Budapest, 2016. (39. évfolyam)
12. szám, december - Balla Zsófia: Szegények karácsonya - Csontó Sándor: ÁRAMVONAL, FŰRÉSZFOG, CIKK-CAKK / A MODERNIZMUS MEGSZÉPÍTÉSE
BUDAPEST 2016 december 28 VERSLÁB ● VERSLÁB ● VERSLÁB ● VERSLÁB A ROVATOT SZERKESZTI: KIRSCHNER PÉTER Balla Zsófia Szegények karácsonya Mindenki azt hiszi: szegény. Én is az vagyok – mondja sokszor –, újságot járat, bor fűti s ebéd. Tán kupori lelkére gondol. Te, mondd: a nincstelenség valóban elért? Függ-e sorsod savanyú irgalomtól? Aki szegény, az a legszegényebb: nem csak az ág, – a törvény is lehúzza. Isten felel a helytartóiért. Farkas hoz törvényt, hogy ne jusson puszta föld se, aludni...legfeljebb Szenteste, egy adag leves. Miféle emberek állnak isten helyére, hogy másnak lassú halált szabjanak? Honatyákból csak úgy dől a szalon-cukor ígéret s sziporka harag. Hibáztat, mielőtt véd: elébb beléd harap. De miért hallgatunk mi mind? Csak nem pénz vagy félelem tömi el a szánk? Aki szól, földönfutó lesz? Nemes váltót ad át. A mélybe bújnék, egy öl földbe, hóba, ne halljam ezt a parázs zúgást, a szegények hosszú tengermoraját. A Nincs mérhetetlen vidék. Elnézzük, hogy ember a faggyal és minden nappal mélyebbre: szenny olajába merül. Ég, hó, éhség, – örül, ki nem próbálta még. Világunkba beleszakad a film, s csak félrenéz, motyog a lélek. Minden éhes perccel fogyó hold az esély. De segít-e ha szégyellem magam. Ó ünnepek, most hozzátok beszélek. ÁRAMVONAL, FŰRÉSZFOG, CIKK-CAKK / A MODERNIZMUS MEGSZÉPÍTÉSE Csontó Sándor „Nem egyenes, nem kerek, Nem függőleges, nem vízszintes, Nem párhuzamos, nem parabola, Cikk-cakk.” ( Palasovszky Ödön, 1928.) Mindent tudni akart az art decóról, de eddig még nem született ilyen kiadvány? Most végre napvilágot látott! Ezt a könyvet a szerző saját bevallása szerint egy laikus, egy outsider írta. Nem építész, nem művészettörténész, nem szakmabeli. Vajon nekünk, olvasóknak fontos ez az állítás? Az, aki több mint tíz évet áldozott az életéből arra, hogy mindent megtudjon a szecesz szióról, majd ebből hat évet az art decóról, tényleg amatőr maradhat? A Magyar art deco építészet albumának többszöri, élvezettel teli átlapozása után, ezer fotó, négyszáz lenyűgöző épület és nyolcvannyolc építőművész rövid életrajzának elolvasása végén kijelenthetjük, hogy természetesen nem! Mert fel sem merül a kérdés, a produktum magáért mesél! Izgalmas, hiánypótló és elismerésre méltó. A szakma egy részéről nyilván lesznek negatív vélemények: „ez nem is ártdékó, én már húsz éve dolgozom ezen a témán, az íróasztal mellett nincs időm írni, muzeológusként engem nem szponzorál senki” stb. Az utóbbi évek legjobb könyveit „megszállott amatőrök” adták ki, hallottuk nemrég Török Andrástól egy másik kötet bemutatása kapcsán. Még igaz is lehet. A szecessziós Budapestet mindenki ismeri, százan írtak róla, milliós rajongótábora van. Az art deco már kicsit nehezebb falat, szögletesebb téma, és sokkal nehezebben definiálható. Az első példákat már 1910 körül felfedezhetjük Németországban, Franciaországban és az Osztrák-Magyar Monarchiában. A szakirodalom az 1925-ös párizsi Exposition des Arts Décoratifs et Industriels Modernes kiállítást teszi meg kiindulópontnak. Nevét mégis csak a 60-as években ragasztották rá (Bevis Hillier), addig hol modern díszítménynek, cikkcakkos stílusnak, hol megszelídített avantgárdnak, Jazzmodern style-nak nevezték. Volt lépcsős, geometrikus, orfista és áramvonalas irányzata; ókori, egzotikus, kubista, klasszicista, biedermeier és neobarokkos „beütésekkel”, elemekkel. Az utolsó iparművészeti stílus, amely számos képzőművészeti forrásból merített, és az első modern divathullám, amely a két világháború között globálisan hatott a formatervezésre, a tipográfiára,
