Budapest, 2016. (39. évfolyam)
4. szám, április - Csontó Sándor: A NAGY HÁBORÚ - Hadityúkok az orfeumban
BUDAPEST 2016 április 27 A Doberdó közelében lévő táborban a hadtestparancsnok, József főherceg min dent megtett, hogy katonái feltöltődjenek, és ne unatkozzanak pihenőidőben. 1915 októberétől a helyben talált kőanyagból komplett, lakható, fűthető barakkváros készült. Kuglizót és láncos hintát is felállított vitézei örömére, 1916. március 1-jén pedig megnyílt a tábori mozi: „Délután nagy mozinknak ünnepélyes megnyitása volt, melyen 500 emberem volt jelen, ezt pihenő csapataim részére építettem. Egy nagy barakk egy dolinában, közvetlen a segeti tábor mellett. Mostantól naponta 2 órától fogva 8-ig van ott előadás, hogy úgyszólván minden pihenő emberem naponta egy filmet láthat.” (nagyhaboru.blog.hu) A betűre szomjazók sem maradtak hoppon, áprilistól megnyitott a könyvtár, ahonnan magyar és német nyelvű köteteket lehetett kölcsönözni, két hétre. A lelki gondozásra a táborban felekezet szerint négy kápolna és egy zsidó templom épült. Számos helyen időszakosan megjelenő hadiújságokat állítottak össze. A Négyes-honvédek még frontkabaréjuk műsorának szövegkönyvét is kinyomtatták. Különösen erős volt az igény a magyar kultúrára a hadifogolytáborokban, ahol számos amatőr színtársulat alakult: Krasznojarszkban, Berezovkában (ahogy erről a BUDAPEST márciusi számában Daniss Győző cikkében olvashattak), Tomszk ban, Ile d’Yeu-ben. A férfi primadonnák megjelenése is hozott egyfajta lelkesedést a hadifogságban sínylődők számára. De hivatásos frontszínházak csak 1917 tavaszától működtek. Sokan a kézimunkát választották: fát farigcsáltak, lőszerhüvelyt, dohányos szelencét karcoltak emléknek vagy időtöltésk éppen. És legfőképpen vártak, várták a háború végét, amiről nem sejtették, milyen borzasztóan messze van még. ● Molnár Ferenc haditudósító a Képes Ujságban Tábori mozi és kávéház az olasz-osztrák fronton
