Budapest, 2016. (39. évfolyam)
7. szám, július - Horváth Júlia Borbála: DÉL - Vibróvirtuóz
BUDAPEST 2016 július 8 Hétfőn reggel öt órakor a munkás már a mikrobuszban ül. A busz kicsi is, fülledt is, de Pestről küldi a tulaj, vagyis a cég, és finnyáskodás helyett örülni lehetne, hogy nem a vonaton zötykölődnek az emberek. Szabolcs megye alaphangon kétszázötven kilométer Budapesttől, akárhogy számoljuk, az interhisztivel is közel háromórás út. Legkésőbb fél nyolckor munkakezdés, szövegre olyankor már nincs idő, útközben kibeszélgethették, de leginkább kialhatták magukat a fiúk. Egy fokkal simultabbak az arcok, mint péntek délután, amikor jó hétvégét kívánnak egymásnak, aztán megy mindenki, amerre lát; legtöbben a privát hakniba, vagyis fusiba, kedveském, nálunk még az a vaker járja... – igazít finoman a brigádvezető, elvégre változatos stílus az övé, azáltal nyeri el a pályázatokat. Fontos az indoklás, hogy munkát kapok, és munkát adok a vidéki embereknek... Érkezés után a tagok kipakolják a tisztára mosott szerszámokat, de pár óra elteltével újból rájuk rakódik a szürke háló, füstből, bitumenből és gondolatokból. Közben van idő elmélkedni, gépiesen mozog a kar, rakja a lapátot, az egyszerre mozdítandó adag átlagosan tíz-tizenöt kiló. Dani, a hőálló ba kancsot húzd fel, hallod, odaragadsz az úthoz... – mosolyognak a kartársak: kezdő a gyerek, de nagyon akar... – Mindannyian átélték már, milyen az, amikor nem ereszt a forró aszfalt, rossz esetben leválik a cipő talpa, jobb esetben kiabál otthon az asszony, hogy a szőnyegen fekete lábnyomokat talál; bárcsak kiabálna most is, de ő marad otthon, a háztájiban... – Otthon? Másfél- két nap, a röpke vasárnappal együtt, ha túlóra adódik hétvégére, akkor nem érdemes hazamenni Szabolcsba, a kétszázötvenesbe. Este beesik az ember a munkásszállóra, aztán szpatty ; aki még legénysorban van, annak nincs veszteni valója. Az ismerősökkel, rokonokkal munka közben is találkozhat, nem ritka eset, hogy aszfaltozó- dinasztiák kerülnek ki egy-egy faluból. Az unokahúgom is jönne, azt mondta, felér ő két lusta fiúval is, csak a haját félti a büdös Vibróvirtuóz szöveg: Horváth Júlia Borbála, fotó: Sebestyén László Nyár az útépítések évszaka, a csúcsforgalomban mindenki ingerült: az autós türelmetlen, a munkás izzad – és fordítva. Persze hogy meleg van, persze hogy sietős, és szorít a határidő: ha nincs kész, kész a dugó. A munkaerővel érdemes jól bánni, mert a siker nagyrészt rajtuk múlik. A főnök sohasem lazíthat, éberen figyel, és egyszerre több vasat (lapátot) tart a tűzben (bitumenben). Öcsi nélkül ő is nehezen boldogulna. DÉL
