Budapest, 2017. (40. évfolyam)

5. szám, május - 22. Múzeumok Majálisa - Zappe László: Operett és krimi az Átriumban

31 BUDAPEST 2017 május OPERETT ÉS KRIMI AZ ÁTRIUMBAN Zappe László Nem voltak túl jó hetei mostanában az Átriumnak. Új színházi bemutatói sem bizonyultak igazán sikerültnek – ettől még lehetnek sikeresek, de az ebben az esetben meglepne, és a Budapesti Tava­szi Fesztiválból is sikerült kicsippentenie egy igazi gagyi haknit. Egyedül a fontos téma menthetné a Vándorlásra születve /Journey/Drom címre hallgató produk­ciót – ez ugyanis a cigányság helyzete Magyarországon és a világban. Pedig ez a téma legalább kellemes mulatságot szerezhetne akkor is, ha nem veszik túl komolyan, ha nem kí­vánnak a mélyére nézni, ha nem akar­ják feltárni teljes súlyosságában. Keret­ként a szórakoztatóiparból kölcsönzött televíziós esztrádműsor is megfelelő le­hetne. Az ellenpontozás technikájával akár tartalmas és mulatságos műsort is össze lehetett volna hozni. A cigánylét valóságát befeszítve a cigányfolklór és a vendéglátóipari cigánymuzsika közé, akár sikerülhetett is volna a hideg és forró zuhany váltakozásához hasonló, meg- és felrázó élményben részesíteni a publikumot. A csaknem minden moz­zanatot átható ügyetlenkedés azonban még a színvonalasabb, érdekesebb mű­sorszámoknak is élét vette. Az operettszínháztól befogadott mini­musical, a Nők az idegösszeomlás szélén a címével legalábbis fergeteges mulatsá­got ígér. És a Pedro Almodóvar filmjé ­ből vett történetben is nagyjából minden össze van hordva, ami egy (vagy több) középkorú nőt hisztériára késztethet. Az egyik ilyen tényező természetesen a pasi, aki megbízhatatlan, csapodár, léha gazember. A másik a fiúgyerek, aki viszont suttyomban felnőtt, és nagyon is komolyan szeretné venni az életet, annyira, hogy alattomban nősülni ké­szül. Válóperre is sor kerül természe­tesen, így ügyvéd is akad, aki persze ugyancsak nő, és szintén belekevere­dik a szerelmi sokszögbe. Azt meg ta­lán említeni sem kell, hogy a főszerep­lő asszonynak van egy minden lében kanál barátnője, aki mellesleg szemet vet a darabban szereplő egyetlen fia­talemberre. Nem merném állítani, hogy a szö­veget író Jeffry Lane színpadi virtu ­óznak bizonyulna, de ennyi bonyo­dalomból csak összehoz olykor némi izgalmat meg egy-egy csattanósabb pillanatot. Az operett világából érke­zett hölgyek, Füredi Nikolett, Vásári Mónika, Gubik Petra rutinosan ad ­ják a női viselkedésmintákat, Szomor György egykedvűen lavíroz közöttük. Khell Csörsz különböző helyszíneket ügyesen egymás mellé helyező díszle­tében, Réthly Attila a komplikációkat követhetővé tevő rendezésében végül is elviselhető a cselekmény mélysé­ges üressége. Nagyjából ennyi mondható el a Kihall­gatás című produkcióról is, amit ebben az esetben viszont súlyosbít az, hogy krimiről lenne szó. Gyilkossági ügyben nyomoz két rendőr. Nem a helyszínen, hanem az irodájukban. Az egyik, a fő­nök, okos (Hevér Gábor) , a másik, a be ­osztott (Molnár Gusztáv) ostoba. Ebből helyből rengeteg viccet lehet legyártani. Gyanúsított is van: gazdag, éles el­méjű, öntudatos aranyifjú (Mohai Ta ­más). Innen is ered sok poén és kiéle ­zett szituáció – lényegében egyenlő erők küzdenek. Dörzsölt szakértő is érkezik (Thuróczy Szabolcs) , ráadásul kerekesszékben – a színész a cinikus okosságot hozza, a kerekesszék meg újabb színt, hangulatot, élethelyzetet. A többmenetes szócsata sokfelé ága­zik, sokféle fordulatot hoz, némelyik el­ágazásáról azt sem tudni, vajon mennyi igazságot és mennyi taktikai hazugságot tartalmaz. A lebegtetés nyilván szándé­kos, de nem annyira ügyes, hogy szó­rakoztató is legyen. Annyi azért csak kiderül, hogy a valódi tettes minden bizonnyal a nyomozást vezető rendőr. Úgyhogy akár oidipuszi figurának is vélhetnénk, ha nem lenne két alapvető különbség: Oidipusz nem tudja, hogy ő maga a tettes, viszont meg akarja találni a gyilkost, míg az itteni rendőr nagyon is jól tudja, hogy saját magát kellene meg­találnia, és ezt nagyon is nem szeretné. Dömötör Tamás, a mű írója és ren ­dezője befelé még elég ügyesen megta­lálja a járható ösvényeket a szövevény­be, kifelé azonban mintha nem látná az utat. Nem igazán erős, viszont túlságo­san is kiszámítható poén, hogy „valami kínaira” próbálják kenni a bűntettet. ● 2017. május 20–21-én lesz a múzeumok legnagyobb közös ünnepe a Múzeumkertben. Több mint 100 múzeum és kulturális in­tézmény gyűlik össze az ország különböző részeiből, hogy emlékezetessé tegye ezt a kétnapos, ingyenes fesztivált. Kézműves vásár, design sarok, civil-negyed, előadások, beszélgetések, felnőtt és gyerekprogramok, koncertek, meglepetés produk­ciók színesítik a programkínálatot. Itt osztják ki a múzeumi szakma rangos elismeréseit, az Év múzeuma és az Év kiállítása díjakat. A Majálison a történelem színpadáról is fellebben a függöny: a Magyar Nemzeti Múzeum Élő Múzeum programja időutazásra csábítja a látogatókat az IGE-IDŐK című kiállítás tereibe. Az idén velünk majálisozik a Makám, a Vodku zenekar, a Kerekes Band, a Lóci játszik, a Nemadomfel, a Villon-trio, a Group’n’Swing és még sokan mások. ● További információ: www.mnm.hu, www.facebook.com/nemzetimuzeum 22. MÚZEUMOK MAJÁLISA Múzeumok a kertben – kertek és múzeumok Magyar Nemzeti Múzeum Múzeumkert, 2017. május 20-21.

Next

/
Oldalképek
Tartalom