Budapest, 2015. (38. évfolyam)
3. szám március - Szántó András: Kirakatforradalom a Körúton
Sokszor elmondták már a történetet, hogy a vásárlási szokásokat teljesen átalakították a plázák, a kereskedelmi forgalom elterelődött a hajdani belvárosi üzletektől a „mindent-egy-helyen” kínáló megaszuper áruházak felé. És még most sem találtuk meg a belváros igazi rendeltetését, arculatát. Pedig, ha csak két dologra gondolunk is, adódna a megoldás. Az egyik: még mindig élnek errefelé emberek! Itt laknak, dolgoznak, vásárolnak, étterembe járnak, és persze a színházak táján és a „romkocsmákban” szórakoznak is. (Ezt ismerte fel néhány külföldi (!) üzlethálózat, és újranyitotta a hajdani közértek és drogériák egy részét.) A másik: a múltunk megőrzésére tett kísérletek folytatása. A régi házak, utcaképek megtartása, felújítása érdekében a rengeteg erőt igénylő hadakozás a mai befektető-pénzemberek néha romboló szándékaival szemben. „Átépítési őrület” A két háború közötti korszak (a válság után) az építészetben hatalmas előrelépést jelentett Magyarországon. Kelecsényi Kristóf érdekes cikkben fejtegette erre vo natkozó nézeteit a kirakatokról (hg.hu/ cikkek/design): a „húszas és harmincas évek hozta el (...) a magyar portálépítészet fénykorát. Az új törekvések egyik első kiugrási lehetőségét látták ebben a megjelenési formában a kor leghaladóbb szellemiségű építészei. A Tér és Forma nevű modernista építészeti folyóirat hasábjain azonban még köztük is élénk elméleti vita folyt a jelenségről, vagyis a földszintek kicserélődéséről. Volt, aki egyáltalán nem értett egyet az eklektikus épületföldszintek megváltoztatásával, mások a kereskedelmi szükségszerűség oldaláról közelítették meg a dolgot, míg megint mások azon vitatkoztak, hogy egy-egy épületen szükséges-e a sorportál, vagy lehet üzletenként más és más.” A lázas átépítéseket az is segítette, hogy a fővárosban rendelet írta elő a portál-korszerűsítések adókedvezményét (1936 végéig). A Tér és Forma 1936-ban (230. oldal) kis cikket közölt azokról az új kirakatokról, melyek harmonikusan illeszkednek a környezethez és egymáshoz, az üzlet funkciója szerint azonban mégis a differenciáló „sorkirakat” jó megoldásai. Komor Marcell , a szerző azonban elég sok kritikát is megfogalmazott a portálokkal kapcsolatban. Szerinte ugyanis az „átépítési őrület” sok kárt is okoz, mivel szétrombolják az épületek eredeti stílusát és struktúráját az új divatnak való megfelelés miatt. (A Rákóczi úton egy ház például összedőlt, mert annyira legyengítették az átépítők a pilléreket az új üzlethelyiség kialakítása miatt, hogy statikailag megváltozott az épület.) Komor a magyar szecessziós építészetet Lechner Ödön mellett tanulta, később nagyon magas szinten művelte, de a modern stílusban is maradandót alkotott (OTI székház a Fiumei úton, Népopera stb.). Ezért féltette a harmóniát az új portáloktól, de a sorportálok és a modern épületek üzletei elnyerték a tetszését. A példák között több Horváth Lajos által tervezett munkát is bemutat, Kozma Lajos és má sok munkái mellett. Minta születik A cikkhez az egyik illusztráció az M. O. üzlet, melyhez szimmetrikusan illeszkedik egy színházjegyiroda kirakata. Mindkettő tervezője Horváth, akinek ebben az időszakban számos izgalmas terve, munkája valósult meg. Például egy Cukor utcai „fűrészes ház”, ahol a homlokzati ablakokat, erkélyeket a síktól el kellett fordítani, hogy a nagyon keskeny utcában a lakások némi fényhez és kilátáshoz jussanak. A másik nagyobb feladata volt a Rákóczi úti Magyar Divatcsarnok (későbbi Otthon áruház). Ferkai András a következőket írta erről: „A terjeszkedés a gazdasági válság ellenére is folytatódott. Először a 72. számú ház földszintjén nyitottak 1932-ben élelmiszer részleget (a portál és előcsarnok tervezője Horváth Lajos)”. A főépületben „a megépült sorportál (tervezője és kivitelezője Horváth Lajos) homlokzati síkban maradt és megszakítás nélkül továbbfutott a bal oldali szomszéd épületre... Közben a másik szomszéd, az Alsó-erdősori sarokház bekebelezése is megkezdődött. Horváth Lajos portáltervező és építő szakember 1937-ben elegáns tervet készített a földszinten és a félemeleten végigvonuló, egységes portálsorra.” Kirakatforradalom a Körúton Szántó András A rendszerváltás óta a budapesti Nagykörút sokat változott – ha nagyon finoman akarunk fogalmazni. Pontosabban szólva egyes szakaszai olyannyira lezüllöttek, hogy csak nagyon rossz érzéssel lehet végigmenni a kirakatok előtt. A sok helyen üres, koszos üzletek árukínálás helyett szégyenükben inkább elbújnának a házak belső udvarában. 24 BUDAPEST 2015 március forrás: Tér és forma A tervező Horváth Lajos
