Budapest, 2016. (39. évfolyam)
6. szám, június - Csontó Sándor: TERESEDÉS - Minőségi terepen
BUDAPEST 2016 június 15 őrizgetett. Ígéretet tettem, hogy szerzek neki hasonlót, amit első olaszországi utam alkalmával Padovában meg is vettem. Igaz, ez már aranyozva volt. Megvehettem volna a Pasaréti Páduai Szent Antal Plébániatemplomban is, a szegények védőszentjének ajánlott modern magyar építészet ikonikus alkotásánál, itt a téren. De akkor még fogalmam se volt a helynévről. Egyszer, régen a Magas Taxon jóval innen, de még a Nagy-Kopasznál is közelebb, a Látó-hegy lábánál terült el a Disznórét és a Zsírdomb. E mesebeli magyar táj kissé alpári megnevezését 1847 júniusában Buda város tanácsa Döbren tei Gábor „keresztapa” javaslatára jóin dulatúan és egyhangúan Pasarétre keresztelte. Működött a frakciófegyelem, pedig az agresszív iszlám migránshullám már 160 éve elapadt. Jó döntés volt, hiszen Pasarét Köztársaság azóta is virul és gyarapodik Budapest kebelében. Jelentős szerepet játszanak ebben Rima nóczy Gyula szakrális épületei, melyek jól passzolnak a presztízs-villák és nyaralók világához, s harmonikus kiegészítője a buszforduló íves tömbje, melyet szintén ő jegyzett. Fölénk magasodik és közben magához emel a 64 méter magas campanile, csak még mi nem nőttünk fel hozzád, Istenem, bár kapaszkodunk nagyon! A szimpatikus szentek, Ferenc és Antal domborművű duója a homlokzatról inti több szerénységre és kevesebb szegénységre az arra járókat. És fogadkoznak is! A józsefvárosi konyhaszobák kesernyés-sós párlata után teli tüdőből szívjuk magunkba a friss levegőt, a pasaréti polgári parfüm édeskés odőrjét. Megmerítkezünk a pompás, dúsan zöldellő halmazok páratlan tárlatában. Alig karnyújtásnyira vannak, kerekek, lankásak és hegyesek, telehintve a Bauhaust többnyire csak mímelő kubusokkal. Bár közülük bármelyiket magunkénak tudhatnánk! A templom és a rendház előtti kis cserjésben lapos emlékkő emlékezik Steinweg Rudolf müncheni autóversenyző halálára. Ezen egy újabb, Szent István örökségét hirdető, angyalos-címeres, szép faragvány található – amelynek a feliratát a növényzet mára teljesen eltakarta. A közelmúltban igényesen megújított buszvégállomáson, a megszűnt trafik mellett árulta évekig virágcsokrait és saját kiadású versesköteteit a környék által kedvelt Patz Béláné, Aranka néni. Az épület egyik végében a kezdetek óta gyógyszertár, másikban új vendéglátóhely van, ahol Veuve Clicquot pezsgőt szopogatnak a chilis tigrisrák mellé. Mindenki azzal gyógyítja magát, amire telik. A környéket és környékbelieket ábrázoló fotómontázson Várkonyi Zol tánt is felismerhetjük kutyasétáltatás közben. Büszkén viselte a budai polgár címet többek között, Bartók Béla, Örkény István, Szerb Antal, Váncza József (sütő por!), Déry Tibor, Kálmán György is. A Hollósy cukiért érdemes messzebbről is idezarándokolni. A körforgalomban önfeledten kanyarognak többször is körbe-körbe a templomból kilépő friss házasok, mint annak idején Piroskáék. A tér közepén szelíd tekintettel követi őket Szűz Mária bronz szobra, karján a kis Jézussal. „Virágoskert vala híres Pannónia...” – fut körben a szobor alatti kútkáván a felirat. Nem csak vala, hanem leszen is! Bizakodjunk! ● Sebestyén László camera obscura felvétele
