Budapest, 2016. (39. évfolyam)
7. szám, július - Buza Péter: Az Illés-kút ünnepe
BUDAPEST 2016 július 6 Illés-kútnak nevezi a város irodalma, holott forrás. S mint ilyen, az egyetlen (volt) Pesten. Százezer évek óta tört föl a szarmata mészkőpaplan alól, amely a lajtaival együtt magas dombot alkot Kőbányán. A pesti szerbek, akiknek népes közössége a 15. század óta megtelepült a városban, felfedezték, elnevezték és szent helyükként használták rituális víz- és búzaszentelési ceremóniájuk során Illés napján, az ortodox naptár szerint augusztus 2-án. Amikor a katonai kincstár – az 1820-as évek végén – megvásárolta az Orczy kertet, hogy itt, a híres park közvetlen szomszédságában építse fel katonai nevelőintézetét, az akkor már egy emberöltő óta klasszicista kútházzal védett és felmagasztosított rétegforrásra is rátette a kezét. Pest egy ideig megpróbálta megőrizni a látszatot, szerződéseiben rendre kikötötte, hogy a vizéhez való hozzáférést mindenképpen biztosítani kell a közönség számára, de az 1870-es évekre végleg lezárult az Illyna Voda karrierjének az 1600-as évek végétől dokumentálható korszaka. A forrást már az 1830-as évek végére kerítése mögé zárta az Akadémia: akkortól a kőfalra erősített öntöttvas csorgón át juthattak a pestiek a híres nedűhöz, de amikortól kiépült a város vízvezeték-rendszere, elvesztette közszolgálati jelentőségét is. Nagyjából ugyanekkor a kútház épületét is a földdel tették egyenlővé, s mire a modern időkig érünk a történetben, már az emléke is elhalványul, hogy éppen ott volt, s létezett századokon át, ahol 1985-ben a szerző verbuválta csapat megtalálta. Olyan akció volt a felkutatása és aztán az épület rekonstrukciója, amilyenre kevés példát találni a közelebbi századok gyakorlatában. Magánkezdeményezés, civil támogatás és hivatalos segítség. Ideális képlet. Miközben persze semmi se történt s zajlott olyan gördülékenyen, ahogy ez a három elem a fenti mondatban egymáshoz simul. A levéltári, könyvtári kutatómunkát 1983-ban kezdtem el, s 1984-re már térképre is rajzolhattam, hol kell megpróbálnunk ásóra kapva belenézni a földbe. Munkás kezekkel sietett segítségemre Horváth Győző és a Meteor Búvárklub (akkor még KPVDSZ Vörös Meteor Természetbarát Egyesület Búvár Szakosztály). Elsőre eltévedtünk az adatok értelmezésében, de a második nekifutásra megtaláltuk a kútház falmaradványait, az egykori Huszár, később Tüzér udvar helyén, az akkor még működő Alfa mozi és a szomszédos tüdőgondozó között fekvő elgazosodott senkiföldjén. A csonkot beboltozták, magát a forrásfoglalást – a kőcikkelyekkel körített kutat, amely a mészkőpaplan vízadó felületébe megy át – nem érintette a „felszámolás”. A boltívet áttörve a kézilámpa fényénél azonnal megcsillant a környező fák sápadt gyökereivel beszőtt víztükör. Az élő Illés-kút. 1985. október 26-án 11 óra 05 perckor. A teljes feltárás ahogy akkor mondták, társadalmi munkában, Horváth Győző és Az Illés-kút ünnepe Buza Péter Augusztus 21-én, vasárnap ünnepli Budapest és szerb közössége Illés kútja rekonstruált épületének huszonöt esztendővel ezelőtt történt avatását. A hely a történelmi időkben, egészen a 19. század második feléig az Illés napi víz- és terményszentelési szertartások liturgikus helyszíne volt, s hosszú szünet után, 1991 óta ismét az. De most, az ünnepi alkalommal többet is mutat, nem csak a nemzetiségnek, de az egész városnak is. Zenéjével, táncaival, kórusprodukcióival azt is, hogy itt él Pesten s az országban egy aktív közösség, őrzi hagyományait, a közös világot, ahol mindnyájan élünk. A kútház egy 1803-ban készült metszeten A feltárás eljut a kútház faláig
