Budapest, 2016. (39. évfolyam)
3. szám, március - Csontó Sándor: TERESEDÉS - Paraván a valóság előtt
BUDAPEST 2016 március 6 Sokáig nem tudtam szeretni ezt a teret. Vannak itt helyek amúgy, amiket lehet kedvelni, de úgy az egészet, en bloc nem. Megpróbáltam több alkalommal is áttéríteni, győzködni magam. Hiába. Ráadásul még dolgoztam is az egyik sarkon. A Sark presszóban. Számtalanszor szórakoztam a szomszédságában. Ellátó, Rácskert, Kisüzem, hadd ne soroljam a környék régebbi és újabb romkocsmáit és vendéglátótereit. Gombamód szaporodnak. Csak nagy sokára jöttem rá, mi a gond vele. Hogy nem Klauzálos. Nekem egyáltalán nem. Sokkal inkább piacos, pofás, piás, romás, gettós, tetkós, zsidós, hangos, kutyás, szaros (kevésbé), csikkes, rácsos, játszós, cirádás, zenés, kopott. Ez így mind együtt. Sokszor reménykedtem abban, hogy egyszer csak megjelenik néhány díszletmunkás a téren, és eltolják a paravánt. És akkor feltárul a, micsoda is? Illusztráció, ha tetszik, valóság, ha nem? Hiszen ez itt Budapest összes, kicsiben, rázva-keverve, habbal és Habony nélkül. Tündérmese a maga pőreségében, s milyen messze van ide a vízivárosi időtlenség. Mennyire jót tenne már neki egy névtáblacsere – ezt is gondoltam korábban –, mint a szoboszlói beutaló apáméknak ’73-ban! Ami meghozta a tesót. Persze ezzel a képtelen elképzeléssel nem szeretném két pártra szakítani a helybélieket. Mert övék itt a tér, akárhogyan is nevezik. Az este estélyiben grasszálóké, papucsban és atlétában sétálgatóké, üzletelőké és üzelmeket űzőké, mámorosan falhoz támasztottaké, mackóban és napszemcsiben lézengőké, cekkeres mamikáké, kutyafuttatóké, sikongató gyermekeké és korláton kucorgóké, akik folyamatosan használatban tartják. És megélik és amortizálják. És különben sem lehet csak úgy átszerelni az utcatáblákat. Azaz lehet, csak hát ettől még mögötte ugyanaz az ember/ház, lakik/van. TERESEDÉS Paraván a valóság előtt szöveg: Csontó Sándor, fotó: Sebestyén László Nekem úgy tűnt, hogy ha csak úgy tekereg az ember a Belső-Erzsébetvárosban, valamiképpen mindig belefut a Klauzál térbe. Mintha ez lenne a környék origója, pedig csak egy odavetett téglány alak a kerületben. Mégis elkerülhetetlenül kilukadunk az egyik sarkán.
