Budapest, 2016. (39. évfolyam)
10. szám, október - Csontó Sándor: TERESEDÉS - Testreszabás
BUDAPEST 2016 október 9 világkiállítás idején „bulvardírozták” a Károly körutat és a Váci utcát, azaz aszfaltozták a gyalogjárókat, és csinos gázkandelábereket helyeztek el a járdák mentén. Ekkor kezdtek el benépesedni felette különös üzemekkel a kaszárnya helyiségei. Volt elsősorban néhány „iroda”, amelynek firmája úgy szólt: „Geld für Alles”. Zálogkölcsönzők ezek, amelyek kihasználták az általános nyomort, a megszorult embereket, és kölcsönt adtak mindenre, persze nem Isten nevében. Azután megnyíltak az öt, tíz, huszonhét krajcáros boltok, ajtajuk előtt jó svádájú kikiáltók csalogatták a népet. Volt néhány bazár mindenféle név alatt: általános, grand, nemzetközi. Meghúzódott továbbá pár árverési csarnok, hol kizárólag a legfinomabb művészet objektumaira licitálhattak az „animálók” által átvert pasasok. Volt aztán panoráma; bolhaszínház; King Fu, a jós; mindenféle emberi és állati torzszülött és hasonló mutatvány. Meg kell említeni még az optikust, aki a tiszti lépcsőház utcai bejárójában árulta olcsó szemüvegeit. Akik a dioptriát firtatták, azokat leintette, hogy a szem majd idővel hozzászokik az üveghez. A Károly utca sarkán kávéház nyílt, a másik sarkon (a Rostély, ma Gerlóczy utcában) az első pesti orfeum, a Carl é, fölötte a féleme leten a hírhedt Ámor teremmel. (Ahol fügefalevél nélkül táncikálnak.) Szóval csupa ilyen komolytalan üzlet volt az istállók helyén, a vállalkozóból pedig milliomos lett. Néhány perccel a halála előtt még mosolygott a sikerén. Ma is megesnek ily csodálatraméltó és gyalázatos történetek. Hérakleitosz még úgy tud ta: „Kétszer nem léphetsz ugyanabba a folyó ba”. De bizony, tévedni tetszett tudós uram! Amint visszabukdácsolunk a jelenbe, a Kamermayer térre, juszt sem tudunk örülni a szép térkőnek, amely alól minduntalan látjuk felbukkanni a gazt. Persze, ez így nem igaz, viszont látjuk a romlás szaporodó virágait. Sajnos „kamumájer térré” avanzsált a hajdan híres városatya kicsiny parcellája. A kimondottan polgári értékekkel bíró Gerlóczy kávéház majdnem lehúzta a rolót, nem kaphatott idénre teraszengedélyt. Mert csak! Ide se behajtani, se parkolni nem tud a tulajdonos és a vásárló. A szalámibolt a kerületnek és a városvezetésnek a belvárosi kereskedőket kivéreztető lépései miatt volt kénytelen bezárni. Mellette a virágboltban még nyílnak a kerti virágok, a cégéren a Patyolat hófehér hattyúja rút kiskacsára emlékeztet. De legalább megvan! T. Nagy Tamás sajtkereskedésének ajtaján a 24281 hrsz. lakat fityeg, jó ideje kénytelen volt áttenni a székhelyét Kőbányára. Nincs már a szép emlékű Vitkovics utcai Galéria drink bár, melynek lichthof méretű belső udvarán Szuly Kin gával annyiszor szürcsöltük a vodkás limo nádét. Üresen tátonganak a szittya könyves, a zöldséges, az étkezde, a posta, az optikus, az utazási iroda, az órás egykori helyiségei. Másokkal viszont száguld a szekér! Az ügyesnek mondott, de inkább jó kapcsolatokkal rendelkező figurákat testreszabott törvények segítik eligazodni a jogtalanság és törvénytelenség útvesztőiben. Potom pénzért piszkosul jól járnak. Úgy cserélnek ingatlanokat, ahogy más alsónadrágot, csak ők még a tisztaságára sem ügyelnek. Egyesek szinte egy egész utcát birtokolnak, mások zeppelint reptetnének a belvárosi házak felett. „Azok, akik azzal akarnak meggazdagodni, hogy cementtel borítják be az országot, elmehetnek a pokolba.” – nyilatkozta a minap (szept. 21.) egy római polgár. Egyetértek! És nem, nem tud hozzászokni a szem a látványhoz, se a lélek a törvénytelenségekhez! ● Sebestyén László camera obscura felvétele
