Budapest, 2017. (40. évfolyam)
6. szám, június - Simplicissimus Budapestje
Vagyis Elena nem a turistákat, hanem a budapesti lakosokat, valamint az átmenetileg itt élő külföldieket szeretné kiszolgálni. Simplicissimus nagyon szimpatikusnak találta a belorusz származású, lelkes hölgyet, aki bevallotta, hogy a saját igényeiből indult ki. Pont olyan dolgokat kínál, mint amiket ő is szeret. Egy idő után elámult, hogy milyen elképesztően sok ingyenes, egyben magas színvonalú kulturális esemény zajlik Budapesten. Az első legördíthető oldalon világos meghatározást találunk arról, hogy Elena mit tekint ilyennek, s ha olyan, további négy feltételnek egyszerre kell megfelelnie: 1.Nincs belépődíj. 2. Nincs kötelező vagy elvárt fogyasztás, amiatt nem kell hogy az ember kellemetlenül érezze magát. 3. Nem akarnak az esemény örvén valami árucikket rásózni a látogatókra. 4. Jótékonysági vagy lobbyesemény esetén az még belefér, hogy kiírják, hogy „adományokat szívesen fogadunk”. Miből élhet meg a Budapest Free Events? Arra a kézenfekvő kérdésre, hogy vajon miből fog megélni a szolgáltatás, ha elfogynak a szerkesztő-mindenes megtakarításai, hogy próbálkozott-e szponzort vagy mecénást keresni, Elena csak ingatta a fejét. Nem, nem akar reklámokat elhelyezni a site-on, és pályázatokon sem akar indulni, hanem fenntartható alapokra szeretné építeni portálját. Elsősorban a helyszínektől szeretne beszedni valamennyi pénzt. Elmagyarázta, hogy az ingyenes eseményeket tartók legnagyobb problémája, hogy nincs vagy alig van közönségük. Ez rossz hatásfokot jelent esetükben s megalázó a művésznek – elveszi a kedvét attól, hogy máskor ilyen helyen lépjen fel. Vagyis a Free Events honlapot támogatni a reklámbüdzsé terhére racionális lehet. De hát van ezeknek a helyszíneknek ilyen kerete? Igaz, némelyiknek, a zászlóit elhanyagoló Zeneakadémiának és a Francia Intézetnek például van. Elena azt is elmondta, milyen rossz dolog látnia, hogy a Bazilikánál sorban állnak az emberek, hogy fejenként 4000 forintért vegyenek jegyet orgonakoncertekre – miközben néhány száz méterre a Kálvin téri evangélikusban ingyen élvezhetnék a zenét... Legszívesebben odamenne hozzájuk, és felvilágosítaná őket. Még érdekesebb, hogy Elena a felhasználóktól is szeretne pénzt kapni. De hát akkor már nincs ingyen az esemény! Csakhogy a kedvezményezett a rendszeres, ellenőrzött információért fizetne, nem az eseményért. Előfizetéses konstrukcióban gondolkodik, mondjuk havi 1500 Ft-ra gondolt. És tényleg, ez csak egy esemény jegyének ára, ő viszont száz kiválasztott esemény közül akár 10-re is elmehet. Megéri. De vajon nem rontott el már mindent az internet ingyenessége? Jó lenne, ha nem így lenne... Simplicissimus mindenesetre megígérte, hogy ingyen hirdetni fogja Elena portálját, és más módon is segíti majd. Ha viszont a Főváros valamely választott politikusa lenne, ugrana az ilyen kezdeményezésekre. Mint a hibabejelentéseket vállaló jarokelo.hu vagy éppen ez az új honlap. 2010 előtt létezett a Főváros Pro Cultura Urbis Alapítványa, amely pályázatok útján támogatott kisebb-nagyobb ügyeket. Nem kellett volna már réges régen újraéleszteni? Tessék nekem megmondani, miért nem? Alább néhány naív kérdés következik. Csupa olyasmi, amit nem ért az utca embere, aki hajlamos arra, hogy azt higgye, hogy csak jóakarat és egy kis odafigyelés kell, és máris meg lehet oldani dolgokat. A BUDAPEST szorgos olvasói persze tudják, hogy egyes dolgok megoldásához olykor a jogszabályok ereje is szükséges. De hát az sem ördöngösség, arra vannak az önkormányzatok, az Országgyűlés (utóbbi a maga sokat kritizált, régebben soha nem látott fürgeségével.) Az egyszerűtől haladunk a bonyolultabbnak tűnő felé. – Miért nem lehet folyamatosan takarítani a belvárosi közterületeket, akár reggel 4 órától, hogy a másnap reggel munkába indulóknak ne kelljen szeméttengert kerülgetniük? – Miért nem lehet olyan szemétládákat telepíteni, amelyekből nem csordul ki a szemét egy órán belül (vagy ha igen, akkor miért nem lehet gyakrabban üríteni őket?) – Miért nem lehet kitiltani Budapestről a BeerBike nevű undorító, lábbal hajtott tákolmányokat, amelyek rondák, zajosak, és folyamatosan azt érzékeltetik, hogy „sörtől lerészegedve üvöltözni cool”? – Miért nem lehet olyan jogszabályi környezetet kialakítani, amely lehetetlenné teszi a hajléktalanok „életvitelszerű” közterületi életét? Cinikus kiegészítés a lelketlen kérdéshez: legalább a turisták által látogatott belső területeken? – Miért nem lehet visszaszerezni a turisztikai adót Budapestnek a kerületektől? (Amikor Belváros-Lipótváros polgármestere már nem a kormánytöbbséget adó párt erős embere?) – Miért nem lehet a turisztikai adó egy részét több és jobb hajléktalanszálló építésére fordítani? – Miért nem lehet eltüntetni a Városháza hátsó fertályának kellemetlen külsejű foghíját? Az a politikus, aki ezekre a kérdésekre nemcsak érthető választ ad, de elhiteti, hogy változtatni is tudna, 2019-ben számíthat egy örök álmodozó patrióta, Simplicissimus és barátai szavazatára. Ha vannak ilyenek, ideje csipkedniük magukat – az az idő már nincs is olyan messze. ● 15
