Budapest, 2016. (39. évfolyam)
8. szám, augusztus - Somogyi Krisztina: Műterem közösségi szemlélettel
BUDAPEST 2016 augusztus 22 Az oldalt szerkesztette a Budapesti Építész Kamara humanizálása. Szerintem ez olyan jól sikerült, hogy végül még is minőségi fordulatot vett a tér. Átlényegült. Ha visszagondolunk arra, hogy régen a Moszkva téren gyakorlatilag vasúti vágányokra jöttek be a villamosok és azok között botladoztak a gyalogosok, érezhető a különbség. FT: A mi elképzelésünkben a téren a gya logosoké a főszerep. Bár ez egy átszálló csomópont, ahol napi szinten több mint 200 ezer ember halad át, mégis volt bennünk egy vágy, hogy más funkcióknak is találjunk ott helyet. Nem volt könnyű: részletes utasszámlálási adatok álltak a rendelkezésre, hogy mely átszállási irányokba hány ember, milyen eloszlásban halad a nap folyamán. Ez kirajzol egy nagyon kemény struktúrát. HR: Elfogadtuk ennek a prioritását, de az adottságként kapott vágányháromszögön belül kialakítottunk egy tiszta belső térrészt, amely teljesen védett, szabad gyalogos terület, ahol akár a gyerekek is szaladgálhatnak. A perontetők, az új lépcsős terasz, maga a régi legyező épület jelölik ki ezt a belső, védett zónát. Ezt övezi egy második zóna, ami az autóforgalomig tart, végül jön a külső zóna, a határoló tömbök gyalogos felülete. – A növényekről hogyan gondolkodtatok? HR: Végig érzékelhető volt az a laikus el várás, hogy legyen park a Széll Kálmán tér. De nem ez ott a valóság: ismétlem, hogy 200 ezer ember megy át rajta. Ez egy közlekedő tér. Ennek ellenére a növényzet kérdése nagyon fontos volt számunkra, Szakács Barnabás tájépítésszel dolgoz tunk együtt. A kitaposási modell segítségével terveztük a teret, fontos volt, hogy a legnagyobb csapásirányba ne kerüljenek nagy zöld foltok, mert a pihenőzónák nem zavarhatják a tömegek áramlását. FZS: A zöldfelület nagysága nem az egyet len fontos kérdés, a fák telepítése talán lényegibb, mert árnyat, jó levegőt a fa lombja ad, nem a fű. Ahova lehetett, ültettünk. Most még picikék, sajnos néhány el is száradt, de pár év múlva majd komoly nagy fák lesznek belőlük. Meghatározó élményem volt, hogy mennyire komplex akár egy-egy fának a kérdése is, a laikusok számára elképzelhetetlen, hogy mennyire sokszereplős egy köztér-felújítás. Evidens, hogy legyen minél több fa, de az adottságok nem jók. Rengeteg közmű megy keresztül a téren, amelyeknek a védőtávolságát be kell tartani. Drasztikusan lecsökken a terület, ahova ültetni lehetett. A villamosvezetőt sem zavarhatja a fa az útvonal belátásában. A felső vezetékekre sem nőhetnek rá a fa ágai. A fa útban lehet a gyalogos közlekedésnek is. Amikor a különböző szempontokat egymásra vetíti az ember, hirtelen elfogy a hely. – A Margit körúton viszont lett egy komoly fasor, a járda is sokkal szélesebbnek tűnik. A térfal előtti rész jellege alapvetően fog megváltozni. FT: Tényleg nagyon szép része lett a tér nek a Margit körúti rész, a fasorok majd 20 méteresre nőnek. Elsőként nem is szoliter fákra, hanem hármas facsoportokra gondoltunk, de ezt végül nem sikerült megvalósítani. Pedig a fák viszonylag közel ültetve még erősebb zöld tömeget tudtak volna képviselni. Ettől azonban megijedtek az itthoni parkfenntartók. A fasor nemcsak elválasztja a kétirányú forgalmat, hanem Két ikonikus, a kollektív emlékezet számára fontos elem: a felújított, legyezőnek nevezett állomásépület és egy új óra a régi helyén
