Budapest, 2016. (39. évfolyam)
12. szám, december - Simplicissimus Budapestje
Simplicissimus Budapestje BEVEZETÉS A KORSZERÛ SZNOB- ÉS HEDONIZMUSBA, VALAMINT AZ ALKALMAZOTT EMBERLESÉS TUDOMÁNYÁBA Simplicissimus az Ifk gálacsoráján, a Gerbeaud Atriumban A rövidke fellépés egy bensőséges ünnepségen történt: a 4. Ingatlanfejlesztők Napja gálavacsorán. A rövidítés a jelenleg 19 tagú Ingatlanfejlesztői Kerekasztal Egyesületet takarja – közöttük ott van a szektor minden jelentős szereplője. Három és fél évvel ezelőtt elhatározták, hogy minden év november 20-án, illetve egy ahhoz közel eső alkalmas hétköznapon megtartják ezt a napot. Azért esett választásuk november 20-ra, mert mint az közismert, 1849-ben ezen a napon avatták fel a Lánchidat, ami pedig az egyesület szerint minden idők legsikeresebb magyar ingatlanfejlesztése volt (például az elképzelt 87 év helyett 21 év alatt hozta vissza a beruházás kamatokkal megnövelt árát, hatalmas lendületet adott Pest és Buda fejlődésének, stb.). És annak idején meg is bízták Simplicissimust, hogy írja meg röviden a híd mint beruházás történetét. Azóta minden évben rendeltek egy hasonló kis könyvet (a Közpon ti Vásárcsarnok, illetve A budapesti bér házépítés aranykora témában). Idén újra Simplicissimus volt a szerző, a téma a Szabadság tér komplex, lebilincselő históriája. A csinos kötetek küllemét Vargha Balázs (Stalker Stúdió) tervezte. A szerzőket meg szokták hívni az eseményre, három éve Simplicissimus azt mesélte, hogy nem volt valami jó hangulat, azt érezte, hogy az egész akció azt célozta, hogy a szektor saját hajánál fogva próbálja kiemelni magát a bajból, a régesrégi gróf mintájára. „Most egy egészen másfajta eseményen jártam a Gerbeaud Ház Atrium termében, ahol a Szabadság tér könyvecske a teríték részét képezte – meséli barátom. – Minden asztalnál a jókedv, az opti mizmus terjengett. A terem az olimpiai pályázat lázában égett. Dr. Takács Ernő egyleti elnök bevezetője után Bagdy főpolgármester-helyettes mondott köszöntőt. Ő azzal fejezte be, hogy kívánja, hogy Budapest nyerje el a rendezés jogát, noha tisztában van azzal, hogy a legjobban nem a város, hanem az ingatlanfejlesztők járnának ezzel. Ezután az olimpiai pályázatot készítő cég csilivili, sok mindenre kitérő prezentációját tartotta meg Schneller Domonkos stratégiai igazgató. Engem is magával ragadott az egész, amikor vége lett, szinte erővel kellett magamat emlékeztetnem arra, hogy a probléma nem a terv minőségében, Magyarország projektkultúrájában van, hanem a korrupciós indexben, a mindenütt elszállt költségek szintjében. Ezután én következtem egy kis vetítéssel, főleg olyasmiket meséltem, amik nem fértek bele a 90 oldalas könyvecskébe, vagy a műfaj nem tette lehetővé. Volt például egy dia az egyik mangalicafesztiválról, amely a teret olyannyira tönkretevő számos visszatérő fesztivál egyike, és az utolsó képen bemutattam Takáts Márton grafikus egyik lapját a Piranesi sorozatból, apokaliptikus vízióját a térről (Piranesi az ókori római épületek pusztulását dolgozta fel sorozatában, ezekből jónéhány megvan a Szépművészeti Múzeum gyűjteményében is.) Ezután következett azt est legérdekesebb része, átadták az „IFK Talentum 2016” díjat. Minden évben meghirdetnek egy témát, egy képzeletbeli, de konkrét helyszínre kiírt fejlesztésre. Idén a téma a következő volt: „RESTART és START UP – Az Y és Z generáció irodái rozsda övezetben – rehabilitáció a Déli pályaudvarnál” A díjat a Buda pest Startup Centert tervező csapat vehette át. Nem csak egy tetszetős, variálható épületet terveztek, hanem a tágabb környezetben is gondolkodtak. Sőt egy ötvenfős tanácsadói hátteret is oda képzeltek az épületbe, amely az oda költöző start upokat szolgálná ki. 18
