Budapest, 2016. (39. évfolyam)
4. szám, április - Simplicissimus Budapestje
mutatják az újjáépített teret, a kivágott és pótolt fák fajtáját, az építés módszerét... Biztos így is lett volna tiltakozás, de a mostaninak töredéke. Mindezt azonban meg kell előzze a dolgok mélyére ásás, hiszen először azt a kérdést kell szemügyre venni, vajon szükség van-e a közeljövőben és hosz szabb távon itt ilyen nagy parkolóra? Simplicissimus mint általában ilyenkor, Vitézy Dávid Facebook bejegyzé sét visszahangozta: „1. Mi szükség van egy óriási, 525 férőhelyes mélygarázsra a belváros legszűkebb, közúton alig megközelíthető pontján, a József nádor téren? 2. Ha egy ilyen mélygarázs plusz parkoló-kapacitást hoz létre, akkor valójában vonzza a forgalmat a belvárosba, nagyobb dugót, nagyobb környezetszennyezést okoz. Régóta ismert és alkalmazott elv (lásd pl.: Szabadság tér, Kossuth Lajos tér), hogy ha már belvárosi mélygarázs épül, akkor ugyanannyi vagy több parkolóhely szűnjön meg a felszínen – hogy érvényesül ez itt? Hogy lehet, hogy még a József nádor téren is megmaradna (!) a felszíni parkolás a beruházó cég fenti nyilatkozata szerint? (A József nádor tér környékén nagyrészt forgalomcsillapított közterületek, gyalogoszóna van – 500 férőhely a felszínen szinte meg sem szüntethető. Ez önmagában is mutatja, mekkora plusz autóforgalmat hoz ide egy ekkora mélygarázs.) 3. Ha egy 500+ férőhelyes mélygarázs reggel megtelik, az egy fél lánchídnyi forgalmat jelent a reggeli csúcsórában. A 2x1 sávos József Attila utca, mint a tér egyetlen érdemi megközelítési útvonala, elbírja-e ezt a pluszforgalmat? (Segítek: nem, vagyis csak még nagyobb dugók árán.) Milyen hatással lesz ez az amúgy is túlterhelt Bajcsy/ Andrássy csomópontra vagy a Lánchídra? 4. Hogy lehet, hogy egy közterületen ilyen volumenű beruházás elindul úgy, hogy egyetlen terv sem ismert és, a beruházót idézve: »a térfelszín átalakítási tervének véglegesítése még zajlik«?” Hát ez ellen nincs értelme érvelni. Ez nem gyógyhatású varázsital a főváros közlekedési problémáira. Biztosan ízleni fog a beruházónak, de a polgárok többségének aligha. Egy fontos mondat Rakovszky Iván 1930-ban írt előszavából „A városfejlesztési feladatoknak két nagy ellenségük van: a még korán és a már későn” – írta a Közmunkatanács alelnö ke a Hogyan épült Budapest? című kötet előszavában. Ez onnét jutott eszembe, hogy ezúttal Vitézy sem hozza be a hosszabb távú trendeket, az önjáró autók húszas évek eleji várható elterjedését – ami nyilván lejjebb nyomja majd az autók számát, különösen a fiatalabbaknál, akik többnyire az új városi életstílusok szószólói. Különösen kevesebb lesz az autóval munkába járók létszáma. A minap szivárgott ki, hogy az Uber százezer önjáró autóra adott megrendelést a Mercedes-nek, és az 2022-re vállalja a szállítást. Ha ezt is tekintetbe vesszük, akkor aztán újabb érv hozható fel a József nádor téri garázs építése ellen... Húsz éve indokolt lett volna (ismert az érv: Bécsben sokkal több a belvárosi parkolóhely, mint minálunk!). De most már túl késő. Ilyen messzire jutottunk a fáktól – jajkiáltások és anyázás nélkül. Vannak olyan városi mélygarázs-igények, amelyek szerény nézeteim szerint továbbra is indokoltak. Ilyen például a Nagymező alá tervezett, majd elvetett parkoló, amelyet nappal az ügyes-bajos dolgokat intézők, este tipikusan a Pest környékéről színházba járók használnának – azaz mindennap más. Hipotézis következik. Olyan belvárosi mélygarázsokat – a mellékhatások miatt – nem érdemes építeni, amelyek a rutinszerű munkába járókat szolgálják ki. Amelyek azonban a rendkívüli esetekre valók, azok építése továbbra is megfontolandó lehet. Talán ez volna a vezérelv? Reconquista 2.0 Örök szórakozásom a graffitik böngészése. Sokat, sokfélét látok. A graffiti populáris műfaj, vagy nagyon érthetőnek kell lennie, vagy csak jelszerűen gyönyörködtetőnek. Amit februárban láttam a Rókus kápolna falán, az a kettő között helyezkedik el. Könnyen kiolvasható, de az utca emberének nem könnyen érthető, leginkább csak történész végzettségű személyek értik meg, vagy a spanyol történelemben járatos „érettségizett művezetők”. A meglepően részletes magyar Wikipedia szócikk így határozza meg a fogalmat: A reconquista (spanyol, ejtsd: [rekonkiszta]; a.m. „visszahódítás”) vagy magyarul meghonosodott nevén rekonkviszta az a folyamat, amely során az Ibériai-félsziget felszabadult a VIII. század óta fennálló muszlim megszállás alól. Egy hosszú, több évszázados harcokkal teli időszakról van szó, amely során új királyságok jöttek létre a területen (például Portugália ekkor alakult meg). A folyamat Amerika felfedezésének évében, 1492-ben ért véget, amikor is elesett Granada, a „mórok” utolsó hadállása. Ez a graffiti nyilván arra céloz, hogy ma „újra ki kell szorítani az arabokat” Európából. Alighanem külföldi írta fel a falra. Egy rejtélyes agitátor, aki telehinti kézjegyeivel Európát... A Bazilika posta mennybemenesztése Simplicissimus jó pár évvel ezelőtt írt egy gúnyos glosszát a Bazilika melletti nagy posta (valaha Krauth nagykávéház) lehetetlen működéséről. A koszos függönyök mögül kikandikáló postásnénikről, akik éppen akkor mennek el ebédszünetre, amikor a legnagyobb a tömeg, és egyáltalán – miért nem számhúzással kezdődik a kiszolgálás, hogy ne érezze kivétel nélkül mindenki, hogy „rossz sorba állt”? Tíz évvel később nem lehet ráismerni ugyanarra a postaüzemre. Világos, derűs tér, van postabolt, sok-sok pult (az örökké szurtos üvegablakokat elbontották.) És van egy hölgy, aki segít, ha nem tudunk megfelelő rovatot találni a számkiadó gépben. Elvben jól tudom, hogy postán, közintézményben nem szabad telefonálni, nem is szoktam. Most azonban egy sürgős ügyben hívtak, épp mikor sorra kerültem. Felvettem, igyekeztem röviden elintézni. Régebben odarontott volna hozzám egy kigyúrt biztonsági őr. Most nem mutatkozott. Ám amikor kifelé mentem, odalépett hozzám az útbaigazító hölgy, és kedvesen azt mondta: „Tudja, uram, ugye, hogy itt nem szabad telefonálni? Legközelebb ne csináljon ilyet.” Hebegtem valamit, hogy bocsánat, igen. Még mondja valaki, hogy semmiben sem fejlődik Budapest! ● 19