Budapest, 2016. (39. évfolyam)
5. szám, május - Horváth Júlia Borbála: DÉL - Tűzoltó legyek vagy katona?
BUDAPEST 2016 május 27 A tűzoltótanulónak azonban meg kell küzdenie a felvételért. Az első rosta százötven kérdéses pszichológiai tesztből áll, utána próbaidő következik: az igazi tűz próba... – A kezdeti hat-hétszáz jelentke ző létszáma közben a tizedére csökken; már csak ötven-hatvanan állják a sarat. A következő fordulón kihullnak azok, akik előzőleg sportnak hitték az életmentést; rendszeres testedzés, pihentető éjszakákkal – gondolták ők. A végső lemorzsolódás a gyakorlati időre várható; hajnali kettőkor kigyullad a lámpa, megszólal a vijjogó, ez után százhúsz másodpercen belül azbesztbe öltözve, felszerelkezve el kell hagyni a laktanyát. Legyen vonulós tűzoltó, akinek nincs jobb dolga... – a kényesebbje e stá ciónál végleg feladja – annyi szép szakma van a világon... – és anya megnyugod hat; hiszi ő... A parancsnok sok mindent látott már pályafutása során, és kötelessége felkészíteni a jelöltet: egy-egy riasztásnál tizenöthúsz ember egyszerre mozdul, mindenki tudja a dolgát... ha súlyos esetnek ígérkezik, akkor a teljes szakasz kivonul, csak a híradós marad odabent... – mert soha nem tudni előre, mekkora a baj, és a helyszínen kiderül, kell-e erősítés a szomszéd kerületből. Előfordult, hogy egyszerű ku katűzhöz riasztottak, úgy tűnt, sima ügy, egy kis gyújtogatás, gondatlanság a beledobott cigarettacsikktől. De ötös fokozatú – a legmagasabb – tűz keletkezett belőle... Két szint kiégett a házból... – A fiatal kerek szemekkel hallgatja a történeteket, elnézi a cserzett arcokat és a gondos mosolyokat, akkor még dönthet, marad vagy megy. Az öregek nem bízzák a véletlenre, nekik sem mindegy, kivel dolgoznak együtt, és folytatódik az ismerkedés: Vannak érthetetlen esetek. Nemrég egy hatalmas forgalmú útszakasznál kamion ütközött villamossal, a sofőr kirepült a vezetőfülkéből, a kocsi elszabadult, és több autót összetört. De hogy a villamosvezető hogyan eshetett ki a kabinjából... rejtély. A filmekben valahogy másnak tűnt... – elmélkedik a felvételiző, itt szagok vannak, stressz és látvány, feszülten ropogtatja ujjait. A kollégák megszánják: ne aggódj, gyerek, ha azt csinálod, amit kell, nem lesz bajod... – persze, persze, már szinte együtt is a csapat, lazításként további kedvcsináló: évente lépcsőfutóversenyt rendeznek a tűzoltóknak, korábban a Népstadion tribünjére kellett felszaladni, maszkban, légző-palackkal a háton, s hogy ne legyen annyira könnyű , tizenkétkilós porral oltóval a kézben. Közben mérték az időt, a legjobbak két percen belül fölértek a tizenöt szint magasságú lépcsősoron. Na, végre valami életszerűség... – sóhajt a pályaválasztó, és visszagondol általános iskolai osztálytársaira, akik villanyszerelőnek, karosszérialakatosnak, cukrásznak és fogtechnikusnak tanultak nyolcadik után. Ne gondolja, hogy azok a foglalkozások nem járnak felelősséggel... – a tüzes kollégák folytatják a tesztelést: Rendkívül tűzveszélyes az elektromos hálózat zárlata, és az üzemanyagfolyás utáni robbanás... – Mi ez? Összeesküvés a kezdő ellen? És folytatják a tizenkét darab acetilén-tartály történetével, amelyeket mesterlövészek lőttek ki, nehogy rosszkor detonáljanak. A tűz okainak kivizsgálását tűzszerészek végzik, az indoklás a labor eredményekből derülhet ki... – Az oltójelölt hirtelen úgy érzi, inkább lenne főfoglalkozású hajléktalan, de amazok látva a hatást, bevégzik a mesélést: előfordul, hogy hajléktalanok tüzelnek, és erdőtűz lesz a vége... azért kit lehet felelősségre vonni? – A szóbeli kiképzés után nem sokkal következik az első éles riasztás: percek alatt a helyszínre érnek, sisak a fejükön, tűzálló maszk az arcukon; több kilónyi védőfelszereléssel rohannak a tűzfészek irányába. Fecskendők okádják a vizet, a homokot, nincs idő gondolkozni; a tűzoltó magában, ha sajnálkozhat: első az emberélet, utána az értékek... – a személyes részvétet intézze, ahogy tudja. Aki ez után ottmarad, megmarad... A soron következő sürgős riasztás finomítja az előző sokkot, és a szolgálatban eltöltött évek alatt megedződik a lélek. Anya lassanként megszokja, később átadja a percre kész aggódást egy nála fiatalabb és csinosabb gondoskodónak, ő maga pedig építő ötletekkel áll elő: gödröket kell ásni, esetleg kövekkel, agyaggúlákkal körbekeríteni a tüzet... vizes vödröket készenlétbe helyezni... – apa támogatja: tűzőröket szervezni, akik oltás után az értékekre is ügyelnek... mint a rómaiak, annak idején... – és színesen mesélne tovább a mesterségek történetéről, de elcsuklik a hangja, mert önmaga húsz évvel azelőtti elszántságát látja viszont: a vér nem válik vízzé, és az ifjú apja nyomdokaiba lép. ●
