Budapest, 2016. (39. évfolyam)
6. szám, június - Tosics Iván: VILÁG VÁROS - Rehabilitáció – krízis idején
BUDAPEST 2016 június 4 Budapestnek ma már akadnak olyan régi városrészei, ahol jó érzés sétálni, többé-kevésbé minden „rendben van”, a közterületeket, a házakat szépen felújították. A legtöbb ilyen hely – mint például az V. kerület egyes tömbjei vagy egyes budai negyedek – a lakásprivatizációnak, majd azt követően a tehetősebbek, középosztálybeliek beköltözésének, azaz jelentős lakosságcserének köszönheti ezt a reneszánszt. Van néhány példa a szegényebb városrészek megújulására is. Leginkább a józsefvárosi Magdolna negyedről (a Mátyás tér környékéről) mondható el ez, ahol részleges megújítás történt, nagyobb lakosságcsere nélkül, míg a középső-ferencvárosi terület (a körút és a Haller utca között, ld. BUDAPEST, 2009. augusztus: A belső városrészek) nagyobb részt piaci módon, jelentősebb lakosságcserével újult meg. A leromló városrészek átfogó megújítása nagyon költséges, rengeteg közpénzt követel, amennyiben el akarjuk kerülni a tehetősebbek beköltözését és az ott lakó szegényebbek teljes kiszorítását (ezt a folyamatot nevezik dzsentrifikációnak). Budapesten azért nem lehet sok példát találni az ilyen szociális szempontú városrehabilitációra, mert a lakáspolitikát a tömeges privatizáció határozta meg, ami után hazai közpénz nemigen akadt e házak térben koncentrált felújítása támogatására. Európa nyugati felén sokkal nagyobb a hagyománya az ilyen beavatkozásnak. A leromlott városrészekben a lakások jelentősebb része volt (és van még mindig) köztulajdonban. Sok országban profi, jól szervezett társaságok működtették ezt az állományt, szociális szempontokat is figyelembe véve, amikor a felújítás szóba került. Fontos szerepük volt a kiterjedt rehabilitációs támogatási szisztémáknak is, amelyek révén jelentős közpénz (nem kizárólag és nem is elsősorban EU-s források) jutottak a szegényebb negyedekre. A 90-es évek második felének pénzügyi krízise idején azonban az ilyen átfogó és szociális töltetű beavatkozásoknak a legtöbb feltétele megváltozott. Sokfelé megszűntek a rehabilitációs támogatási rendszerek, a várospolitika meggyengült. A megváltozott körülmények között új ötletekre volt szükség a korábbi átfogó, de költséges beavatkozások kiváltására. Az alábbiakban néhány innovatív nyugat-európai példát mutatunk be arra, mit lehet csinálni a szegényebb városrészekben, ha a közpénz kevesebb, vagy már éppen teljesen eltűnt. Rehabilitáció – krízis idején Tosics Iván VILÁG VÁROS Józsefváros, Magdolna negyed részleges felújítása – EU-s forrásokból Középső Ferencváros teljes átépülés/felújítás – jórészt piaci forrásokból
