Budapest, 2016. (39. évfolyam)
1. szám, január - Holló Szilvia Andrea: TÉRKÉPKÉP - A Wodianer a Duna mellett
BUDAPEST 2016 január 15 lük egy fedél alatt lakott Berecz Károly , a politikus titkára is. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején az újonnan alakult hivatalok befogadására alkalmas középületek hiányában a vallás- és közoktatásügyi minisztérium a Wodianer-ház néhány szobájában szorongott. Az elkobzott gyapjú De a hadi szerencse forgandó, a magyar kormány hamarosan Debrecenbe tette át székhelyét, majd 1849. január 13-án általános népfelkelést hirdettek. Gróf Almásy Móric kamarai igazgatási elnök még aznap hírét vette, hogy a Wodianer-féle házban nagy mennyiségű gyapjút rejtegetnek, abból akarnak pokrócot készíteni a felkelők számára. A raktárkészlet lefoglalásához Almásy katonai segítséget kért Windischgrätztől, aki erre Wrbna altábor nagyot utasította. Májusban Hentzi tábornok ágyútüze sú lyos sebeket ejtett a klasszicista dunaparti házsoron, a Wodianer-házat sem kímélte, s ezzel megpecsételte egy különös fogadalom sorsát. Eötvös József és Trefort Ágoston ugyanis 1841. április 6-án írásban, tanú előtt kötelezték magukat arra, hogy 1865-ig elkészítenek egy-egy önálló tudományos munkát. Eötvösnek keresztény eszmetörténettel, Trefortnak történelmi tárgyú kötettel kellett jelentkeznie. Trefort az első kötet kéziratát befejezte, azonban Salzburgban érte őt a szomorú hír, hogy „a házunk és összes házi javaink, beleértve igen értékes könyvtáramat is, Pest bombázásakor leégett. Nagy veszteség volt, de abban az időben ezekkel a veszteségekkel számolt az ember.” Treforték hazatelepülve azonmód felmondták a bérleményt, és átköltöztek a Zrínyi utcába. Wodianer 1854-ben eladta házát. A következő másfél század nem az épületet csupán jövedelmező befektetésnek tekintő újabb tulajdonosokról nevezetes, hanem az itt lakókról és a legkülönfélébb bérlőkről. Különös véletlen folytán – amire a homlokzaton két, egymásnak felelgető emléktábla utal – e házban alakult meg a Magyar Kémikusok Egyesülete, alig két évtizeddel azután, hogy ugyanitt megszületett Hevesy (Bischitz) György , a későbbi Nobel-díjas vegyész. Arra azonban semmi sem emlékeztet, hogy egykoron az első emeleten lakott, híres képgyűjteményével körülvéve, a városegyesítés előkészítésén munkálkodó Wahrmann Mór nagykereskedő, a Lipótváros parlamenti képviselője. De ugyancsak itt működött a millenniumi kiállítás irodája meg a rendőrség bejelentő hivatala, a szomszédos István főherceg szálló bezárásakor ide települt át a sakk-kör, az országos kereskedelmi és iparcsarnok helyiségeiben pedig hangversennyel egybekötött hölgyestélyt tartottak. E ház adott otthont továbbá a Magyar Kereskedelmi Múzeum irodájának és könyvtárának, 1906-tól múzeumi gyűjteményének is. A harmincas években, a Szabadság téri templom átadása előtt a Belső-Lipót- és Terézvárosi Református Egyház irodáját is ezen a címen kellett keresni. A második világháború után a megsérült épületet helyreállították, attól kezdve egymást váltották helyiségeiben a különféle minisztériumok. „Nőtlen” jeligére A zárt kapuk mögött a masszív falak a fent előadottak ellenére, őriznek még titkokat. Jogos kérdéssel iktatva ide az idézetet. Vajon ki lehetett az az úriember, aki a Pesti Hírlap hasábjain ezt az apróhirdetést adta fel 1892 egyik borongós, januárvégi napján: „Egy vagyonos, egyedül álló úr oly önálló hölgy tartós ismeretségét óhajtja, a ki németül igen jól beszél, saját lakása van, melyet édes anyjával, nővérével vagy gyermekével együtt bírhat, napközben tisztes foglalkozás – üzleti dolog, vagy mint tanítónő – után lát, 30 évnél nem idősebb, rokonszenves és kedélyes modora van. Csakis a fenti kívánalmaknak megfelelő hölgyek kéretnek komoly értesítésüket akadémia-utca 3. sz. ’Nőtlen’ alatt a házfelügyelőhöz eljuttatni.” ● fotó: Sebestyén László
