Budapest, 2016. (39. évfolyam)

10. szám, október - Dámosy Géza: Ötvenhat és a történelem balkonperspektívából

BUDAPEST

2016 október

2

Hát kérem, a hatodik kerületi Dalszínház utcáról lesz itt szó. Az utca neve védett, 1884 óta nevezik így, előtte, az Operaház felépültéig, a Hermina-tér délnyugati oldalát alkotta: a város bolhapiaca volt. A mai utca a sugárút másik oldalára is átterjed, teljes hosszán összesen hét épület található, ebből kettő első osztályú műemlék, s az egész terület az UNESCO világlistáján szereplőként védettnek nyilváníttatott.

Nem célom Ybl Miklós

remekművével itt külön foglalkozni, mert nekem nem a főhomlokzat ékszerdoboza marad meg örök emléknek, hanem a mi utcánk frontja lenyűgöző, ötemeletes! méretével, amely mellett a királybejáró árkádjai is eltörpülnek. És első emeleti lakásunk balkonjáról én közvetlenül ide láthattam. Ez a nyolcas számú bérház tudtommal 1892-ben épült, s hogy itt sosem fogja márványtábla születésemet méltatni, annak az az oka, hogy a tulajdonképpeni aktus egy klinikán zajlott le. Viszont szemeim már itt nyíltak ki, és ez az erkély lett gyerekkorom legfontosabb megfigyelőállomása. Két bábos oszlopocska közt kilesve, sok tapasztalatra tettem szert, így megfigyelhettem a kocsisok viselkedését, akik vagy jeget vagy tüzelőt hoztak, és pont alattam rakodtak. Zengzetes káromkodásuk is bevonult szókincsembe. Passzívan, mert úri gyerek voltam. Emlékszem, kisiskolásként egyszer a földalattival jöttem hazafelé, a zsúfolt kocsiban egy bácsi a popsimat simogatta, s miután kiszálltam az Operánál, egész hazáig kísért. Anyám otthon azt tanácsolta, jobb, ha most nem nézek ki az ablakon. Kimásztam tehát a balkonra, és az oszlopok között lestem a bácsit, aki még egy ideig az árkádok alól lesett vissza, aztán elment.

Esténként az operaelőadásokra illusztris vendégek érkeztek. Az olasz királyra alig emlékszem, még kicsi voltam, de Ötvenhat és a történelem balkonperspektívából

Dámosy Géza

Szerzőnk egykori otthona utcácskájának krónikáját ajánlotta fel lapunknak. A kiváló grafikus pesti képeit már bemutattuk hasábjainkon (BUDAPEST 2014/2), de Dámosy Géza ehhez az írásához is mellékelt néhány rajzot az utcáról, a házról, ahol felnőtt, s az Operáról. Meg a Dalszínház utcai ház erkélyéről. „Egy történelmi dráma jeleneteit fiatal életem folyamán ebből a páholyból nézhettem” – meséli. „1956 tavaszán földrengés volt a fővárosban”, ősszel pedig „a Révay utcából az éj csöndjét felverve megjelent egy szovjet tank.”