Budapest, 2016. (39. évfolyam)

6. szám, június - Somogyi Krisztina: LAKÓTELEP - Az építészet által újra megszólítva

BUDAPEST 2016 június 11 Az oldalt szerkesztette a Budapesti Építész Kamara – A hőszigetelés tényleg nagyon fontos: a még gazdaságosan föl­rakható hőszigetelés 14–16 centi vastag, ezzel nyolcvan százalékos energia-megtakarítás érhető el. Igaza van abban, hogy elég nagy kakofónia jellemzi a homlokzat-felújításokat. Újpalotán a Tervta­nács nem csak az egyedi épület színezési tervét vizsgálja, hanem a környezetével együtt értékeli azt, mert az összkép is fontos. Óriásiak a méretek. A szürke, egynemű panelvilággal szemben az üdeséget nem feltétlenül vibráló felületekkel szükséges megol­dani. Két visszafogott megjelenésű épülettel is nyertünk színezé­si pályázaton, a szakma pozitív visszajelzésének nagyon örülök. – A Zsókavári utcai szakorvosi rendelőintézet felújítása is közismert az építészeti szaksajtóban. Madzin Attila és Hi­dasnémeti Máté a tartószerkezetig mindent visszabontatott. Az eredeti építészeti felvetésnek (Callmeyer Ferenc, 1972) nem ellentmondó, de kortárs építészeti homlokzatképzés meg­nyugtató. A belső világ, így a térképzés és felületkialakítás különösen izgalmas. A látvány alapján úgy tűnik, a rende­lőintézetnek a működési szemlélete is más. – Polgármesterként egy nyertes hőszigetelési pályázattal együtt örököltem meg a rendelőt. Bejártuk a helyet. Nem volt nehéz el­képzelni, ahogyan ül a beteg a megvilágítatlan középfolyosón, várakozik és fél. Ennek nem szabad így lennie. Drasztikus be­avatkozásra volt szükség. Az újratervezésbe bevontuk az orvo­sokat. A közösségi terek kikerültek a homlokzatra, az orvos-be­teg kapcsolat átértékelődött. A működés koreográfiájából indult ki a tervezés. Beérkezik egy kismama a síró, beteg gyermekével, mi történjen vele? Kell ott legyen valaki, aki köszönti őt, meg­nyugtatja és megérti, mi a gond. Ha a helyzet sürgős, bemegy az orvoshoz kérni, hogy a gyereket vegyék előre. Ha csak tájé­koztatásra van szükség, azonnal megadja. Az elképzelés legelső ellenzői az orvosok voltak, sokáig nem értettük az okát. Aztán kiderült, hogy nem megoldott a beteget tájékoztató ember fize­tése. Az önkormányzat ezt átvállalta, hiszen ezen az egy szemé­lyen megbukott volna egy teljesen újszerű orvos-beteg kapcso­lat. Ma az orvosnak védett folyosója lett, ahol a beteg nem töri rá az ajtót, mert a betegirányító kézben tartja az eseményeket. Újdonságként praxisközösségek kialakítását kértük, mert nem jó, ha a háziorvosok atomizáltak, egymással sincsenek kapcso­latban. Az építészek létrehoztak egy kis közös étkezési lehető­séget, ahol az éppen ügyelők találkozhatnak. Szép eredménye a közösségi létnek, hogy a házi gyerekorvosok összeadták az eszközvásárlási pénzt, vettek egy nagy tudású ujjbegy-vérvételi készüléket. A síró csecsemőt már nem kell elvinni a járóbeteg szakrendelés laborjába, a vizsgálatot azonnal el tudják végezni. Számos közösségi eseményt is szerveznek, az épület hatékonyan támogatja az új működést. A térszervezés, a bútorok, a felületek kialakítása együttesen ér el hatást. – Szintén fontos építészeti alkotás a Kruppa Gábor Ybl-dí­jas építész által tervezett Salkaházi Sára templom. Az épí­tész mesélte, hogy a lakótelepet tervező Tenke Tibor éppen a templom helyén állította fel azt a barakkot, ahonnan irányí­totta az építkezést. A kisvárosi és paneles övezet határán, bizonytalan helyszínen vált megnyugtató értékké a templom. A környező tízemeletes házaknál alacsonyabb, mégis uralja a helyet. Az elmúlt nyolc év elegendő volt-e ahhoz, hogy a kialakuljon a templom közössége? – A lakótelepekkel kapcsolatban számos tévhit él az emberek­ben, így azt gondolják, nincsen igényük sem a magas kultúrára, sem a vallásra. Ez egyszerűen tévedés. A Boldog Salkaházi Sára szociális testvér nevére felszentelt templom a hívő családokat természetes módon fogadta be. Én szabadegyetemeket szervezek itt, rendszeresen százötvenen-kétszázan jönnek. Meghívtunk egy musical-előadást is, amely Szent Erzsébetről szól, úgy gondo ­lom az előadásnak komoly üzenete van egy lakótelepen. Alkal­manként ötszázan jöttek el megnézni. Szép lassan kialakulnak a különböző indíttatású öntevékeny csoportok is. Említettem, hogy az elmúlt évtizedekben az emberek izoláltak maradtak itt. Sokan magányosak is. A hagyományos városban a társas kapcso­latok is jobban növekednek maguktól. Az összerakódó, ízesülő kapcsolatok hálózata az, amitől a város város lesz. A lakótele­pen ezzel szemben a lépcsőházban olykor inkább megvárják a következő liftet, hogy ne kelljen együtt utazni valakivel. A tár­sas kapcsolatok általában szűkre szabottak, és csökevényesek, nem teljesedik ki általa az élet. Ez a fő baj. Hiányzik az a fajta szálszövés, amitől elkezdene működni a közösség. Számos sze­replő bevonásával lehet csak ezen segíteni. Az átalakulás folya­mata lassú. Mint mondtam, a lakótelepen élők között nagy a bi­zalmatlanság. Reméljük, hogy a második, harmadik, negyedik javító szándékú beavatkozás majd magával hozza a helyiek po­zitív, aktívan közreműködő hozzáállását is. ● A Zsókavár utcai gyerekrendelő jól szervezett működéssel és barátságos tereivel fogadja az érkezőket. Terv: Madzin Attila és Hidasnémeti Máté fotó: Darabos György

Next

/
Oldalképek
Tartalom