Budapest, 2016. (39. évfolyam)

11. szám, november - Csontó Sándor: TERESEDÉS - Szindbád asztalánál

BUDAPEST

2016 november

12

Régóta nem döcögnek villamosok az alacsony házakkal szegélyezett szűk és kanyargós utcákon. (Máshol mára szerencsére újból egymásba fonódnak az alacsonypadlósok.) Hírmondó is alig maradt a hamisítatlan, régi, kisvárosi hangulatból. Mert eltűntek a kiskocsmák, a fröccsözgető hajógyári melósok, a földszintes, hosszú udvarokon trécselő asszonynép, a lányokért vetélkedő, szabadnapos, duhaj matrózok, az épületek kétharmada, a gyárak és üzemek garmadája. Elfújta a Duna felőli hűs szellő a Goldinger Márton

Központi kávé

házából kiszűrődő tangóharmonika-dallamokat is. A híd – amire oly régen és annyira vágytak – valósággal kettészelte Óbuda szívét, s azóta egyfajta katéterként vitt új keringést a harmadik városrészbe. De el kell ismerni, hogy az „írmagra,” ami megmaradt, arra nagyon vigyáznak.

A főtér mai arculatát meghatározó neobarokk homlokzatú Városháza (Óbuda-Békásmegyer Polgármesteri Hivatala) helyén korábban egy emeletes polgárház állt. Az épület eredetileg magánhasználatra emeltetett, de idővel már annyira rozoga lett, hogy több helyiséget közbiztonsági szempontból le kellett zárni... „ezen épü

let már a priori nélkülözte azon szolidságot, a mi a középületek biztosságának alapfeltételét képezi.” A gyarapodó óbudaiaknak szükségük volt egy nagyobb és korszerűbb városházára, amire ezt a telket szemelték ki. A régi prefektúra (Fő tér 4.), a copf-klasszicista stílusú gyönyörű sarokház – megújítása és földszintes szárnyának elbontása után – 2010 júliusáig a Kun Zsigmond Lakásmúzeumnak adott otthont. TERESEDÉS

Szindbád asztalánál Csontó Sándor

Kelták, római provincia, honfoglaló magyarok, királyi, egyházi és grófi birtok, a sváb braunhaxlerek, kert- és szőlősgazdák, majd az ipartelepek munkáskolóniái és a polgárság – no meg a zsidóság, boltostól a gyárosig – mind együtt tették olyanná Óbudát, amire ma is büszkék a helybéliek. A lokálpatriotizmus lehet a legnagyobb erejük, hiszen ebből erednek szívós gyökereik a Via Principalis és a Via Praetoria metszéspontján. Ez ma a Szentlélek tér és a Fő tér, Óbuda origója. Rezervátum, sziget és szellemi agora.