Budapest, 2016. (39. évfolyam)
2. szám, február - Simplicissimus Budapestje
Simplicissimus Budapestje BEVEZETÉS A KORSZERÛ SZNOB- ÉS HEDONIZMUSBA, VALAMINT AZ ALKALMAZOTT EMBERLESÉS TUDOMÁNYÁBA Osztálytársam, a fürdők ura, I. rész Ülök volt gimnáziumi osztálytársam irodájában, a Dagály fürdő hamarosan csákány alá kerülő épületszárnyában. Az elit iskola matematika-fizika tagozatán, ahová jártunk, L ivott, cigizett, verekedett, a lányokat hajkurászta, a magamfajta sokat olvasó, magányos jó gyerek irigyelte kicsit, de nemigen volt vele kapcsolatban. Hallottam, hogy bukdácsolt a Műegyetemen (nem a képességek hiányában, hanem a sok elmulasztott előadás miatt), aztán eltűnt a szemem előtt. Most megtudtam, néhány évig a Paskál fürdőt építette. Egy ideig a 90-es választáson győztes nagy jobboldali pártban politizált, egy nagy budai kerületben alpolgármester volt, két periódusban fővárosi képviselő. Egyfelől afféle szürke eminenciás, másfelől kemény odamondogató – szenvedélyes ember volt, mint fiatalon is. Talán mert kis örmény vér is van benne... Az a sejtésem, hogy a mai kormánypárttal való szövetség ellen végsőkig kitartó vízmérnök végzettségű volt politikus csak azért kerülhetett erre a posztra, mert a fürdőcég 2010-ben pocsék állapotban volt, súlyos üzemi veszteségekkel. Ráadásul akkoriban az a hír járta, hogy lopnak ugyan, de eny nyi veszteséghez még inkompetencia és nemtörődömség is kellett. Talán senki nem akarta ezt a nehéz posztot. Ülök az irodájában, nagy lelkesedéssel grafikonokat mutat az egyes fürdők eredményéről, a felújítási programról. Amikor átvette, a vállalat üzemi eredménye mínusz 667 millió volt, már a következő évre plusz 47 millió, és ez évről évre emelkedett, 2015-ben az előzetes számok szerint ez már 2 milliárd. Sajnos a nyereség egy részét a főváros elveszi. Ha nem így lenne, a fejlesztések gyorsabbak lehetnének. L nem fél hitelt felvenni, általában 5 év alatt megtérül, ami jónak számít. Összesen 8 fürdőt és 4 strandot üzemeltetnek, a bevétel túlnyomó részét a Széchenyi és Gellért adják. Amelyik nem újult meg, arra kész tervek vannak. A tervek szerint utoljára a Király újul meg 2019-ben, azért hagyták későbbre, mert a török kormány hozzájárulást ígérget, és ezt nem lenne érdemes kihagyni. Csak este jut eszembe, hogy a javuló eredmények a jelentős drágulás miatt is jöttek. Igaz, L nem kerülte meg ezt a kérdést: elmondta, hogy a két nagy fürdő vendégeinek többsége már külföldi, ők nem az árra érzékenyek, hanem az ár-érték arányra. Büszkén mesélte a Zsigmondy kártya bevezetését, ami évi 5000 forintért 50 százalékos kedvezményt biztosít a Széchenyibe és a Gellértbe. Ezt igazi win-win megoldásként említi. Ezt a kártyát olyan fürdőkre racionális kiterjeszteni, mondja, ahol a külföldiek aránya eléri az 50 százalékot. (Mármint újabb áremeléssel egybekötve.) Nagy problémaként említi a Széchenyi és a Gellért gépészetének rémes állapotát. Büszke a Dandár fürdő és a Rudas közelmúltbeli felújítására, de nem csak amúgy általában: 200-valahány, illetve 180 százalékos jegyeladási eredményt mutattak. Következik a Paskál fürdő és a Palatinus téliesítése, kis részben a főváros által fizetett amortizációból, nagyobb részben hitelből. Az egyetlen veszteséges fürdő ma már csak a Csillaghegy. Ezen csak egy rekonstrukcióval lehet segíteni. L nem örült annak, hogy a Dagály, ahol az iroda is van, állami tulajdonba került. Szó volt róla, hogy a hatalmas új versenyuszodát majd ők üzemeltetik, de L kiszámolta, hogy ez mennyibe kerül majd, és csak akkor vállalta volna, ha beleszólhat a méretekbe. Ha nem, nem. Ebben maradtak. (L az üzemeltetést évi mínusz 1 Md eredménnyel prognosztizálta.) A Dagályt viszont felújítják, még a nagy verseny előtt (az idei szezon után átmenetileg bezár.) A versenyek idejére lefedik a strandot, VIP falu lesz. 2017 szeptemberében egy újonnan felújított fürdőt kapnak meg üzemeltetésre. Átadták az elkészült terveket, L nagyon reméli, hogy használják is majd a terveket. Sőt, hogy ki is fizetik. A luxust látványosan nélkülöző irodájában egyébként van egy tárgy, ami állandóan a termálvíz erejére emlékezteti őt: mégpedig nem a gyógyító, hanem a pusztító erőre. A vizet szállító csövek megállíthatatlanul vízkövesednek. Mintha évgyűrűk nőnének, de befelé. Le is fényképeztem a csődarabot. Osztálytársam, a fürdők ura, II. rész Az irodai szeánsz után felkerekedtünk és megnéztük a Gellért titkos zugait (egy régi forrás a Gellért tér alatt, alagút a Rudas és a Rác fürdő felé – ide lehet, hogy kis villanyvasút épül!) és a felújítás frissen elkészült részeit. Alig lehet ráismerni. A nagy előcsarnok gondosan restaurált festése, a szökőkút kijavított mozaikja, az eredeti formájában tündöklő női termál az uszoda egyik oldalán, a téliesített külső medence – jó élmény volt mindezt közelről látni. Láttam újonnan kialakított egyéni és páros masszázsszobákat is. (Úgy látszik vannak olyan párok, akiknek van kedvük együtt masszázsra menni, persze külön-külön masszőrrel.) És vannak tervek a további bővítésre. A jelenlegi öltözők máshová kerülnek, további medencék létesülnek. Az est fénypontja azonban 6 és 8 óra között a Rudas fürdő végiglátogatása volt. Kezdtük a török fürdőben (ott az oszlopok közötti vasrudakat cserélték nemrég), aztán megnéztük a 19. századi részt és végül elidőztünk a másfél éve elkészült 21. századi szárnyban, amit a régi palackozó helyére építettek. Voltunk gőzkamrában, forró vízben, jéghideg vízben, házigazdám jéggel is bedörzsölte magát (én itt húztam meg a határt). A modern rész valóságos anyagkavalkád, a több helyre is beépített, változó színű Zsolnay-ivókutak jelentik az összeköttetést a régebbi épü-18 Csődarab a fürdők urának irodájában
