tartalmaznia kell a kép helyszínének meghatározását, és ha lehetséges elkészültének idejét, valamint a kép forrását!” Na, hát ezt az utóbbi kérést sokszor nem tartják be a lap feltöltői. Az archív értékek ázsiójának növeléséhez, a Fortepan képek népszerűsítéséhez mégis igencsak hozzájárul az oldal. A látogatók egy része nagy gyűjtő, zsákmányát az interneten szerzi, de nem követi az ősi ökölszabályt: ha az internetről mentünk le képet, akkor célszerű a file nevében elmenteni a forrást. Akkor is, ha az másodlagos (pl. egykor.hu, urbsface vagy hasonló gyűjtőportálok.) A minap Gyökhegyi Bánk , lapunk tudós hajlamú előfizetője, a Fortepan nagy barátja finoman kiosztotta a lap egyik olvasóját, aki arról mesélt, hogy egy bizonyos képen látható étteremben mikor, mit evett, és az mennyibe került. Azt mondta, és ebben teljesen igaza volt, hogy az ilyen megjegyzések a Budapest régi kocsmái, presszói, éttermei csoportba valók. Előfordult, hogy Simplicissimus nem bírta megállni, és megkérdezte, hogy honnét van ez vagy az vagy az. Néha az illető agresszívan visszaszólt, hogy mi köze hozzá. Ekkor S. a szabályzatra mutogatott, amit az adott felhasználó szemlátomást nem ismert... Egyszer vissza is szóltak neki: „Csak ezt tudja kér dezgetni? Ön ugyan mit tett Budapestért?”. Ez, mi tagadás, nagyon fájt. Azóta inkább nem szólok. És akkor leesett a tantusz. Ezek között a felhasználók között van, aki sohase olvassa a lapunkat, aki nem látta soha S. egyetlen könyvét se – sőt, lehet, hogy sohase olvas könyvet. Ám Budapestet imádja. És a komolyabb blogjait is követi. Schlagmüller Gábor ezért lett Simplicissimus 2016. évi hőse. Platformot kínál egy eddig hon- és otthontalan társadalmi rétegnek, akik imádják a régi Budapestet. Mit segíthet a Budapest régi képeken csoport a BUDAPEST folyóiratnak és a Fortepannak? Nagyon is sokat segíthet ez a népes csoport mind a két projektnek. Akit a régi képek érdekelnek, hátha a régi történetek iránt is lelkesedni képes. Akkor pedig ott a helyük a lapunk előfizetői között. Ha csak minden tizedik, vagy akár minden huszadik csoporttag előfizetne, akkor a folyóirat stabilabb helyzetbe kerülhetne. Talán érdemes lenne kedvezményes előfizetési kampányt indítani a csoport tagjainak. A Fortepant pedig új képszerzési ötletekkel láthatnák el. További családi archívumok nyílhatnának meg. Ha a forrásokat mindig feltüntetnék, akkor növekedne a nagy felbontású, jogtiszta képek ázsiója. Ez pedig további érdeklődőket terelne a Fortepan felé. ● 19
