Budapest, 2017. (40. évfolyam)
6. szám, június - Hidvégi Violetta: Nyári sörömök
BUDAPEST 2017 június 8 ben a Feszl-pavilonok. Nem hiszem, hogy ma bárki is építkezésbe fogna egy 1793-as serfőzde-terv alapján, de megtalálása örömteli élményt szerzett. A dokumentumokat korábban még nem publikálták, pedig nemcsak sertörténeti, hanem művészettörténeti jelentőségük is kiemelkedő. Pest városa nem épít Öt darab igényesen, szépen kivitelezett akvarell, költségvetéssel, a helyiségek rendeltetésének feltüntetésével. Ez a tervcsomag erősített meg a huszonkét évvel később épült Mayerffy serfőzde helyének helyes értelmezésében. Ugyanarra, ugyan oda, de túl korán jött a két promontori ajánlata. Tretner József és Mahl György mesterek 1793. március 13-án kérték a pesti Tanácsot, hogy utódaikra örökíhető főzdét építhessenek saját telkükön, saját költségükön. Szerintük ugyanis a Lipót utcai serfőzőház – mai címe V., Váci utca 62–64. az Újvárosháza épületének helyén – sem meny nyiségben, sem minőségben nem tudja a szükségletet kielégíteni. Úgy vélték a verseny jó hatással lenne a piacra, s ingyen telek biztosítása esetén megajánlottak évi 2000 forint bérleti díjat. A választott polgárság június 1-én az ajánlat elfogadását javasolta, tekintettel a város egyre növekvő számú lakosságára. A felállított bizottság karácsony előtt készült el jelentésével. Egyetértettek az új ház ötletével, de ellenezték a serfőzés jogának magánkézbe adását. Az előnyök és hátrányok áttekintése után indítványozták, hogy a város maga építse fel második serfőzőházát. Helyét a Lipótvárosban, a frissen megtervezett városrészben jelölték ki. Az első felosztás az Újépülettől (a mai Szabadság tér helyén álló épületmonstrumtól) délre, az egykori Váci, ma Bajcsy-Zsilinszky út és a Duna által közrefogott területre terjedt. 1789-ben elbontották a Váci kaput a mai Vörösmarty tér és Váci utca találkozásánál, megkezdődött a telkek árverése. Akadt egy szabad terület a beépítési határnál, a Neugebäudétől (Újépület) nyugatra a Duna mentén. Itt a folyó biztosította a serfőzéshez szükséges nagy mennyiségű vizet, sőt az alapanyagok: az árpa, a komló, majd a végtermék szállítását is segíthette. Ugyanakkor mind a két irányban rendelkezésre állt a szabad szárazföldi közlekedési útvonal. Erre a minden szempontból ideális helyszínre készítette el 1793-ban Krauß János a terveket és a költségvetést. Az igényes dokumentáció több mint 50 ezer forintos megvalósulási összegétől azonban a város Tanácsa megrettent. 1794 áprilisában ejtették a remek elgondolást, egyúttal jóváhagyták az idegen ser behozatalát. A korán jött ötletre nem volt fogadóképes a város irányító testülete. A javaslat mégis eredménnyel járt. Felvetődött egy magánerős serfőzőház telepítésének lehetősége. Jó két évtizeddel később, 1815-ben aztán ezen a helyen épült meg Mayerffy Xavér Ferenc (1776–1845) üzeme. Mayerffy Xavér Ferenc és Zitterbarth János A BUDAPEST februári számában izgalmas írás jelent meg Birly doktor serfőzdéjé ről. Az előzmények, Mayerffy üzemének bemutatásánál a szerző Bevilaqua Borsody Béla munkáját vette alapul, a közölt homlokzati terv is az ő könyvéből származik. A kép alatt jobbra Bevilaquánál az alábbi magyarázó szöveg olvasható: „A Mayerffy-féle Serfőzőház homlokzata. Zitterbarth János építő Mester terve 1815-ből. Budapest Székesfőváros Levéltára.” Ez egy igaz állítás, viszont az eredeti rajzba beírt „Szél ucca” meghatározás már nem. Ez a kultúrtörténész értelmezéseként került az illusztrációba. Ezt a derék közterületet 1815-ben Wind Gasse néven ismerték a pestiek. Az épület három utcára nézett, és ez csak úgy képzelhető el, ha homlokzata nem a mostani Nádor utcára, hanem a Duna felé tekintett. A helyszínrajz, a térképek és a telek tulajdoni viszonyai egyaránt erre utalnak. Miért is vitték volna a tömb túlsó oldalára a serfőzéshez oly nagyon szükséges vizet, amikor sokkal közelebbről, szinte közvetlenül a Dunából kinyerhették? Arccal a Dunára Az 1793-as tervcsomag homlokzata segít Mayerffy 1815-ös serháza helyének meghatározásában. A korábban készült rajzon olvasható felirat szerint ez az ipari épület főhomlokzatával a Dunára tekintett: „Faciade gegen den Donau-Flus des neu zuerbauenden Bräuhausesin der Königl. Freystadt Pesth.” A folyam felé néző serháznak megnyerő külsővel kellett rendelkeznie és nem csak a városképben elfoglalt helye miatt. Az itt főzött sört a ház korcsmájában azonnal értékesítették, bár az alkohol már önmagában is eléggé csábító volt. Az egyemeletes serfőzdék képe elfedi a ház igazi rendeltetését, a megjelenésből akár vonzó magán- Mayerffy Xavér Ferenc serfőzdéjének homlokzati terve. Zitterbarth János, 1815 Telkének helyszínrajza, 1815