Budapest, 2016. (39. évfolyam)
12. szám, december - Horváth Júlia Borbála: DÉLUTÁN - Ez durva jó!
BUDAPEST 2016 december 22 A megszólítottak: a postás, a szórólapos, a tűzoltó, a takarító, az útépítő, az utcai mutatványos, a bérkísérő, sőt az énekes kőműves, és mindannyian, makacs természetükből adódóan nem tágítanak: a végén amúgy is úgy maradunk... – és komolyan elgondolkodnak azon, hogy a lóversenyen vagy a temetkezési irodán érdemes-e folytatni. Csak sorjában... – sorjáznak a meg oldási ötletek, és a két évig tartó sorozat, melynek darabjai hajnaltól késő éjszakáig kísérték végig hétköznapi polgárok életének epizódjait, sztorizással folytatódik: tengerentúli rokonaink már papírkoporsóban temetkeznek, amely újrahasznosított kartonból készül... – tényleg? Az urnát selyemhernyó-szőtte anyagból készítik, közepén az elhunyt élethű viaszportréjával... – ne beszélj!? És ismeritek a párizsi Halál Szalonját, ahol a búcsúztatáson az elhunyt koponyáját digitálisan kiegészítik a testével? – nem, nem ismerjük. Úgy tűnik, elszabadul a pokol; kannibálok, vérfarkasok és gyilkos méhek szereplésével beindul a fantázia, melynek csúcsszereplője a cirkuszi zsonglőr, aki kézigránátokkal dobálózva kirobbanó sikert arat, valamint az alkoholista, aki a szemhéjára halálfejet tetováltatott, amikor még megengedhette magának, hogy ne piára költse az összes pénzét. Nem kell olyan messzire menni, én tudnék megfelelő kriptát... – a kolléga nyitott szemmel jár a temcsikben is, és mesél a nőről, aki az újpestiben bolyong óraszám, kezében mobiltelefonnal, s várja a hívást. Talán sírköves? – Még ha az volna, sokkal in kább felhasználó, aki az elhunyttól vár visszahívást, a telefonszámot a drágalátos sírkőre vésette, arra az esetre, ha neki esetleg nem sikerülne kontaktust teremtenie a túlvilággal, mások is próbálkozhassanak. Ez durva jó! szöveg: Horváth Júlia Borbála, fotó: Sebestyén László Kihagyva az életfolyam neuralgikus állomását (lakásszerzés, építkezés), az éves vergődés összegző megoldása lehet a kriptavásárlás. Az volna az igazi huszárvágás! – enged a megélhetési görcs, nincs megfelelési kényszer, gyűjtögetés és a drága lakberendezők okoskodása. Miket beszél, ezzel nem illik viccelődni... még úgy marad... – sötétes területre tévedünk. De ha már a démonok napját, a Halloweent is bevezették, na meg az Óévet is búcsúztatjuk, ne reklamáljon senki, ha morbid írások jelennek meg. DÉLUTÁN
