Budapest, 2017. (40. évfolyam)
5. szám, május - Horváth Júlia Borbála: SÉTÁLUNK, SÉTÁLUNK - Lakómárvány
BUDAPEST 2017 május 2 A hírre soha nem látott nyüzsgés keríti hatalmába a várost. A lakosság fittyet hányva a késő-télies időjárásnak, kulturális szomját és társaságigénylő hajlandóságát kiélendő felkerekedik. Egyesek esküsznek a tematikus szervezésre, mások sodródnak az eseményekkel. A többség e két stílust egyesíti magában: otthon tervet készíteni, azután a véletlennek is megadni, ami jár. Nem pihennek a túraszervezők sem; két nap alatt szinte az egész éves adagot kibeszélik, befogadják, lejárják. Az utcán hömpölyög az urbánus lét, mesz sziről látszik, mely ház, intézmény vagy érdekes helyszín vállalt feladatot az idei sétasorozaton. Hiszen ez egy igazi Stowasser... Ne mondja... És száz éves, akár a ház, ami előtt fújják... Nem úgy az előadó, aki szeretné százéves korában is fújni... Azt fújhatja... Efféle entrée-val indul mulatság, és Stowasser János cs. és kir. hangszerkészítő mester valószínűleg kedvét lelné a látványban, amint egy kerületi suhanc vállát az egykori műhely ajtajának vetve az In the mood-ot játssza altszaxofonon. Megadatik hát a hangulat, első állomás, első élmény – de nem az utolsó. A Lánchíd utca 5. szám lakóépületet a cseh hangszergyártó, Stowasser János építtette, 1901-ben, s a földszinten rendezte be híres üzemét. Bár a kivitelezést Pöltz Antal végezte, a házat állítólag maga Stowasser tervezte, amely legendát a neobarokk kiugrók, mintegy hangszert utánzó formái miatt tulajdonítottak neki. Nem, a mester nem itt lakott, hanem a kilencedik kerületben... A látogatók nehezen szakadnak el a zeneszótól. Tömött sorok kígyóznak fölfelé a szűk lépcsőházban, a kapualjban harmónium szól, a második emeleten kibelezett lakást csodálnak (értsd: tégláig lecsupaszított felújítás), s irigykednek. Szívesen bevakolnám akár a puszta két kezemmel, s utána ötven évig unottan nézegetném a vizet – karosszékből... A padlásra érkez vén végre rájuk szakad a 4:1-ben kilátás: Duna-part, Lánchíd, Alagút, Budavári Palota. Beengedne körülnézni? A lelkes városjárók mindenre kíváncsiak; fizetség a bácsi bevásárló szatyrának fölcipelése a harmadikra. De nincs megállás, a következő helyszín öt perc kényelmes sétányira, az előcsarnokban már folyik a szó. 1825. november 3-án a pozsonyi országgyűlés ülésén Felsőbüki Nagy Pál, a rendi ellenzék vezéralakja élesen kikelt a nemzeti kultúra és az anyanyelv ügye iránt bűnös közönnyel viseltető mágnások ellen. Mint Lakómárvány szöveg: Horváth Júlia Borbála, fotó: Sebestyén László Hír: A Dunával együtt élünk, amelynek partjain a magyar történelem ünnepei és tragédiái zajlottak. A folyó két oldalán sorakozó házak bemutatására vállalkozik az idei Budapest 100 program. A Rákóczi hídtól az Árpád hídig mintegy tíz folyamkilométer a távolság. A kishajók a pesti oldalon nyolc, a budain hét állomáson kötnek ki. Sétálva, villamossal vagy bringával mindkét partot végigjárni és közben a házakba is benézni – igazi kaland! A rakpartok jövője vitatéma és sürgető urbanisztikai feladat. (Budapest 100 nyomán) SÉTÁLUNK, SÉTÁLUNK
