Budapest, 2016. (39. évfolyam)
1. szám, január - Csontó Sándor: TERESEDÉS - Épületes enteriőr
BUDAPEST 2016 január 9 Kálmán bácsi zömök, kőbe vésett alakja (Kocsis András , 1961) elégedetten tekinthet körül intim provinciájában. Eredetileg Kallós Ede négyalakos Mikszáth-szobra állt itt, de az 1944–45-ben elpusztult. Látható egy 1937-es emléktábla szintén Kallóstól a vörös klinkertéglás ház sarkán az íróról, aki nem a házban élt. Ami nem látható, az az Olvasó lány (Kovács Ferenc 1954) faragott ruskicai márványos teste, amit a Szépművészeti „zárt osztályára” száműztek. Pedig a lányok olvasnak, sőt többet, mint a fiúk, például az 5. számú, neogót csipkés házban, a SOTE könyvtárában. Valamikor bérkocsijárat indult innen. A legnagyobb palóc kedvelte a kerületet, és 1873-tól több helyen is lakott: a Mária, Bodzafa (Somogyi Béla), Csepregi és József utcákban, a József körúton, végül 1902-től e helyütt. Noch da zu, Mauks Ilonával a józsefvárosi evan gélikus templomban keltek egybe először. A 4. számú – Havas Imre és Jaumann Be nedek mesterek nevéhez köthető –, 1893-ban épült eklektikus, skót vadászkastélyt imitáló lakóház a tér meghatározó eleme. A sarokrész várszerű, téglaburkolatos kiképzést kapott, míg a homlokzat harmadik emeleti, favázas „Júlia-erkélye” őszinte vallomásokra csábít. A rendelőintézet helyén Fried és társa papírkereskedése működött, s lakója volt Deisinger János gyarmatáru-kereskedő, sőt egy időben Czapik Gyula , a nyomdászból lett egri érsek is. Izgalmas emlékeket rejteget az egyemeletes, 3. számú ház, melyről további adatokat találnak e számunk 16–17. oldalán. Itt forgatta Horváth Z. Gergely A bolondok kvártélya és Gárdos Péter – a fe ledhetetlen Feleky Kamil lal és Szamócá val – az Uramisten című filmeket. Most még vendéglátóhely, de lebontásra ítéltetett a Szentkirályi 40-nel együtt, hogy közös telkükön egy szállodának adjanak helyet. A sárga téglaarchitektúrás, neogót homlokzatú társasház Schweiger Gyula számára épült 1891-ben, itt található a Maladype Színház bázisa. A földszinti és pincehelyiségekben üzemelt a Tilos, a rendszerváltás időszakának liberális szellemiségű underground szórakozóhelye, ma Zappa café. A tér nagy tömegű, 1. számú épülete 2010-től a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kara tanszékeinek a birtokában van. 1869-ben építtette báró Révay Simon és neje, Taj nay Ilona, tervezője Benkó Károly volt. Az egyszerűen szerkesztett, többszintes és folyamatosan bővített középület homlokzatát falpillérek, visszafogott ablakkeretek tagolják. Falai között – a Sacré Coeur (Szent Szív) rendbeli apácák középiskolájaként –, az 1917–18-as tanévben kezdte meg működését a Sophianum leánygimnázium. 1948 után a Lenin Intézet, majd 1952 után a Piarista gimnázium költözött az épületbe. A szellemi élet sok más kiválósága mellett ide járt például Esterházy Péter író. Domborműves emléktábla jelzi, hogy e helyütt működött Irinyi János vegyész egykori gyufagyára, bár a tábla eredetileg az Eskü téri piarista iskolánál volt. Nemrég megdöbbentő látványtervek jelentek meg arról, hogy a Palotanegyedben védett épülettömböt bontanának a Múzeum utca 19. telkéről. A Szent Szív apácarend (Sophianum Nonprofit Kft.) a nemes arányú, visszafogott kései klasz szicista épület helyébe egy minimalista kockát emeltetne, hogy bővítse ingatlanhasznosító vállalkozását. Csak remélni tudjuk, hogy ebben a műemlékekben kivételesen gazdag városrészben ez az elfogadhatatlanul durva beavatkozás nem valósul meg. ●
