Budapest, 2017. (40. évfolyam)

5. szám, május - Buza Péter: Greguss Gizi hagyatéka

BUDAPEST 2017 május 22 Februárban kiállítással emlékeztetett a három Gregussra – Ferencváros elfelejtett jeles polgáraira – a Mirkovszky-Greguss Családgaléria. Ez a ritkán szereplő „in­tézmény” tulajdonképpen egyetlen sze­mély, dr. Tamás Erzsébet , aki a Gregussok – Gizella, Imre és György – hagyatékának egy részét tulajdonolja. Ismeretségünk legfeljebb ha két évre tekinthet vissza. Akkor kerestem – s találtam végül meg –, amikor adatokat és dokumentumokat vadásztam készülő könyvemhez (Bagoly­röpte Pest felett). Greguss Gizella ugyanis főszereplőm, Szendrey Júlia Horvát Árpád nevű fiának a második felesége volt. Né­hány hete azzal hívott fel Tamás Erzsébet, hogy talált további, a Szendrey-Horvát családhoz kapcsolódó kéziratokat, fotó­kat. Az csak természetes, hogy hozzájá­rult: adjam közre ezeket. – A hetvenes évek közepén, egészen pon­tosan 1975-ben az egyik este lenyűgöző do­kumentumműsort láttam az egyetlen tévé­ben Dienes Valériá ról. Vitányi Iván készítette – aki akkor a Népművelési Intézet igazgatója volt, én pedig az ELTE népművelés szakos hallgatója – meséli a Greguss-hagyaték gon­dozója. Azonnal felhívtam a barátnőmet – ő is hallgatta persze Vitányit –, látta-e? Igen! Igen! Keressük meg a nagyasszonyt, talál­juk meg a módját, hogy beszélgessünk vele! Főleg az orkesztikáról, a mozdulatművészet­ről, bár Vali néni sok minden mással is fog­lalkozott, de főleg ez izgatta a fantáziánkat. Kedves volt, de arra hivatkozva, hogy ő már nagyon öreg, azt kérte, forduljunk inkább a tanítványához, Mirkovszky Máriá hoz. Aki „csak” hetvennyolc éves. Természetesen el­mentünk hozzá. Hála Vitányinak, ez után már újraéledhetett ez a művészeti iskola, kezdhetett ébredezni, mert negyvenöt után igen-igen takarékon, mondhatni a föld alatt működött, de a hetvenes évek vége felé szűk körben műsorokat is szervezhettünk. Én pe­dig Vitányinak az orkesztikából írtam meg a diplomamunkámat. Megkerestük tehát ezt a lendületes, friss öreg nénit hetvenötben, aki azonnal szólt Rózsa Magda mozdulat ­művésznőnek, éppen tanítani kezdte az első kis csoportot a Jókai téren az orkesztikára. A csoporttársaim, egyetemi társaim köréből szerveztem melléjük néhányakat, és a het­venes évek végére lényegében összeállt az a társaság, amelynek tagjai azóta is barátai, élesztői, mozgatói ennek az iskolának. Ők azok, akik különösen szerették Mária nénit, ők azok, akik most is segítettek összehozni ezt a kiállítást. A három Gregussról. De mi köze van Mirkovszky Máriának Gregussékhoz? És mi köze van Greguss Gi­zinek Szendrey Júliához ? Gizella – mint ifjabb Horvát Árpád második felesége – Szendrey Júliának posztumusz menye volt, s amikor Árpád öngyilkos lett, másodszor is férjhez ment: Mirkovszky Gézá hoz. Leányuk, Mir ­kovszky Mária lett Dienes Valéria első számú orkesztikai tanítványa, iskolájának folytató­ja, a mozgalom vezérlakja Magyarországon és Budapesten a hetvenes évektől haláláig, 1987-ig. Mária néni unokatesvére, Dombi Olga bízta Tamás Erzsébetre a Mirkovszkyak s így Gergussék emlékezetének ápolását, s adta hozzá örökségének azt a részét, amely Greguss Gizi hagyatéka Buza Péter Horvát Ilona, 1880 körül

Next

/
Oldalképek
Tartalom