Budapest, 2016. (39. évfolyam)
3. szám, március - Daniss Győző: A NAGY HÁBORÚ - Csárdáskirálynő Szibériában
BUDAPEST 2016 március 12 Jobbára emlékezetből leírt párbeszédekből, versszövegekből, dúdolt-fütyült dallamtöredékek rögzítéséből, egyszer-egyszer honnan, honnan nem a kezükbe került szövegekből, kottatöredékekből formálódtak a produkciók. Némelyik operett ötven előadást is megért. A legnagyobb sikere a Tatárjárás című hadgyakorlat-operettnek és a Csárdáskirálynőnek volt. Utóbbit – annak valamiféle helyi változatát – bizonyosan bemutatták a távol-keleti Krasznaja-Recska és Pervaja-Recska táborában, valamint a hozzánk valamennyivel közelebbi, de mégis a Bajkál-tó mögötti berezovkai táborban. Ez utóbbi lett aztán egy különleges budapesti előadás alapanyaga. A hadügyminisztérium hadifogoly osztálya 1921 májusában, Pesten, a „Hadifoglyok–Hadifoglyokért” akció keretében – hangsúlyozva, hogy a program a kormányzó és felesége „legmagasabb pártfogásával”, valamint József királyi herceg és Auguszta királyi hercegnő védnökségével zajlik – a volt hadifoglyok hangversenyének és két Csárdáskirálynő-előadásnak a bevételével kívánt hozzájárulni a még Oroszországban sínylődők segélyezéséhez és mielőbbi hazaszállításuk költségeihez. Az operettet a Városi Színházban május 22-én matiné-előadáson, május 27-én pedig este játszották az 1918. március 15-i berezovkai bemutató mintájára, de nem okvetlenül az ottani szereplőkkel (némelyikük időközben meghalt, még nem jutott haza, vagy itthon már más gondolatok, tennivalók foglalkoztatták). Hogy mit jelentett a „berezovkai minta”, azt az OSZK Színháztörténeti Tárában hozzáférhető Magyar Színpad című programújság 1921. május 27-i száma sejteti: „A betétek szövegét a hadifogságban emlékezetből leírta: Fáy György – Zenéjét az eredeti nyomán emlékezet után szerzette: Kálix Béla”. A rendező Berezovkán is, Budapesten is Szőke Kálmán volt. Berezovkáról „érke zett” az Edvint játszó Frey Endre , az öreg herceg: Bárányos J. , Kerekes Ferkó: Tanyai Zoltán és Bóni: Buchstabler Róbert . Voltak, akik más orosz táborokból ismerték a darabot: Lengyel József ott afféle ős-Cecilia, azaz Anhilta, Strausz G. pedig Stázi volt. A bu dapesti Sylvia, Guoth Károly más fogoly táborokban és más darabokban is játszott primadonnaként. Természetszerűleg volt foglyok alakították a kisebb szerepeket is. (Lengyel és – Bánkira magyarosítva – Buchstabler később „igazi” fővárosi színészként tevékenykedett.) A különös vállalkozásról több lap is beszámolt, kiemelve, hogy a női szerepeket is férfiak formálták meg. A Pesti Napló május 24-én ekképpen: „A »Csárdáskirálynő« a csupa férfiszereplővel is pompásan perdült és nagyon mulatságos volt. Guoth a női, Frey Endre a férfi főszerepben sok tapsot kaptak s rendkívüli sikere volt Lengyel Józsefnek, aki az öreg Anhilta hercegnőt nagyszerű színészi készséggel játszotta. Úgy rajta, mint partnerén, Bárányoson szakadatlanul kacagott a közönség.” A Pesti Hírlap ugyanazon a napon más ra is felhívta a figyelmet: „Az előadás nagy érdekessége volt, hogy az összes szerepeket férfiak játszották. Ebben amennyi kedves groteszkség van, éppen annyi benne a mélységes, szívfacsaró szomorúság: micsoda irtózatos gyötrelmektől való menekülés, a kultúra, a pihenés, a feledés után való milyen sóvárgás, mennyire a boldogságnak, az otthonnak, a szabadságnak a megremegtető emléke lehetett künn a fogolytábor primitív színpadán ez az előadás!” És a „szibériai” Csárdáskirálynők históriája nem ért véget a Városi Színházban. Nyíregyházán a Móricz Zsigmond Színház tavaly mutatta be a Szibériai csárdás című, a fogolyszínházi történetet felhasználó zenés romantikus játékot, a filmvilágból pedig nemzetközi koprodukcióban készülő munkáról érkeznek hírek: It’s Showtime Siberia!, magyar változatban: Túl az Óperencián. ● Sárosi, Strausz, Frey Merlt Imre, Bárányos Jenő Fuzák István, zászlós Militzer, Deli, Bőthy Viola, Tanyai
