Budapest, 2016. (39. évfolyam)
8. szám, augusztus - Buza Péter: Kastély Rákos mezején
BUDAPEST 2016 augusztus 4 között szőlőfürtökkel díszíttette a falat az egykori építtető. A legfrissebb szondázás – amit a véletlen tett lehetővé az emeleten – arról árulkodik, hogy ott is volt barokk freskódísz. Ami egy időben készült a földszintivel. Újabb bizonyítékaként annak, hogy emeletes házként lakta, használta a 18. század első harmadától – 1720–30 között épülhetett – báró Szeleczky. A földszinti, sajnos csak szondázó jellegű falkutatást végző Gyöpös Miklós feltételezi, hogy ez a díszítőfestés mindkét termet beborította. Mindez azt is valószínűsíti, hogy sokkal több okkal nevezhetjük a ma itt álló és a műemlékes szakirodalomban „Festetics-vadász kastélyként” emlegetett füvészkerti központi épületet nem így, hanem Szeleczky-kastélynak. Új gazdája csupán némi homlokzatátalakítással, majd az 1830-as években a hangsúlyos középrizalit (s benne a reprezentatív csigalépcsőtér) hozzáépítésével járult hozzá mai képének kialakulásához. A művészettörténeti szakirodalom, elsősorban Zádor Anna publikált kutatásaira alapozva, ma azt vallja, hogy az itt álló, 1802–3-ban (fel- és át-) épült vadászkastélyt Pollack Mihály tervezte, akinek ifjan ez volt az egyik első jelentős pesti munkája. Nos, a fenti adatok egyértelművé teszik, hogy Pollacknak nem sok köze lehetett ehhez a házhoz. Csak a mai keleti homlokzat képét uraló középrizalitot kapcsolhatjuk Festetics tulajdonlásához. A báró örökösei (Szeleczky Márton 1747-ben halt meg) a barokk házat jó karban tartották, talán ők maguk is használták az épületet, hogy időnként bizonyíthatóan átengedjék a Rákos mezején zajló hadgyakorlatokra kilátogató királyi személyek meg a kíséretük számára. Mint arról a többedszer hivatkozott májusi cikkemben beszámoltam, a Meteor Búvárklub Horváth Győző vezette csapata támo gatásával nagyjából egy esztendeje falkutatás jellegű feltáró munkákat végeztünk az egyetemi Füvészkert igazgatósági épületében. Gyakorlatilag kizárólag annak a főpince melletti régi pince(?)ágában, a kastély legrégebben épült részében. Régészeti módszerek alkalmazására nem volt jogosultságunk. A jó hír az, hogy az épület s az intézmény gazdája, az ELTE, alapozva az itt leírtakra, érdemesnek látja s tervezi is, hogy ezeket a módszereket is bevetve tovább vizsgálja a ház épített múltját. A régészeken a sor Bontást s komolyabb, a régészeti rétege(ke)t is érintő feltárást nem végeztünk, de már a sitt réteg eltávolítása, a falkutatás mértékét meg nem haladó kisebb beavatkozások (és az épület leírásának adatai) is egyértelműen bizonyítják, hogy a háznak nem két, hanem három építési periódusát különböztethetjük meg. Kettőt ismerünk. Szeleczkyét és Festeticsét. (Volt ugyan egy újabb is, 1848-ban költözött be ide az egyetem botanikuskertje, de a házon csak jelentéktelen átalakításokat végeztek.) Szeleczky épületének szerves és fontos része volt a hatalmas, az épület közepe alatt fekvő pince, amelynek lejárata a Barth metszeten (forrás: Fővárosi Képtár – Kiscelli Múzeum) jól látható módon, a ház keleti homlokzatán nyílt. Innen valószínűleg falépcső vezetett abba a fogadótérbe, amelyből egy barokk kőkeretes ajtón át lehetett belépni magába a pincébe. Ma ebbe a fogadótérbe torkollik az eddig tárgyalt egyik építési periódushoz sem kapcsolható régi pince(?)ág. Ennek eredeti bejárata(?) a régi keleti főfalon nyílt. Küszöbe a mai terepszint alatt mintegy három méterrel azonosítható. Ezt az ágat tulajdonképpen Festetics alakíttatta át pincévé (ezért a kérdőjelek), amikor a keleti homlokzaton nyíló pincelejárat elé felépíttette a hangsúlyos középrizalitot a lépcsőzettel, amely új bejáratot nyitott a nagypincéhez, annak középvonalán. S annak ellenére, hogy így alakította át a megközelítés épített irányát, az itt talált, durván megbontott keleti főfal vagy annak alapjául szolgáló nyílást bejárattá rendezte át (azaz a pincekomplexumnak a lépcsőtérből az alapfalon is keletkezett bejárata). Ezzel egy menetben az itt talált régi falat téglapótlással kijavította, azzal párhuzamosan falat emelt, boltozatot alakított ki az addig felül nyitott falköz felett, s a fogadótér átalakításával ezt a traktust is bekapcsolta a pincerendszerbe. Hogy ez és ekkor történt, azt bizonyítják a javításra és az áttörés kifalazására hasz-A Szeleczky pince (az átjárótól balra fekszik) és az épület legrégebbi, pinceággá alakított szakaszának közös fogadópontja, szemben velünk a boltíves fogadótér 1800-as évek elején épített fala: áttörése mögött jól látszik az első periódus kváderfala, egy középkorinak feltételezett kváder közfal A téglákkal javított ősi kváderfal a Festetics kialakíttatta új pinceágban A régi folyóág medrének szintjére alapozták az itt álló első épületet. A dúcolás felett a Szeleczky kastély alapteste látszik. Homokkal töltötték fel 1730 körül a romok közti teret. Ez a képlet a homok eltávolítása után vált világossá fotók: Sebestyén László
