Budapest, 2017. (40. évfolyam)
5. szám, május - Simplicissimus Budapestje
Simplicissimus Budapestje BEVEZETÉS A KORSZERÛ SZNOB- ÉS HEDONIZMUSBA, VALAMINT AZ ALKALMAZOTT EMBERLESÉS TUDOMÁNYÁBA A BUDAPEST nem szokott politikus-interjúkat közölni. Az alábbi kivétel Simplicissimus ötlete volt, ezért is jelenik meg a rovatában. Ebből a beszélgetésből hiányoznak a politikusoknak amúgy dukáló kényelmetlen, megszorongató kérdések. A beszélgetést az alany irányítja – ahogy az eddig is megszokott volt itt olyan esetekben, amikor Simplicissimus kíváncsi volt egy-egy városunk sorsát így vagy úgy befolyásoló személyiségre. Beszélgetés Szalay–Bobrovniczky Alexandra főpolgármester-helyettessel – Félidőben jár az öt éves ciklusban, először tölti be ezt a posztot. Előtte négy évig fővárosi képviselő volt. Hogyan telt el ez a két és fél év? – Inkább előre tekintő típus vagyok. Igazán szerencsésnek érzem magam, mert a hozzám tartozó szerteágazó portfolió nagyon szeretnivaló munkát ad. Sport, turisztika, a városarculat, a kultúra, szociális terület egy része, ifjúságpolitika mind olyan területek, ahol a leginkább lehet közvetlen kapcsolatban lenni az emberekkel. Fontos, hogy ebben a pozícióban ne éljek egy elefántcsonttoronyban, hogy érezzem, mi az emberek igénye, hogy tudják: értük dolgozunk. Úgy érzem, sikerült minden területen közvetlen csatornákat kiépíteni, ismerjük az igényeket. Persze mindig igyekszem előre tekinteni. – Van-e várospolitikus, aki szerepmodellként szolgál? Esetleg külföldi? Nagyon sokfajta elődje volt a poszton, mind férfiak, és mind jóval idősebbek. – Nem gender és nem kor alapon közelítem meg a posztomat, de úgy érzem, előnyei is vannak annak, ha az ember nő és relatíve fiatal. Remélem friss energiákat tudok behozni a rendszerbe, más típusú figyelemmel tudok a folyamatokra tekinteni. Budapest akkor lehet sikeres, ha nem csak a klasszikus értelemben építjük tovább a várost, hanem a „soft elemeket” is fejlesztjük. Az én portfóliómhoz leginkább ilyenek tartoznak. Ha külföldi példát kell mondani, akkor hozzám Firenze városvezetési példája áll közel. A város megakadályozta például, hogy Firenze termőföldek rovására terjeszkedjen, a belváros bizonyos részeit autómentessé nyilvánította, a bazári jellegű kitelepüléseket, bódékat visszanyeste, egy jóval letisztultabb arculatot hozott létre. Emellett kulturális és oktatási fejlesztések is történtek, miközben Firenze nagyon figyelt az okos város (Smart City) modellre, például 500 ingyenes wifi-pontot hoztak létre. Meggyőződésem, hogy nekünk is oda kell figyelnünk a puhább, könnyebb felületekre. – Merrefelé lakik? És hol lakna legszívesebben? – A XII. kerületben lakom, szép környéken. Ott jól érzem magam – négy és fél éves a kislányom, neki is ideális. Közel a játszótér, a kirándulóövezet. Előtte az I. kerületben, de nyolc éves koromig a Nagyvárad tér közelében laktam, biciklizni például az Orczy kertben tanultam meg. Előtte pedig néhány évig Újpalotán a lakótelepen éltem nagyszüleimmel. Mivel ők egy ideig nem költöztek el onnan, később is gyakran töltöttem ott a hétvégét. – Hogyan jár munkába? – Hát... autóval. Nem is csak a munka miatt (előfordul, hogy akkor olvasok el anyagokat, intézek munkatelefonokat), de el kell ismernem, hogy nagyon szeretek vezetni, és a munkaköröm is számos olyan helyzetet teremt, amihez könnyebbséget jelent az autó. Két találkozó között fontosak azok a rövid idők is, amelyeket a kocsiban nyerek. Azonban ha napközben a belső kerületekben van dolgom, akkor igyekszem gyalog menni, mert ha az ember sokat jár autóval, elveszti a kapcsolatot a várossal. Másrészt Budapest gyönyörű, kár lenne lemondani a vele való találkozásról. – Bubin ült már? – Még nem. A saját biciklimet preferálom. De leginkább sétálni szeretek. Ritkán járok tömegközlekedéssel, inkább gyalog. – Ön szerint melyek lehetnek Budapest erősségei a regionális versenyben? – Többféle szempontból lehet ezt vizsgálni, de az biztos, hogy a történelmi épületállomány, a kulturális élet ezek közé tartoznak. Szerintem kicsit alulértékeljük, de Budapest természeti adottságai nagyon jók. Könnyen és gyorsan el lehet jutni a budai erdőkbe és hegyekbe – ilyen kevés városban van. A Duna is nagy lehetőség – használhatnánk kicsit bátrabban. Vannak is erre fejlesztési terveink. Arról se feledkezzünk el, hogy Budapestet az innovatív, ambiciózus budapestiek teszik olyan izgalmassá, amilyen az elmúlt évtizedben lett. Ez is Budapest erősségei közé tartozik. – Néhány éve, amikor megnéztem Budapest és Bécs városmarketingre fordítható költségvetését, drámai különbséget tapasztaltam. 37 millió Ft állt szemben 6 milliárd forintnyi euróval, ugye nem kell mondanom, melyik városé volt a nagyobb? – Épp a napokban jártunk Bécsben, a két város között igen jó az együttműködés. Valamennyit csökkent Bécs költése, mi most jobban állunk, de még mindig nagyságrendi a különbség. Az viszont nagyon nem mindegy, hogy az állam és a főváros 14 fotó: Süveg Áron
