Budapest, 2016. (39. évfolyam)
5. szám, május - Buza Péter: Mátyás szép majorja
BUDAPEST 2016 május 5 hivatkozva leírja), de mert a mai Belváros ekkor már minden frekventumát nézve jó részben lakott, s ahol netán nem állnak házak (éppen a mai Kossuth Lajos utcának az Astoria felőli felében, ahol már a kora középkorban is marhavásároknak volt berendezett tere, ott sem férhettek meg a nyulak, rókák, vaddisznók, a hajtók és az urak. Mező? Pesti határ? Major? Itt? Miközben éppen Mátyás építi fel Pest első (és utolsó) városfalát a mai Kiskörút vonalán? Az előbbieket mérlegelve jutott aztán arra a következtetésre fővárosunk első monográfusa, Salamon Ferenc (Budapest története I-II, 1885), hogy a Bonfini emlegette vadaskert a későbbi Városliget területén lehetett. Írott forrásra hivatkozik, Istvánffy Miklós krónikájára (Historiarum Libro XV.), amelyben a szerző kortársként (bár nem szemtanúként, mert akkor még csak négyéves volt) emlékezik meg a Pest felszabadítására irányuló sikertelen, 1542. évi ostromról s annak egyik, számunkra fontos epizódjáról. Az olasz csapatok elhelyezkedéséről szólva írja le, hogy Vi telli egységei a várostól északra, a királyi vadaskert falainál táboroztak. Salamon egy ehhez a szöveghez kapcsolható korabeli metszetet tanulmányozva arra a következtetésre jut, hogy amikor Istvánffy északot ír, tulajdonképpen mindig keletre gondol. Márpedig a mai Városliget területe – érvel – kétségtelenül a Rákos mezején, a pesti síkságon, a keleti határban fekszik, nagyjából szintén másfél kilométernyire a Hatvani városkaputól. Ez hát a hely, ahol a pazar pesti palotát s kertjét keresni kellene – jelenti ki. A baj csak az, hogy a Városliget a legközelebbi kaputól, a Hatvanitól észak-északkeletre esik. Ami éppen elég Schmall La josnak (Adalékok Budapest székes főváros történetéhez, 1899), hogy kijelentse: ebben a „ligeti” vadaskertben egyetlen bakot lőttek, Salamon volt a vadász, topográfiai ötlete a fals lövés. Kitűzi hát ő is a hipotetikus vonalakat, úgy összegezve elemzését, hogy Mátyás vadászkastélya valahol a (mai) Baross tér környékén keresendő. S a kert innen egészen a cinkotai határig terjedt. Romok az Illés-kútnál Nagy Lajos (Tanulmányok Budapest Múlt jából, XII., 1957) Pest határának mezőgazdaságával foglalkozó tanulmánya a majorok telekkönyvezését elemezve írja le, hogy a Rókus kórház majorja, az egyes számú, amit hivatalosan 1718-ban mértek ki, ott feküdt „allwo die Alten Schüesz hütten gestanden bey dem so genannten Razischen Eliae brunn am Kőröser weeg”. Vagyis, ahol a régi lövészkunyhók álltak, a rácok Illés-kútjánál, a mai Üllői (akkor Kőrösi) út mellett. (A forrás és a kútház feltárásáról ld. BUDAPEST 1987/2., Buza Péter: Kiástuk a próféta kútját.) Ugyanő a TBM 1959. évi kötetében a pesti rácokról írt tanulmányában további levéltári forrásokat, adatokat idéz, amelyek (akár csak a lövészkunyhók), határozottan arra vallanak, hogy valahol itt kell keresnünk A Szeleczky telek a nyaralópalotával (1775)az 1784. évi katonai felmérés térképén is megjelenik a ház. Feltűnnek a lövészkunyhók is Párban az Illés kúttal (1827) A kiegészített feliratos friz – és a töredékek, amelyeket megtaláltak a Belváros közepén forrás: BTM
