Budapest, 2016. (39. évfolyam)
9. szám, szeptember - Csontó Sándor: TERESEDÉS - Kockamodell
BUDAPEST 2016 szeptember 9 szemétledobóból kifordult a házi gané egy része: krumplihéj, tejfölös pohár, zacskók és flakonok, valahol biztos rakott krumpli készült. A kiáradó bűz olykor a harmadik emeletig is felhatolt. A lépcsőkön szürke, málladozó pvc. A lift működött, de minden eresztékében csikorgott, mint egy süllyedő-emelkedő bárka. Egyszer majd gondol egyet, elszakítja drótkötél-köldökzsinórját, és nem áll meg a tizediken, hanem kirobban a skatulyából. A hívó-nyomógomb deformálódott végét megégették és agyonköpdösték. A fülkében a meztelen villanykörte éles fényében spriccelő szervek, szöges rombuszok, a többszöri mázoláson is rendületlenül átvonuló alaktalan karistolások látszódtak az alumínium kapszula falain. Tehetetlen arcok karcai. A vizeletszag sem tudta elnyomni az eltaposott csikkek bűzét. Beljebb hatolva a nappalik falán a pálmafás tengerpart és az avarban gazdag őszi erdő látványa volt a legmenőbb. Ugye, hogy beköszöntött az elvágyódás! Csak erkély legyen vagy lodzsa, esetleg plusz opcióként ablak a konyhán. Ha valakinek olyan szerencséje volt eddig, hogy nem áztatta el az alatta lakót, akkor jövőre biztosan őt árasztják el odafentről. – Tessék választani! – A cigifüst kússzon fel a csövek mellett a klotyóban vagy a csótányok? A folyosókon az ablakok sok helyen beszögezve, minden másodikat a huzat csapta be és törte ki. A felbőszülten szlalomozó huzat, ami sosem talált ki a lakótelepi labirintusból. Pedig Kőbánya gazdag, változatos és izgalmas kerület. Önmagában egy irgalmatlan gyárváros volt. Nyolcvanezer lakosa mellé még több mint százezer ember járt be naponta melózni, főként a megyéből, a környékről. Ganz-Mávag, Orion-Egyesült Izzó, Magnezitipari Művek, Globus konzervgyár, Richter és EGIS gyógyszergyárak, EVIG, Drasche téglagyárak, a sörgyárak, az édesipar, a sertéstelepek, a textilgyárak és üzemek. S ezek csak a nagyobbak. Persze mindez mára már füstté vált, a gyárkéményeket lerobbantották, az üzemek, telepek és csarnokok többségét bezárták vagy ledózerolták. A maradékot felélte a privatizáció és a többit hóna alá csapta a globalizáció. Csoda, hogy az ipari monstrumok mellett mégis a legnagyobb zöldfelületekkel, parkokkal bír a fővárosban. A település régi központjából a hatvanas-hetvenes évek bontási-átalakítási láza után csak morzsák maradtak, megborult a városszerkezet. Kőrösi Csoma csak forgat ná a fejét a csodálkozástól, mint a Csomolungma magas csúcsai között. A Casino, a Munkás mozi és a Makkhetes söröző az apró házakkal együtt eltűnt, de látnivaló akad még bőven a Liget tér környékén is. (Mondjuk az „új” Kőbányai mozi is már ATV.) Mindenekelőtt Lechner Ödön gyö nyörű Szent László temploma – és a gimnázium –, amire minden európai városban büszkék lennének. Meg azután a Városháza, a Martinovics téri Tűzoltó Múzeum, a sörgyári üzemi épületek, a kőfejtés után felhagyott fantasztikus földalatti pincerendszerek, néhány megmaradt gusztusos polgárház a Füzér utcában, a Conti kápolna, a Csősztorony és a Cserkesz utcai szecessziós, valamikori zsinagóga, ma Mindenki temploma. Egyszer, régen még a metró is majdnem erre tévedt, de aztán gyorsan meggondolta magát. – Kár, nagy kár, hogy elmaradt felőlünk a vakondokszállító – mondogatták a Kőbánya-alsó restijében könyöklő lámpagyári munkások, és bánatukban legurítottak néhány korsó világost. ● Sebestyén László camera obscura felvétele
