Budapest, 2016. (39. évfolyam)
12. szám, december - Elek Lenke: Az idők tanúja
BUDAPEST 2016 december 5 és folyamatosan erősít. Adtam egy leírást az életünkről. Szóltam azokról a történésekről, amelyekre büszkék vagyunk. Arról, ahogyan a magyar kormány kezeli a migráns ügyet, amellyel példát mutat Európának. Említettem az Európai Unió hazug politikájával szemben miniszterelnökünk reálpolitikáját. Ezzel szemben (például) az osztrák kancellár gyalázkodó, hazug magatartása áll. Ő azóta megbukott, de Magyarországtól senki sem kért bocsánatot a valótlan állítások miatt, melyek megítélésünket jóvátehetetlenül torzították, rontották... A dekadens nyugat tanulhat tőlünk, mi most is védjük őket. A tapasztalat az, hogy példánkat, megoldásainkat előbb vagy utóbb követik. Ezek után érdekes volt a tolmács hölgy vélekedése. Megállapította, hogy a francia úr egyre inkább kedvét veszteni látszott, egyre lehangoltabbnak tűnt. Végül megmutattam az ásatásokat és a rekonstrukciót, mely dokumentálja magyar nemzetünk ezer éves keresztény múltját. A talajt vesztett Európa csatlakozhat hozzánk!... Megállapodtunk, hogy – szokás szerint – vendégünk a cikket megírja, elküldi és jóváhagyásommal jelenhet meg. A beszámoló hazánk helyzetéről mind a mai napig nem készült el! Talán, mert nem egyezik meg a mondandó azzal az előítélettel, mely Magyarországot sújtja, s melyet az újságíró alátámasztani kívánt? Talán, mert a liberalizmus meghatározta az ő hozzáállását is, melynek következménye, hogy gondolkodhatunk és mondhatunk mindent, ami az ő ideológiájuknak megfelel, azon kívül pedig semmi nem számít? Az úr nyitott érdeklődéssel valóban ránk volt kíváncsi, vagy mi szél hozta hozzánk? Tapasztalat bizonyítja, hogy az igazság előbb-utóbb napvilágra kerül!” ● Fotó a felújítás utáni állapotról A nevezetes török-kori imafülke, a mihrab (a Mekka felé néző déli oldalfalban alakították ki) és egy gótikus fülke Évszázadok krónikája 1211-ben itt jegyezte el a gyermek (Szent) Erzsébetet Lajos, türingiai őrgróf 1242-ben a tatárjárás elpusztította az épületet 1370–1490 között (Anjou) Nagy Lajos király háromhajós gótikus templomot építtetett a helyére 1490-ben itt koronázták meg Ulászló királyt 1541-ben török dzsámi lett belőle, a korból fennmaradt egy imafülke, egy úgynevezett mihrab, amely szokás szerint Mekka irányába, a Kába-kő felé néz. Az imafülke formája sem véletlen: Allah fülkagylóját idézte a török hívőknek Evlia Cselebi utazó két török gőzfürdőt is említ páratlan értékű forrásmunkának számító útinaplójában 1686-ban a templom leégett, de megmaradt a középső, gótikus csarnok, amelyet 1725-ben kijavítottak 1713-ban ismét tűzvész pusztított a templomban. Az épület körüli temetőt a piarista rendház és iskola építésekor felszámolták 1739-ben kapta meg barokk stílusát 1805–1808 között Hild János restaurálta 1860-ban itt ravatalozták fel gróf Széchenyi Istvánt 1867-ben I. Ferenc József császár itt esküdött meg, hogy megvédi a magyarokat minden támadástól, mielőtt megkoronázták a Mátyás-templomban 1889-ben Steindl Imre felújította a szentélyt, freskókkal és Zsolnay-kerámiákkal díszítette, valamint eltávolította az 1836-os oltárt, Hild József alkotását, amelyet Rákoskeresztúrra szállíttatott 1944-ben az egyik torony és a szentély megsemmisült. 1945-ben Gerő László végezte a helyreállítást, az új oltár elhelyezését 1957-ben került a helyére az új toronysisak 1976–77-ben újították fel a barokk templombelsőt 2002-ben helyezték ide Gellért püspök ereklyéit Muránóból. 2006-ban pedig ide kerültek Szent László és Szent Erzsébet ereklyéi is 2010-ben megtalálták a főoltár mögé befalazott XIV. századi gótikus Madonna-freskót 2011-ben a templom előtti park (Március 15. tér) restaurálása során Mezős Tamás helyreállíttatta a homlokzatot. A felújítás tovább folytatódott 2016. augusztus 14-én – a Budapesti Történeti Múzeum régészeti feltárása és a teljes felújítás után – Erdő Péter bíboros avatta fel a templomot