Budapest, 2016. (39. évfolyam)
10. szám, október - Mautner Zoltán: Forradalmi halpaprikás
BUDAPEST 2016 október 6 történtek közül. Igaz, az első mondatokban dicséretben részesítette azokat a dolgozókat, akik a „közelmúlt nehéz időkben” feladatu kat példaértékűen ellátták, és előrevetítette a megérdemelt jutalom kiosztását. Továbbá buzdította alkalmazottait a tudományos kutatómunka folytatására, miközben felhívta a figyelmet, hogy a takarmánnyal és a fűtőanyaggal való takarékoskodás továbbra is kiemelt szempont. Kijelentette, hogy a közlekedési nehézségekre való hivatkozás miatti távolmaradást a továbbiakban már nem áll módjában elfogadni, de jelezte, hogy a dolgozók érdekvédelmével kapcsolatban a realitás határain belül minden javaslatra nyitott. Hivatkozva a felettes hatóság szóbeli rendelkezésére tudatta továbbá, hogy december 8-ától a kert délelőttönként minden nap 3 órát nyitva lesz, de kérte az alkalmazottakat, hogy munkavégzéskor „alapo san kutassák át körzetüket, nehogy bárhol is nemkivánatos elemek megbujhassanak”. Végül rátért – nevek nélkül – a dorgálására. Jelezte, hogy, bár nem kívánja részletezni a kifogásolt eseteket, súlyosan csalódott. Legszomorúbbnak természetesen a két víziló elvesztését tartotta. Nehezményezte továbbá, hogy a nagy számban rendelkezésre álló olcsó juhok helyett „merő könnyel műségből” értékes pézsmaprém-termelő juhokat vágtak le a húsevő állatok táplálása érdekében. Ráadásul a házi vágásokból nyert hús nem került mind feletetésre, és a dolgozóknak szánt élelmiszerkészletekből is részesültek idegenek. Az igazgató tudomására jutott továbbá, hogy az állatok konyháján halpaprikást készítettek, annak ellenére, hogy ő egyiknek sem írt elő ilyen étrendet. Végezetül ismét megköszönte a dolgozók helytállását, és biztatta őket a további eredményes munkára, de, „csak úgy mellékesen” elítélte egyes munkatársaknak „azt a gyerekes csínytevését, hogy önkényesen új vezetőséget választottak”. Anghi ekkor még gondosan ügyelt arra, hogy elkerülje az októberi-novemberi történések konkrét megnevezését, azonban a későbbiekben már következetesen ellenforradalomként említi a felkelést. Az intézményen belül az „ellenforradalom ideológiai kártevésének” felszámolása dr. Domán György igazgatóhelyettes vezeté sével kezdődött meg. Az egyre erősödő politikai nyomás hatására a vezetőség végül 1958-ban elbocsátott három alkalmazottat. Feltehetően az intézmény forradalmi bizottságának tagjai voltak, ennek megszervezésére az „önkényes vezetőségvá lasztás” fordulat utalhat a fentebb idézett dokumentumban. Az érintettek az Akvárium-Terrárium dolgozói voltak, egyikük az osztály vezetője, dr. Wiesinger Márton zoológus, az Eötvös Loránd Tudományegyetem korábbi tanársegédje, aki 1952-ben került az intézményhez. Az ő nevéhez fűződik a tengeri akvárium nemzetközi színvonalú berendezése, amiért kitüntetést is kapott. Annak ellenére, hogy az állatkert egyik legfelkészültebb és legtöbbet publikáló tudományos kutatója volt, pályafutását gimnáziumi tanárként kellett folytatnia, de továbbra is meghatározó szerepet töltött be a hazai akvarisztikában. ● Anghi Csaba Wiesinger Márton A takarmánykonyháról a nehéz időkben magukat is ellátták a kert dolgozói (a felvételek később, 1963-ban készültek) Azért maradt bőven az értékes prémű juhokból is Mombasa és Nairobi pótolta 1958-tól az elpusztult Bobbit és Csöpit