Budapest, 2016. (39. évfolyam)
9. szám, szeptember
BUDAPEST a városlakók folyóirata Pro Cultura Urbis díj 2007 XXXIX. évfolyam, 9. szám megjelenik minden hónap 15-én Alapítva: 1945 I–III. évfolyam: 1945-1947 szerkesztô: Némethy Károly, Lestyán Sándor IV–XXVI. évfolyam, 1966-1988 szerkesztô: Mesterházi Lajos, Fekete Gyula, Vargha Balázs, Jávor Ottó, Szabó János Fôszerkesztô: Buza Péter Olvasószerkesztô: Saly Noémi Szerkesztôbizottság: Angelus Róbert, Buza Péter, Csontó Sándor, Hidvégi Violetta, Kirschner Péter, Mezei Gábor, N. Kósa Judit, Saly Noémi, Sándor P. Tibor (archív fotó), Sebestyén László (fotó), Török András (Simplicissimus Budapestje), Zeke Gyula Facebook oldalunk szerkesztője: Vadász Ágnes A szerkesztés mûhelye a Nagy Budapest Törzsasztal A szerkesztôség levelezési címe: 1054 Budapest, Honvéd utca 3. E-mail: budapestfolyoirat@summa-artium.hu Honlap: www.budapestfolyoirat.hu Kiadja Summa Artium Nonprofit Kft. Felelős kiadó: Török András 1054 Budapest, Honvéd utca 3. Telefon: 318-3938, fax: 318-3938 Lapigazgató Szűcs Andrea A BUDAPEST partnere a Városháza Kiadó Kiadóvezető: Csomós Miklós Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár 1088 Budapest, Szabó Ervin tér 1. Telefon: 411-5000 Terjesztés: HÍRVILÁG Press Kft. Telefon és fax: 411-0491 hirvilag.press@hirvilagpress.com A folyóirat megjelenését az NKA támogatja Tördelés: Görög Gábor Nyomdai munka: Pharma Press® Kft. 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121. telefon: 577-6300, fax: 323-0103 ISSN: 1785-590x Nyilvántartási szám: 2.2.4/237/2004 A borítón: Vauuú... micsoda nap! (6. oldal) A hátsó borítón: Bagolyröpte Pest felett (2. oldal) BUDAPEST 2016 szeptember BUDAPEST csupa kellemetlen meglepetés! Persze, ha alaposabban végig gondoljuk a dolgot, tulajdonképpen nincs okunk ezen sem meghökkenni. A váratlan itt nagyon is várható. Életünk természetrajzának integráns része. Létének régóta kísértő sajátossága. Történelmünk ránk büdösödött záloga. Messzebbről közelítve – ha az okokat keressük – azonnal eszünkbe juthat: ahogy az országot, úgy fővárosát is Európa határvidékén dobálja ezer éve már a Kelet és Nyugat tektonikus lemezeinek folytonos mozgása. Hol ide, hol oda billentve nemzeti civilizációnk minőségét. Igyekezetünk fáradékony, szervezettségünk, célkövetésünk délibábos, szorgalmunk, figyelmünk, mindennapi tehetségünk – viszonyunk munkához, feladathoz – gyér és labilis. Ha persze felgerjed szittya vérünk, behunyt szemmel hirdetjük mindennek az ellenkezőjét. Leordítva egymás fejét is. Jóízűen. Ezt nevezzük aztán politikának. Friss eset. Felújították a Bartók Béla utat. Még ugyan nem adták át végleg a rövidtávú jövőnek (mifelénk egy ilyen beavatkozás érvényességének időtartama bántóan rövid – ld. fentebb), de már jól látszanak a tektonikai törésvonalak. Meg a világunkat rengető lökéshullámok fenyegetett célpontjai. Egy közülük, hogy miért térkövezik a megállósziget komplexumok eredetileg zöldnek szánt szakaszait. Ezt kéri számon a városvezetés politikai ellenzéke a politikus városvezetésen. Nem vitás, szerte Európában, még középtájon is, sőt, ott, ahol a mienkénél sokkal zordabbak az éghajlati viszonyok, szerencsés divatnak számít már több évtizede, hogy akár a villamos pályatest némely felületeit fűmaggal vetik be, élettel színezve a technikát. Jó néhány esztendeje a várostervezés magyar iskoláiban is megjelent ez a tartalmát tekintve barátságos törekvés. Útjainkon az épített elemeket kísérő zöld felületek területe exponenciálisan gyarapodik. De ha igyekezetünk fáradékony, szervezettségünk gyér, szorgalmunk legfeljebb közepes, munkánk tisztességes elvégzéséhez kevés a tehetségünk, talán mégis inkább a térkövezést kellene választanunk. Mindig. Mert az ápol és eltakar. Elfedi, elrejti örök nemzeti deficitünket. Hogy nagyhangú önünneplésünknek csak kivételes pillanatokban s korszakokban van – némi – alapja. Ha pedig nem térkövezünk, azonnal feltűnik mindenkinek, mire is vagyunk (nem vagyunk) képesek. Nézzék csak meg ezt a szeptember elején készült felvételt a 3-as, a 69-es villamos, az 5-ös busz egyik zuglói (Laky Adolf utcai megállójáról), annak építményeiről. Meg a felmagzott, szinte átláthatatlanul burjánzó fű- s gyomerdőről. Dolgozni csak pontosan, szépen... De ha erre képtelenek vagyunk? Akkor bizony a józan döntés: térkövezni! Abból nem lehet nagy baj (lehet, de ennyire biztosan nem látszik majd). Ha a gúny ízeit érzik az utóbbi mondatokban, sikerült pontosan megfogalmaznunk, mit gondolunk. De nem a köveztetők s nem az őket ostorozók árválkodnak a célkeresztben. Rezignált flagellánsok, mi, a tükörbe néző s magunkat is röstellő budapesti polgárok mutattuk meg csupán újra – s ki tudja hányadszor már –, milyen város (is) BUDAPEST fotó: Sebestyén László
