Budapest, 2016. (39. évfolyam)
7. szám, július - Csont nélkül - Csordás Lajos: Lemezborítók
46 BUDAPEST 2016 július CSONT NÉLKÜL – Elek Lenke csonttányér-kiállítása kortárs reflexiókkal kiegészítve Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 2016. augusztus 7-ig LEMEZBORÍTÓK – Erotikától a politikáig Csordás Lajos A római és középkori főúri udvarokban a csontokat az asztal alá dobálták, a kutyák pedig rögtön elropogtatták azokat, miközben a jóllakott gazdák a tóga vagy az asztalterítő szélébe törölték a szájukat. A nagy csarnokokban való közös étkezést idővel felváltotta az intimebb környezetben, családi körben való falatozás; a tányérokat, fedeles tálakat és mártásos csészéket pedig további változatos formájú és funkciójú darabok egészítették ki az ebéd-, illetve vacsoraszerviz részeként. Az ónkupát és a súlyos kerámiatálat felváltotta az üvegpohár, a kínai import eredményeképpen a filigrán porcelán, az abrosz mellett megjelent a damasztszalvéta, a csont számára pedig külön félhold vagy kifli alakú tányérka szolgált. A csonttányér tehát nem csontból készül, hanem csontnak: porcelánból, üvegből, fémből, kerámiából, fajanszból gyártják elvétve ma is. Elek Lenke csonttányér-gyűjteményét Hitka Viktória és Lublóy Zoltán kortárs reflexiói egészí tik ki. ● www.mkvm.hu A francia Recontres d’Arles fotófesztivál válogatásában érkezett Budapestre, a Capa Központba a Total Records – Lemezborítók: fotográfia és zene című kiállítás, amely mintegy négyszáz lemezborítón illusztrálja a könnyűzene, pontosabban a hanglemez és fotográfia találkozását. A válogatás francia és német magángyűjtők kollekcióiból állt össze, és úgy kell néznünk az egészet, hogy koránt sem a téma teljes áttekintését kapjuk. Csak példákat arra, hogy zenék és képek együtt égtek be a 20. század emlékezetébe újszerűségükkel, erotikájukkal vagy politikai üzeneteikkel. Ilyen beégett emlék a Beatles utolsó lemezének, az 1969-ben megjelent Abbey Road című albumnak a borítója, amelyen az látható, hogy a zenekar tagjai a lemezstúdió előtti zebrán sétálnak át. A jelenet, Iain Macmillan felvétele később egész sor követőt ihletett meg. A Red Hot Chili Peppers zenészei ugyanazon a gyalogátkelőn gyalogoltak át 1988-ban, meztelenül. Beleégett az emlékekbe a Rolling Stones jó néhány fotó alapú lemezborítója is. Leginkább talán a Sticky Fingers. Az Andy Warhol fényképezte és tervezte 1971-es lemezborító egy szűk nadrágban duzzadó férfiágyékot ábrázol. Warhol néhány évvel korábban a Velvet Underground lemezén még egyszerűen csak egy sárga banánt jelenített meg. A Rolling Stonesnak egyébként több lemezen is dolgozott a pop art mestere, csakúgy mint Paul Anká nak, Aretha Franklin nak, Diana Ross nak vagy John Len nonnak. A Stones 1977-es Love you live koncertlemezén egy átszínezett Jagger képet látunk. Állítólag a zenész belefirkált a kép be, s ezért Warhol véglegesen megharagudott. Egyetlen magyar vonatkozást láttunk, Rickie Lee Jones 1981-es lemeze Brassai egy régi fotóját használja a borítóján: egy párizsi éjszakai jelenetet. Erotikában valószínűleg Robert Mapplethorpe engedte meg magának a legtöbbet. A Rolling Stones Anybody Seen My Baby? című lemezének nem hivatalos kiadásán egy anakonda méretű fallosszal örvendeztette meg a zenerajongókat. A később AIDS-ben elhunyt, vagabund és homoszexuális fotóművész egyik legjobb barátja volt a rock and roll énekesnő Patti Smith . Természetesen neki is készített borítót. Kevésbé botrányosat. Az erotikával persze együtt járt a cenzúra. Ma már viccesnek tűnik kissé, hogy a Papas and Mamas 1960-as lemezének borítóképét azért kellett megvágni, mert első kiadásban nyíltan ábrázolt egy vécécsészét. John Lennon és Yoko Ono 1968-ban kiadott Unfinished Music című albumára pedig, amelynek elő és hátlapján a pár meztelen képe látható, az amerikai forgalmazásban barna papírtokot kellett húzni. A legmenőbb együttesek gyakran kértek fel világhírű képzőművészeket, fotósokat a lemezképük elkészítésére. Így láthatunk Jeff Koons, Damien Hirst, Robert Rauschenberg alkotta borítókat csakúgy mint a fotós Helmut Newton tól vagy Cindy Sherman tól. Voltak művészek, akik hosszú évtizedekre eljegyezték magukat a műfajjal, mint Lee Friedlander , aki remek jazzborítók sorát készítette, Richard Avedon , aki sokat dolgozott a Beatlessel vagy Jean Baptiste Mondino , aki a kiállítás plakátjául szolgáló mez telen Prince fotót alkotta. Jean Paul Goude megteremtette Grace Jones emberen túli szépségű karakterét, Lucien Clergue pedig annyira egy húron pendült Manitas de Platá val, a flamenco gitár cigány származású zsenijével, hogy tíz nappal annak elhunyta után maga is meghalt. ● Capa Központ, 2016. június 16. – október 2.
