Budapest, 2015. (38. évfolyam)
1. szám január - Csontó Sándor: ÖTVEN ÉV - Az önkéntes rendőr
A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa 1066/1955 sz. határozatában rendelte el az önkéntes rendőri csoportok szervezését, melyet a következő év februárjában hirdettek ki. Azaz hatvan éve. Az MTI felvétele ugyan ötven évvel ezelőtt készült – ez is egy évforduló: a tizedik, talán ezt ünnepli titokban a fotó –, de talán kellett is egy évtized ahhoz, hogy a látványt és a helyszínt ilyen rutinosan megszokja Pest és Buda. Tehát 1955-ben látta úgy a rendre felettébb kényesen ügyelő hatalom, hogy a már korábban rendszeresített, a helyszínen lakók köréből verbuvált körzeti megbízott jobban megismerheti ugyan a lakosságot és közvetlenül észlelheti a területén előforduló eseményeket, de ez nem elegendő. Ezért, s mert „egyre szorosabbá kell fűzni kapcsolata inkat a helyi dolgozók becsületes tömegével”, a „kapcsolat elmélyítésében” pedig az önkéntes rendőröknek kiemelt szerepük lehet, módot és lehetőséget kellett nyújtani azoknak, „akik állampolgári kötelességük tudatában aktívan kívántak bekapcsolódni a társadalmi tulajdon, a közbiztonság és a közrend védelméért folytatott harcba, [hogy] mint önkéntes rend őrök fejtsék ki tevékenységüket.” (A hivata los iratokat Szalay Klára , a Rendőrmúzeum könyvtárosa bocsátotta rendelkezésünkre.) A Kádár-rendszer sajátos rendvédelmi taktikájának része volt, hogy a karhatalmi feladatok végzésére 1957 elején összevonás és szervezeti egyszerűsítés útján létrehozták a BM Karhatalmat, emellett biztosítékként, az MSZMP fegyveres milíciájaként a Munkásőrséget is. A karhatalmi szervek létrehozásával párhuzamosan erősítették meg a rendőri szervezetet: 509 rendőrőrsöt működtettek, 1956. november 4-ét követően pedig újabb 106-ot telepítettek. Aztán a BMH 1957. augusztus 16-i 40. számú parancsával az egész országban kiépítették a körzeti megbízotti rendszert, úgyhogy a városokban 10 ezer, a községekben pedig 6-8 ezer lakosra még egy körzeti megbízottat is rendszeresítettek. Nos, ebbe a körültekintően felépített struktúrába tagozódott be legkisebb fogaskerékként az önkéntes rendőrök szervezete. A rendőri szervekkel közösen, azoknak alárendelve részt vettek a közrend, a közbiztonság védelmében, a rendőri munka nyílt támogatásában, de ha a szükség úgy hozta, a tömegek megfélemlítése és az ellenzék féken tartása is feladataik közé tartozott. „Az ellenforradalmat követően hazánkban egymás után alakultak azok az önkéntes rendőri csoportok, amelyekben férfiak, munkások, falusi dolgozók, értelmiségiek vállalták a rendfenntartás nehéz feladatát. Havonta 16-20 órát is vállalva szabadidejükből.” A felvételkor a kiválasztott köteles volt fogadalmat tenni, akárcsak a kisdobosok és az úttörők. Többen közülük a besúgói hálózatot is „erősítették”. Személyük és csapatuk puszta létével, demonstratív ténykedésével jelentősen támogatta a szocialista rendszer működését, hozzájárult annak folyamatos belső legitimitásához. „Az önkéntes rendőr magát szolgálatba helyezheti, és ilyen esetben a hatósági közeget megillető büntetőjogi védelemben részesül.” Fellapoztuk a Sztálinvárosi Hírlap 1959. május 26-i számát – köszönet érte Lucza Ti bornak –, melyben az alábbi főcímek mellett: „Egyre kevesebb a hiánycikk”, „Az eladók jegyezzék fel a kívánságokat”, „Csökken a rövidital fogyasztás”, „Javul a zöldségellátás”, a jó tollú szerző felvázolja, hogyan is működik az önkéntes rendőr, és mi a feladata. Hat civil ruhás, karszalagos férfi áll feszes vigyázzban a rendőr százados előtt. Szolgálattételre jelentkeznek. Végighallgatják az eligazító szavakat és elvonulnak, hogy a város különböző pontjain megkezdjék a szolgálatot. Önállóan vagy az ügyeletes rendőrjárőrrel róják az utcákat, tereket. Ügyelnek a város közrendjére, éberen őrködnek a társadalmi tulajdon felett, intézkednek a város közlekedésrendészetében, fellépnek a köztisztasági és közegészségügyi szabálysértők ellen. Hasznos tevékenységet fejtenek ki a köztörvényi bűncselekmények, botrányokozások, az együttélési szabályok be nem tartása elleni küzdelemben. Utcán csellengő gyerekek, csavargó fiatalkorúak, ittas emberek megfegyelmezése és még sok más aprócseprőnek tűnő feladat tartozik szerteágazó hatáskörükbe. A legtöbb baj az utcán, az úttesten játszó gyerekekkel van, mert amíg a játszótér csaknem teljesen néptelen, rollerekkel, kerékpárral, görkorcsolyákkal cikáznak állandó rémületben tartva az erre haladó gépjárművezetőket. Az önkéntes rendőr hazaküldi a „szabálysértőket”, vagy súlyosabb esetben hazavezeti, hogy a szülő tudomására hozza a történteket. Sok család okul ebből, de többen köszönet helyett méltatlankodó „kirohanással” fogadják a jóindulatú figyelmeztetést. Az önkiszolgáló üzletek is kedvelt vadászterületei a szülői felügyelet nélkül csellengő gyerekeknek. Izgalmas kalandnak ígérkezik egy szelet csokoládé elcsenése. Amikor Su dár Lajos tetten érte a 9 éves forma fiúcskát, a szülők szégyenkezéssel vegyes megrökönyödéssel vették tudomásul a fiuk ellen emelt vádat. Amint feltűnnek a karszalagos emberek a főtéren, megszeppenve rebbennek szét a pázsitról a gyerkőcök. A piactéren népes csoport iddogál a Vörös Csillag Tsz szomszédságában nyílt italkimérés előtt. Büfé – hirdeti a homlokzati felirat. A rendőrség szeme elől alaposan eldugott hely ez itt, kellemes környezet a mértéktelen italozásra hajlamos talponálló-látogatók számára. Egyelőre még nem észlelhető rendellenesség, azon kívül, hogy a kimérés mögött tornyosulnak az üres hordók és rekeszek, a garázdálkodók és az időjárás kénye-kedvének kitéve. Jegyzőkönyvbe kínálkozó hanyagság... Sok ehhez hasonló – a kívülállóknak észrevétlennek tűnő – apróság felderítése fűződik az önkéntes rendőrök nevéhez. A munkájukról beszélnek maguk a tények és az erről tanúskodó jegyzőkönyvek. Kerékpártolvajok, üzemi szarkák tettenérése, szabálysértők, botrányokozók ártalmatlanná tétele igazolja. Nem egy esetben állítottak elő olyan gépjárművezetőt, aki nem törődve saját és mások testi épségével ittasan vett részt a közúti forgalomban. Az önkéntes rendőrök „fénykora” szerencsére lejárt: szerepkörük egy részét a polgárőrök, más részét a közterületfelügyelők vették át. ● 7 BUDAPEST 2015 január A Magyar Népköztársaság Belügyminisztériumának parancsa 4/1976 III. 35. Az önkéntes segítők jogosultak:- az irányító szerv felkérésére közreműködni a lakosság körében végzett oktató, felvilágosító és jogpropaganda munkában;- az állampolgárokat felhívni a közrendet sértő magatartás abbahagyására;- bűncselekmény elkövetésén tettenért személyeket elfogni és a legközelebbi rendőri, határőrizeti szervnek átadni;- gépjárművet igénybevenni szökött bűnöző, határsértő kézrekerítése, baleset áldozatának segítségnyújtása érdekében;- a helyi tanácsi vagy rendőri szervekhez bekísérni azokat a személyeket, akik koruknál, állapotuknál fogva védelemre szorulnak;- gyanúsan viselkedő vagy jogsértést elkövető személyt személyazonosságának igazolására felszólítani, az igazolás megtagadása esetén előállítani;- bűncselekmény vagy szabálysértés esetén a járműveket megállítani, az okmányokat ellenőrizni;- a közúti forgalomban részvevő járműveket megállítani, a jármű állapotának és berendezéseinek ellenőrzése céljából;- szolgálatának teljesítése közben szolgálati célra vállalatok, hivatalok, intézmények és egyéb szervek telefonjait igénybevenni;- a rend fenntartásához, illetve intézkedéséhez a katonai rendészeti szervek, járőrök segítségét kérni;- a határsávban tartózkodásra jogosító engedély érvényességéről meggyőződni;- a határvizeken, folyókon, tavakon a víziközlekedés szabályait ellenőrizni, halászokat, horgászokat igazoltatni, engedéllyel nem rendelkezőket a tevékenységük megszüntetésére felszólítani;- kérelemmel, panasszal fordulni a Belügyminisztérium bármely szervéhez;
