Budapest, 2016. (39. évfolyam)
11. szám, november - Simplicissimus Budapestje
Simplicissimus Budapestje BEVEZETÉS A KORSZERÛ SZNOB- ÉS HEDONIZMUSBA, VALAMINT AZ ALKALMAZOTT EMBERLESÉS TUDOMÁNYÁBA Sanghaji kaland a váltó nélküli közbiciklivel Simplicissimus Sanghajban járt. Kifaggattam, mit irigyel a hatalmas városból, amelynek lakossága mint két és fél Magyarország, ahol már több a felhőkarcoló, mint New Yorkban. Nem volt nehéz kiszedni belőle, azonnal rávágta: a MoBike közbicikli rendszert irigyli nagyon – itt érzi, hogy az utolsókból lehetnek az elsők, és Budapest ezt nem használja ki eléggé. Az idén nyáron üzembe helyezett MoBike rendszer tízezer járművel indult. Fantasztikusan gusztusos biciklik. Használatuk igen olcsó: ebben a nagyon drága városban fél órára egy jüan, azaz a pillanatnyi árfolyam szerint úgy 42 forint. Letét is szükséges. Ez 300 jüan, mintegy 12 és fél ezer forint. A külföldieknek útlevélkép kell, 24 óra alatt regisztrálják az embert. Hanem a legnagyobb újdonságot még nem is mondtam. A MoBike-nak nincsenek dokkoló állomásai. A bringákat bárhol az utcán fel lehet venni és ott lehet hagyni. Egy mobilalkalmazás mutatja meg, hol vannak éppen a városban szabad járművek, amelyeket maximum 15 percre le is foglalhatunk. (Nehogy már elvigyék az orrunk elől, mire odaérünk.) Mindezt nagy lelkesedéssel előadtam mérnök végzettségű volt osztálytársamnak, Kosarasnak is. Láttam hogy kattog az agya, és valami nem tetszik neki. – Csak nem azt akarod mondani, hogy nem jobb rendszer a MoBike, mint a BuBi és lyoni, párizsi előképei? Hiszen nem kellenek költséges állomások és nem kell ide-oda szállítani a bringákat... – Nem tudom hogy lehet az ilyesmit előre modellezni. Lehet hogy így is úgy is be kell avatkozni, mert esetleg túl messzire viszik ki a masinákat a város szélére, és ott kihasználatlanul hevernek napokig... Persze akkor még mindig be lehet avatkozni. De az állomások mellőzése jó ötletnek tűnik. Rugalmasabb szolgáltatást nyújt a felhasználóknak, az biztos. Persze a MoBike is az Uber majmolása révén jött létre. A kínai Uber egyik vezetője találta ki és hozta létre. Egyébként van hibája a szívszorítóan szép masináknak: nincs rajtuk se lámpa se sebességváltó, és az ülést nem lehet állítani. Egy Simplicissimus méretű embernek reménytelenül kényelmetlen. Viszont nincs rajta reklám. Rosszul megválasztott szerda esti program Azon az októberi estén egyszerre két, jónak tűnő programra is hivatalos voltam. Az egyik a súlyos testi hibás háziállatról elnevezett városi gerillapárt vezetőjével való zártkörű találkozóra invitált, a másik a Tosics Iván alapította Budapest Kör be, ahol ezen az estén a Corvin negyed sikerei és kudarcai kerültek terítékre. Talán a sanghaji repülőút viselt meg, de másnap még túl sok volt nekem a viccpárt vezetőjének fapofával előadott monológja arról, hogy mit terveznek arra az esetre, ha bejutnak az Országgyűlésbe. A lényeg az volt, hogy szerinte egy pártnak, ha nincs többsége, akkor nem kell program, nem kell komolyan dolgoznia az őket oda küldő választókért. Megígérte, hogy betartják választási ígéretüket: minden képviselő hat hónap szabadságra megy... Nem sokkal azután, hogy kedvetlenül hazaértem, már ott várt az emlékeztető a Kör egyik fenegyerekétől, az üzleti életből korán és sikeresen kiszállt nyughatatlan szellemű P-től, aki a vitát megelőző napon a Kör levelezőlistáján a Corvin negyedet leszólta, a szomszédos Ferencvárost ellenben feldicsérte. Ezzel meglehetős vihart aratott. A beszámoló, némileg rövidítve így szólt: Szerintem jól sikerült ez az este. (...) Soha nem látott statisztikák kerültek elő, őszinte és önkritikus, ezért aztán hiteles elemzéseket hallhattunk, miközben feltárult egy ekkora projekt szervezésének, mint a Corvin negyed, heroikus erőfeszítése is. A szociálpolitikai nézőpontú kritikusok – a két rokonszenves szociológus hölgy és Bódis Lajos, aki külön klasszist képvisel bírálatainak megalapozottságával és kérlelhetetlen elviségével – az adatok hiányáról, és az összeférhetetlenségről beszéltek. Sikerrel! (...) A kitelepítések (bocsánat a szóhasználatért) statisztikái pedig szintén önmagukat védték. Egy piaci alapon létrehozott lakópark (mert a Corvin-negyed ez, nem több, de nem is kevesebb) nem fog állástalan, pénztelen, tehát nem csak hogy vagyontalan, hanem hitelképtelen vásárlókra alapozni. Oda bekerülni tőke kell és egzisztencia. A lerombolt lakónegyed lakosainak elhelyezése pedig, a sajnálatosan csak most, erőteljes kérés, ha úgy tetszik, provokáció hatására megismert adatok szerint, még ha eseti hibákkal is, de korrekt módon történt. NEM MINŐSÍTÉS, hanem műfaji különbség kérdése a Corvin-negyed (és nem az egész Józsefváros...) versus – a Corvin-negyednél jóval nagyobb – Belső-Ferencváros feljavításának különbözősége. (...) 14
