Budapest, 2015. (38. évfolyam)
2. szám február - Kádár József: TÉGLÁRÓL TÉGLÁRA - Kőbánya agyagából
viszont csak annyit változott, hogy a H D, máskor (magyarul) a D H betűrendet használták. 1864-ben megszerezték a Duna mellett fekvő Gubacsi téglagyárat is. A pesti vállalat tovább fejlődött, és 1867-ben már évi 30 millió téglát, dísztéglát égettek. Görgey, a vegyész A Drasche-gyárak, bányák 1868-ban a Kőszénbánya ’s Téglagyár Társulat Pesten névvel (KTTP) alakult részvénytársulat tulajdonába kerültek, hírüket az új versenytársak között az „azelőtt Drasche” jelzéssel erősítették. 1869-ben Drasche Gusztáv – 22 évi sikeres működésének elismeréseként – megkapta a Ferenc József Rend lovagkeresztjét. Egy vállalat nevének fogalommá válására jó példa Drasche Henrik pesti cégének működése. Az új rt. termékeinek jele a bányászattól átvett, egymást keresztező kétféle kalapács rajzolata lett. Ezt számtalan féle terméken alkalmazták – nyolcvan éven át – finoman megmintázva, de kevésbé esztétikus megjelenítésben. Az új vállalat Igazgató Tanácsának tagjai között találjuk a 1848-as szabadságharc tábornokát, Görgey Artúr t is. Görgey vegyé szetet tanult, és száműzetése ideje alatt tanulmányozta az agyag túlhevítésével keletkező kemény kerámiaanyag előállításának technikáját. A kőbányai gyárban tovább folytak a kísérletek, melyek nyomán néhány évvel később, már Otto Rost irányításával, meg született az ismert, sárga útburkoló anyag, a „keramit”. Keramitból nem csak az úttestről ismert nagyméretű, de kisebb, járdaburkoló téglákat és különböző felületű padlóelemeket is készítettek. Jelentős termékük volt a klinker falburkoló tégla is. Mint sok más vállalat, ők is készítettek más rokontermékeket: virágcserepet, kerámia folyókát, samott-üzemükben pedig különböző kazán- és kályhás tűzálló árukat. Az építészeti igényeket követve kialakult a préselt, homlokzati burkoló és a stíluselemeket hordozó idomtégla típusa, az acélgerendás födémekhez gyártottak traverz téglát is. Később megvették a Jászberényi úti, korábban Weber–Samueli–Örley-féle téglagyár telkét, ahol 1909-től fajanszárukat, falburkoló csempéket gyártottak, majd 1912-ben porcelánüzemet alapítottak. Itt az 1935. évi katalógus szerint háztartási cikkeket, de főleg elektrotechnikai termékeket készítettek. 1869-ben az új ipari vállalkozások sorában Óhegy alján megalakult a Kőbányai Gőztéglagyár Társulat Pesten Rt. (KGTP) Ennek első telepe a Vaspálya utcában volt, „tartama 50 évre határoztatott”. Téglajele egy finoman megmintázott gőzgép lett. A vállalat 1879-ben megvette a Maglódi út mellett fekvő – korábban Municipális, majd Sugárúti Építő Vállalat – telepét is, így far-szomszédja lett a KTTP-nek, s a Maglódi úton a Kozma utca irányába terjeszkedett. 1987: vége a történetnek Az első világháború a munkaerő- és szénhiány előidézésével lefékezte a téglaipari vállalatok tevékenységét. Az óbudai Budapesti Tégla és Mészégető Gyár Rt. (BTMGY) úgy kísérelte meg a túlélést, hogy 1916-ban egyesült a kőbányai KGTP-vel. A helyzet 1926-ban ismét változott, amikor a KTTP magába olvasztotta a KGTP valamennyi üzemét. A KTTP 1935-ben kiadott termékismertetője szerint ekkor öt gyártelepük volt: a Törzsgyár, a Porcellán és Fayencegyár, a Maglódi úti gyár, az Óbudai gyár, a Gubacsi téglagyár és a Kovászói kaolinbánya. A ’30-as években megnőtt a kereslet az újfajta árucikkek iránt. Ekkortól tömör, üreges, duplaméretű, válaszfal- és burkolótégla-féléket gyártottak. 1948-ban ezt a sok egységből álló vállalatot is államosították, a különböző termékeket gyártó üzemeket szétválasztották, átszervezések, átnevezések – Trösztök és Egyesülések – szakágak szerinti csoportosítások következtek. A porcelánüzem Kőbányai Porcellángyár néven kivált, 1950-ben a Tűzállóanyag-gyár lett önálló üzem, a KTTP pedig felvette a Kőbányai Téglagyár nevet. Ekkor két termelő telepe volt, a Jászberényi úti Törzsgyár és a Maglódi úti gyár, ezen belül klinker-, keramit-, samott- és padlólap-üzemekkel. A korábbi két gyár bányagödrei összeértek, az új kitermelések már a Kozma utcát közelítették: az 1970-es évekre a Maglódi útiak elérték a 35 méteres mélységet, ezeket hamarosan elöntötte a talajvíz. 1987-re a kimerültek a bányák, és a Jászberényi úton is megszűnt a kerámiaipar. ● 11 BUDAPEST 2015 február Egy rakat 430 kiló Anyagmozgatás kézi erővel Gépi agyagkitermelés
